Az ortodox egyházszervezetben fontos az ősi primus inter pares elv (első az egyenlők között), azaz minden püspök csak a saját püspöki területén rendelkezik korlátlan egyházvezetői hatalommal, más tekintetben csak első az egyenlők között. Azaz egy metropolita vagy egy érsek, aki egy főegyházmegye vezetője, mindig teljes hatalmat csak saját egyházmegyéjében gyakorolhat (a metropolita vagy az érsek mindig rendelkezik saját egyházmegyével is, melynek ő a püspöke), viszont főegyházmegyéjében ő csupán első a főegyházmegyéhez tartozó püspökök között, a főegyházmegyét illetően nem rendelkezhet egyedül, hanem csakis egyetértésben a többi püspökkel. (...) Azaz röviden: a metropolita az első az egyenlők között a területéhez tartozó püspökök között. A pátriárka az első az egyenlők között a területéhez tartozó metropoliták között. A konstantinápolyi pátriárka az első az egyenlők között az összes pátriárka között. (...) A pátriárka a legmagasabb püspöki rang, azonban míg a konstantinápolyi hagyományban a pátriárka után az érsek, majd a metropolita következik, addig az antiochiai hagyományban a metropolita a magasabb rang, s csak után következik az érsek. Emiatt az antiochiai hagyományt követő részegyházakban egyes esetekben a metropolitát szokás érsek-metropolitának is nevezni.