Előfizetés

A gödöllői Cyrano

Thalia istennő Gödöllőre költözött. A művészetek Házában Rostand remekét, a Cyranót láthatta a néző, a Garabonciás Színtársulat előadásában. A társulatot 2008-ban, a gödöllői Berzsenyi Dániel iskola tanárai, a szülők egy csoportja, és lelkes amatőrök alapították. A Cyranót előadni kőszínházaknak is komoly feladat, nem is gyakori szereplője a repertoároknak. Ezért nagy bátorság egy amatőr csapatnak a színrevitel.

A darabválasztás meglepetését a szereposztás tetézte. A két főszerepet játszó színész vezetékneve Gémesi: Cyranót Gémesi György, Christiant, fia Gémesi Gergely alakította. Kitűnően. A szereppel tökéletesen azonosulva, manírok nélkül. Cyranót játszani nem csak intellektuális, fizikai kihívás is. A címszereplő szinte végig, három órán keresztül a színpadon van, a hátán viszi a darabot. A főszereplő játékának fő erénye a belső tűz, a színpadot elárasztó mérhetetlen energia. Gesztusai gyorsak, mint egy vívóé, és pontosak mint egy sebészé. A hatalmas energia Cyrano tisztaságából, kikezdhetetlen becsületéből táplálkozik. A színész legnehezebb feladata a tiszta lélek erejének, és a rút külső ellentmondásának hiteles ábrázolása. Gémesi Györgynek ez tökéletesen sikerült. De ugyanígy kiváló volt a többi színész alakítása, a díszlet, a jelmezek. A rendezőt, aki Martha nővért is játszotta, külön is elismerőleg nevezzük meg: Mészáros Beáta.

Tiszta, kikezdhetetlenül becsületes. Gémesi ilyen a politikában, ilyen a színpadon. Huszonöt éve Gödöllő polgármestere. Minden aljas ármánykodás ellenére őt választják. Vajon miért? Mi a titka? Egyszerű: ő nem elvesz, hanem ad. Dolgozik. Kevés szóval, inkább tettekkel. Erről szól az élete. Adott akkor is, amikor vívóként érte szólt a himnusz, adott akkor is, amikor sebészként beteg embereket „visszaoperált” az életbe. És ad most is, amikor ebben a zavarodott, politikai rikácsolásoktól, rezsicsökkentéstől hangos országban csendesen, sallangok nélkül teszi a dolgát. És adott a Cyrano eljátszásával is. Nemcsak örömöt és intellektuális élményt, hanem reményt is. A jó győzelmének a reményét. Nem énekli pálinkás pohárral a kezében a „Megjöttek a fehérvári huszárok” nótát, de ott van minden gödöllői hangversenyen, kiállítás-megnyitón. Együtt él és lélegzik a város polgáraival.

Aki karddal a kezében a világ legjobbjai között volt, akinek keze biztosan vezette a szikét, aki teljes átéléssel eljátssza Cyranót, aki huszonöt éve botlás nélkül vezet egy várost, az sok minden egyéb jóra is képes.

Garabonciásnak lenni annyit tesz, hogy természetfeletti hatalommal bírni. Biztosan nem volt véletlen a névválasztás. Mert, amikor úgy látszik, hogy a hatalom leválthatatlan, akkor - mint a népmesékben - eljön a garabonciások ideje. Egy hazug, erőszakos, a hatalomért mindenre képes szövetkezést csak a tisztaság, a tisztesség és a kikezdhetetlen becsület tud dugába dönteni. És biztosan nem volt véletlen a darabválasztás sem. Mert a gonoszt elűzni csak olyan tiszta jellem képes, mint Cyrano. Akkor is, ha a sorsa nem kegyes vele.

