Európa komoly vizsga előtt áll

Publikálás dátuma
2015.10.20. 07:36
Böjte Csaba testvér kegyelmet kér Európának Forrás: youtube
Déván a hétvégén kezdődött meg az a kilenc napos imádságsorozat, amelyet Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes kezdeményezett. A sok ezer erdélyi árva atyja azért hív mindenkit közös imára és böjtre, hogy elhallgassanak a fegyverek és megkezdődjön az értelmes párbeszéd kora. Csaba testvér egyedüli erdélyi magyar egyházi emberként a menekültek iránti szolidaritást szorgalmazza.

Október 16-án, szombaton kezdődött meg Déván az az kilenc napos imádság, amelyet Böjte Csaba atya kezdeményezett Európa békéjéért. „Nagy felfordulás van a világunkban, eljött az önmegtagadás, a böjt, az imádság ideje!" – olvasható a szerzetes felhívásában. Csaba testvér (így emlegeti magát a Dévai Szent Ferenc Alapítványt létrehozó és az alapítványi árvaházakat működtető szerzetes) azt szeretné, ha sok nyelvre lefordítva sokan tudnának együtt imádkozni a világ békéjéért. Ezért szombat óta Déván személyesen is részt lehet venni minden este a szentmiséken, és együtt imádkozni azért, hogy „elhallgassanak a fegyverek, és elkezdődjön a bölcs párbeszéd a világunkban".

Böjte elmondta, hogy a kezdeményezés ihletője Svájc védőszentje, Flüei Szent Miklós, aki „kiimádkozta, hogy Svájc a békesség szigete legyen. Az ő közbejárásával kérjük ugyanezt a kegyelmet Európának, világunknak!" Csaba testvér a menekültkérdésben is humánus álláspontot képvisel, szolidaritást sürget és toleranciát szorgalmaz. Álláspontja szerint „hisztériakeltéssel nem lehet megoldani a menekülthelyzetet”, és ezt fel is vállalja, annak ellenére, hogy szembe megy az Orbán-kormánnyal, amellyel korábban nyíltan szimpatizált. Azt hirdeti, nem áll meg a lábán az a feltételezés, hogy a menekültek nagyon másfajta emberek lennének, akik ne tudnának Európában élni. Tanítással, türelemmel bármi megtanítható a menekülteknek is.

Facebook-oldalán több bejegyzés található e kérdésben. Augusztus 27-én, amikor javában tombolt a káosz a Keleti pályaudvaron, Böjte atya a következőket írta. „Kint jártam Budapesten a déli pályaudvaron, rengeteg menekültet és köztük sok-sok gyereket láttam... A politikusainknak, a katonáknak meg kell védeniük a lakosságot, nekik ez a dolguk, de nekem, mint Krisztus szeretete hírnökének az a dolgom, hogy az emberekben lévő szeretetlángot életben tartsam. Testvéreim, ezért mindenkit arra kérek, hogy a menekültekkel szemben legyünk emberségesek. A kis Maryam a mi szülőföldünkre virágot rajzolt. Nekünk úgy kell viselkednünk, ha majd béke lesz az ő szülőföldjén és hazatér, otthon is virágot rajzoljon gondolatba a Kárpát-medencére!”.

Bejegyzéseiben ötleteket ad(na) a döntéshozóknak arra vonatkozóan, mit lehetne tenni a mégis itt maradók integrációja érdekében. Az 1956-os magyar menekültek ausztriai beilleszkedését segítő programokra hivatkozva egy képzési központot létrehozását javasolja a menekültek számára, mert véleménye szerint így felkészíthetők a békés együttélésre. Az árva, sok esetben az utcáról összeszedett gyermekek nevelése során Böjte értékes tapasztalatot szerzett a téren, hogyan lehet sokszor akár antiszociálisnak tűnő egyedeket is sikeresen integrálni. „Hihetetlen gyorsan fel tudnak zárkózni ezek a gyermekek, és azt látom, hogy az „elveszett gyermekek”, akik a társadalom számára problémát jelentettek, a képzéssel a társadalom gondjaira választ adnak” írta Böjte.

A szerzetes szerint „Itt az idő, hogy hitünkről, keresztény értékeinkről alázattal tanúságot tegyünk. … Több mint húsz éve árva gyermekeket nevelek, megtapasztaltam, hogy Isten selejtet nem teremt, ezért most is hiszem, hogy van jó megoldás! Európa vizsgázik, esélyünk van, hogy eredményesen letegyük ezt a vizsgát, és még erősebb, szebb legyen a világunk, de azt is tudni kell, ha ezt a vizsgát Európa elbukja, akkor a békés létünket is elbukhatjuk”, hívta fel a figyelmet Csaba testvér.

