A területen nyolc, összesen több ezer ember elhelyezésére alkalmas sátrat állítottak fel, amelyekben tábori ágyakat, székeket, asztalokat helyeztek el, illetve biztosított a tisztálkodás is. Az MTI tudósítójának ottjártakor mintegy 300 menekült tartózkodott a táborban. Ugyanakkor a hatóságok a helyszínen arról tájékoztattak, hogy folyamatosan cserélődnek az emberek: ez azt jelenti, hogy egy nap mintegy ezerötszázan fordulnak meg Sentiljben.
A közlés szerint többnyire néhány órát, de maximum egy napot tartózkodnak a menekültek a tranzittáborban, és az osztrák hatóságok fogadókészségétől függően engedik tovább őket Ausztriába. Az utat gyalog teszik meg, és az osztrákoknál egy hasonló táborban helyezik el őket. Az osztrák oldalon a hatóságok napi 2000-2500 ember érkezéséről számoltak be, őket buszokkal visznek tovább Bécs, Graz, Klagenfurt, illetve Salzburg felé.
Az MTI tudósítójának ottjártakor főleg fiatal férfiak voltak a táborban. Elmondták, ennek az a magyarázata, hogy a családokat, illetve a nőket és a gyerekeket viszik át elsőként Ausztriába. A 25 éves Ahran, aki angoltanárként dolgozott Iránban, elmondta: ő is "a szokásos útvonalat" járta be Törökországon, Görögországon, Macedónián, Szerbián, Horvátországon és Szlovénián keresztül, és a végső úti célja Norvégia. Azt tapasztalta, hogy minél északabbra jutott, annál jobb bánásmódban részesítették a helyi hatóságok. Elmondása szerint Görögországban nagyon rossz volt a helyzet, rossz ételt kaptak, és zsúfoltak voltak a szállások, és a rendőrök is türelmetlenebbek voltak velük. Ez az út további állomásain is előfordult, ám ezt részben érthetőnek tartja, hiszen ekkora embertömeget nehéz kezelni - fogalmazott.
Arról is beszámolt, hogy Horvátországba érkezésük után kérdéses volt, hogy Magyarország, vagy Szlovénia felé folytatják az útjukat, ám a helyi hatóságok végül Szlovéniába irányították őket. Azt mondta, hogy Norvégiában szeretne letelepedni és nem akar visszatérni Iránba.