Fidesz;Brüsszel;Altus-ügy;

2015-10-19 08:10:00

A feljelentők pártja

Nem nyugszik a Fidesz Altus-ügyben. Miután Brüsszelben minden lehetséges helyről elmagyarázták nekik, hogy Dobrev Klára és több külföldi intézmény közös projektje teljesen jogszerűen nyert el egy pályázatot, újabb fórumon, ezúttal egy parlamenti bizottságban próbálták megfúrni a döntést. Csak emlékeztetőül: a megbízás teljesítését a tizenegy ország kutatóiból álló konzorcium 2014 őszén kezdte meg. Bár Brüsszelben több száz magyar kormány-kiküldött dolgozik, egyiküket sem zavarta a dolog, mígnem 2015 tavaszán fideszes főnökeik otthonról el nem kezdték a kampányt a szerződés ellen. Pedig a brüsszeli pályázat eredményhirdetése annak idején nyilvános volt, de a hatalmasra duzzadt kormányzati apparátusban senkinek sem volt ideje elolvasni. Vagy aki olvasta, annak több esze volt annál, hogy belekössön, mígnem politikai ukáz nem érkezett rá. A kísérlet minden fórumon, így legutóbb a költségvetési ellenőrző bizottság ülésén is tökéletes kudarcot vallott.

Szerintem a Fidesz is jól járt ezzel. Ha ugyanis az EU elfogadná, hogy soha semmilyen pályázat nem kaphat uniós pénzt, ha a pályázók rokonai között politikus is akad, akkor a magyarországi uniós támogatások jelentős részét alighanem azonnal vissza kellene fizetni. És nyilván elsősorban a fideszesek rokonai, strómanjai a haszonélvezői azok, akik az elmúlt öt évben nyertek ilyen itthon kiírt, de Brüsszelből fizetett pályázatokon.

Egy dolgot azonban sajnos sikerrel megerősített az újabb fideszes nekifutás a veszett ügy felszínen tartására. Azt az egyre általánosabb brüsszeli véleményt, hogy a magyarok elsősorban egymást feljelentgetni járnak Brüsszelbe, legfontosabb céljuk, hogy ha látnak egy sikeres magyar kezdeményezést, akkor azonnal elgáncsolják azt. A szép etikai elvek ellenére kétségkívül gyakran előfordul az Európai Unióban, hogy egy tagállam kormánya nyomást gyakorol annak érdekében, hogy valamely állampolgára, vagy cége uniós megbízást kapjon. Az azonban az Orbán-kormányt leszámítva soha nem fordult elő, hogy egy kormány azért lobbizzon - mit lobbizzon, fél éven át hisztériázzon - Brüsszelben, hogy egy állampolgára és annak cége ne kapjon meg egy uniós megbízatást. Ez tökéletesen független Gyurcsány Ferenc személyétől, az Altustól, a DK-tól, baloldaltól és jobboldaltól.

Aki nem érti, milyen égés az, hogy a magyar kormány magyar állampolgárok lejáratására, sikeres pályázatuk megfúrására próbál felhasználni egy nemzetközi szervezetet, annak valóban elvette az eszét a beteges szintre feltekert pártpolitika. Az Európai Parlament másik 27 országának küldöttei azért mennek Brüsszelbe, hogy – az európai egység képviselete mellett – saját országuknak és polgárainak igyekezzenek minél többet hazavinni a szétosztható közösből. Maguk között pártállás nélkül joggal döbbennek meg, ha azt látják, hogy a huszonnyolcadik ország kormánypárti képviselői saját ellenzéki képviselőtársuk családja ellen akarják szavazógépként felhasználni őket. Nem az a baj, hogy ezért egyre jobban megvetik a Fideszt, az a baj, hogy a szégyenből egy kis adag minden magyarra ráfröccsen. Hiszen Magyarország juttatta hatalomra a notórius feljelentők pártját.

A Fidesz-kormány a múlt héten kényszerített ki egy másik döntést is egy általa feljelentett állampolgára ügyében Brüsszelben. Kovács Béláról van szó. Az Európai Parlament jogászai és képviselői másfél éven át húzták a döntést, még Polt Pétert is kirendelték Brüsszelbe, mert a bizonyítékokat nem látták elégségesnek a Jobbik-képviselő kiadatásához. Végül felemás döntés született: az eljárás megindulhat Kovács ellen, de a jogerős bírói ítéletig nem lehet őrizetbe venni. Ez annak az egyértelmű jelzése, hogy az Európai Parlamentben megmaradt a gyanú, nem tényekre, hanem politikai koncepcióra épül a vád.

Istennek hála nem értek a kémkedési ügyekhez, még az ilyen tárgyú filmek szövevényes meséjét sem tudom követni. Azt azonban még én is értem, hogy a Kovács Béla-ügyet a Fidesz tökéletes pontossággal a 2014-es EP választások elé időzítette, és a nyilvánosságra került vádak nem kémkedésről, hanem az Oroszország érdekében kifejtett lobbizásról szólnak. Ahogy Gálszécsy András fogalmazott: „Kovács Béla arra törekedett, hogy minél szélesebb körben szimpátiát keltsen Oroszország iránt”. Ezért számomra az eljárás éppoly gyanús, mint Kovács Béla személye. A másfél évig tartó brüsszeli processzusnak bizonyosan nincs magyar nyertese, ez is csak azt a képzetet erősíti meg, hogy a magyarok egymást feljelenteni járnak Brüsszelbe. Ha volt ilyen, akkor már az eljárás kezdetén ütős és perdöntő bizonyítékkal kellett volna meggyőzni az EP-t a vád jogosságáról. Ha pedig ilyen nem volt, akkor alighanem bölcsebb lett volna politikai eszközökkel leleplezni Kovács Béla, amúgy kétségtelenül homályos ügyleteit.

A Fidesz dolgát természetesen nagymértékben megkönnyíti, hogy a baloldali ellenzék helyesli Kovács Béla perbe fogását, a Jobbik meg hörögve uszít Gyurcsány Ferenc és cége ellen. A „kétfrontos harc” minden tekintélyuralmi rendszer kedvenc fegyvere, és a jelek szerint vevők is akadnak rá, mindkét oldalon.