Népszerű csapat

Amennyiben Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában ismerik a magyar szurkolótársak kedvenc „Ria, ria, Hungária!” kiáltozását, akkor egészen biztosan ezt énekelte tegnap Dublintól Oslóig minden valamirevaló futballszurkoló. A kevésbé tájékozottaknak maradt a „Magyarország, Magyarország!” rigmus, mert arra gondolni sem merünk, hogy az említett térségekben is kívülről fújják a „Ki nem ugrál, b…ös román!” című ocsmányságot. A lényeg, hogy hallatlan népszerűségre tettünk szert az írek, a szlovénok és a dánok körében, fájdalom (mármint nekik), a befutók a norvégok lettek: a svájci sorsoláson kiderült, velük játszunk a novemberi Európa-bajnoki pótselejtezőn.

Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában edzők, labdarúgók, szakírók, nyugalmazott tűzoltók és kertvárosi kismamák ecsetelték hosszasan az elmúlt napokban, hogy a magyar válogatottat szeretnék ellenfélként kapni, mert ez a társaság nem tűnik túlságosan acélosnak, a sarkosabban fogalmazók szerint bűn rossz, ellene tuti a továbbjutás. Egy norvég sportújságíró egyenesen azt tette közzé közösségi oldalán, hogy amíg Ukrajna ellen 10-15 százaléknyi esélyük van kijutni a 2016-os Eb-re, addig Svédország és Bosznia-Hercegovina esetében 40 százalék, míg a magyarok ellen alsó hangon 60. Ami azt illeti, Jörn Sundby nem mutat nagy tiszteletet a mieink iránt…

Hacsak nem arról van szó, hogy Norvégia-szerte azért örülnek tegnap óta, amiért a spanyol Villanovense játékosai. A társaság a harmadosztályban szerepel, focistái csak a televízióban látják a sztárokat, erre olyan mázlijuk volt, hogy a kupában összesorsolták őket a Barcelonával. A Villanovense öltözőjében akkora fiesztát csaptak, mintha vb-t nyertek volna, a lelkes sportemberek azóta számolják a napokat, mikor jön a csodacsapat elleni – szinte garantáltan vesztes – nagy csata.

Novemberben magyar–norvég. Néha a kicsik is győzhetnek.

Népszerű csapat

Amennyiben Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában ismerik a magyar szurkolótársak kedvenc „Ria, ria, Hungária!” kiáltozását, akkor egészen biztosan ezt énekelte tegnap Dublintól Oslóig minden valamirevaló futballszurkoló. A kevésbé tájékozottaknak maradt a „Magyarország, Magyarország!” rigmus, mert arra gondolni sem merünk, hogy az említett térségekben is kívülről fújják a „Ki nem ugrál, b…ös román!” című ocsmányságot. A lényeg, hogy hallatlan népszerűségre tettünk szert az írek, a szlovénok és a dánok körében, fájdalom (mármint nekik), a befutók a norvégok lettek: a svájci sorsoláson kiderült, velük játszunk a novemberi Európa-bajnoki pótselejtezőn.

Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában edzők, labdarúgók, szakírók, nyugalmazott tűzoltók és kertvárosi kismamák ecsetelték hosszasan az elmúlt napokban, hogy a magyar válogatottat szeretnék ellenfélként kapni, mert ez a társaság nem tűnik túlságosan acélosnak, a sarkosabban fogalmazók szerint bűn rossz, ellene tuti a továbbjutás. Egy norvég sportújságíró egyenesen azt tette közzé közösségi oldalán, hogy amíg Ukrajna ellen 10-15 százaléknyi esélyük van kijutni a 2016-os Eb-re, addig Svédország és Bosznia-Hercegovina esetében 40 százalék, míg a magyarok ellen alsó hangon 60. Ami azt illeti, Jörn Sundby nem mutat nagy tiszteletet a mieink iránt…

Hacsak nem arról van szó, hogy Norvégia-szerte azért örülnek tegnap óta, amiért a spanyol Villanovense játékosai. A társaság a harmadosztályban szerepel, focistái csak a televízióban látják a sztárokat, erre olyan mázlijuk volt, hogy a kupában összesorsolták őket a Barcelonával. A Villanovense öltözőjében akkora fiesztát csaptak, mintha vb-t nyertek volna, a lelkes sportemberek azóta számolják a napokat, mikor jön a csodacsapat elleni – szinte garantáltan vesztes – nagy csata.

Novemberben magyar–norvég. Néha a kicsik is győzhetnek.