Tőkés László: A befogadás krisztusi parancsa nem mindenkire vonatkozik
A romániai magyar egyházfők hallgatnak a menekültügyben – sem szolidaritást nem kérnek, sem nem uszítanak. Tőkés László volt református püspök, aki – bár van saját erdélyi pártja, amelyet az Orbán-kormány hathatós segítségével gründolt –jelenleg a Fidesz EP-képviselője, nyilatkozatban tisztázta álláspontját a menekültkérdésben. A képviselői honlapján elérhető az Európai Parlamentben szeptember 9-én elhangzott hozzászólása.Tőkés szerint az Európai Unió jelenlegi helyzetét – egyebek mellett – a migránsok áradatával szembeni "elhibázott politika, a tehetetlenség, a bénultság s az önfeladás" jellemzi.
A református püspök úgy véli, az Unió bevándorláspolitikája összeomlott. Mint írja, miközben a nemzetközi közösség képtelen összefogni és erőt venni rajta – az Iszlám Állam és Európa többi ellensége igencsak elégedett lehet a mostanra kialakult és tovább eszkalálódó népvándorlási „hadiállapottal”.Tőkés szerint Európa értékei, kultúrája, önazonossága és jövője forog kockán. "Az Uniónak elsősorban saját törvénytisztelő polgárait és őshonos nemzeti közösségeit kellene védelmeznie, nem pedig a határ- és törvénysértő gazdasági honfoglalók invázióját elősegítenie" - véli a református püspök."Való igaz, hogy segítenünk kell az üldözötteken.
A befogadás krisztusi parancsolata azonban semmiképpen sem azokra vonatkozik, akik létében veszélyeztetik keresztény gyökerű kontinensünket" - állítja az erdélyi politikus.Tőkés szerint "Magyarországot sok alaptalan vád és igaztalan támadás éri ezekben a válságos időkben. Nem csupán a Balkánon át érkező tízezrek mindennapos ostromával kell megbirkóznia, hanem ezzel egy időben az európai balliberális oldal hátbatámadásait is el kell szenvednie, és az ország destabilizálására törekvő belső ellenségeivel is meg kell harcolnia.Nem akarhatjuk, hogy Szíria és a világ elégedetlenjei mind átvándoroljanak Európába. Hosszú távon ez nem rajtuk segít, hanem mindnyájunknak kárára fog válni."Tőkés azt kívánja, hogy "Németország maradjon meg Németországnak, Észtország Észtországnak, Magyarország Magyarországnak, Európa pedig Európának. Büszke vagyok arra, hogy Magyarország nemcsak saját népének, hanem egész Európának a védelmére kel."



Szerző
Frissítve: 2015.10.19. 21:25

Fidesz-csapdában az erdélyi nyilvánosság

A román közbeszédet és politikát még nem fertőzte meg a menekültkérdés, nem ez a mindennapok domináns témája. A román politikum technikai kérdésként kezeli a problémát, nincs gyűlöletkampány. A román egyházak toleranciára buzdítanak. A magyarok hallgatnak, a politikum zavarodott, a magyar nyilvánosságot leginkább a magyar média befolyásolja. Magyari Nándor László szociológust, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárát kérdeztük.

- Mennyire jelenik meg a menekültkérdés a román politikában, közéletben, közbeszédben, médiában?

- A román politikában és közéletben, valamint a médiákban egyre sűrűbben esik szó a menekültkérdésről, viszont nem ez a legfőbb téma egyetlen helyen sem. Fontosabb a moldáviai politikai instabilitás, már-már államcsőd, és az orosz fenyegetés. Azon felül, ha téma a menekültügy, akkor hiányzik belőle az a szenvedélyesség, a morális pánik és a gyűlölködés, ami a magyar közéletet jellemzi.

- Miért?

- Ennek három okát látom, egyik, hogy – legalábbis egyelőre – nincsenek is menekültek Romániában, tehát nincs széleskörű közvetlen tapasztalat velük kapcsolatban. Az is fontos szempont, hogy az aktív korú román társadalom igen nagy hányada (reális becslések szerint mintegy 3 millió személyről van szó) Nyugaton, bizonyos értelemben „gazdasági menekültként” dolgozik, és az ők politikai befolyása – különösen a tavalyi elnökválasztást követően – jelentősen megnőtt. De a legfontosabb tényezője a visszafogottságnak, hogy – eltekintve néhány elszigetelt megnyilvánulástól, amit például a volt elnök, Traian Basescu követ el – nincs semmiféle politikai uszítás, még szándék sincs arra, hogy a menekültkérdést belpolitikai „használatra”, mondjuk gyűlöletkampány keretében, tematizálják. Egyelőre technikai kérdésként, a kvótából adódóan jelentkező esetleges menekültek ellátásának kérdéseként kezelik. Ehhez, éppen a miniszterelnök kérte a civil szervezetek segítségét.

- Milyen a viszonyulás? Hogyan kezelik ezt az kérdést például a román egyházak, az ortodox és a görög katolikus?

- A román nyilvánosságban nem a menekültekkel szembeni (ami a közvéleményben egyébként létező, mérhető és tapasztalható is) előítéletes megnyilvánulások az uralkodóak, hanem – többek között a magyarellenesség. Ez abban nyilvánul meg, hogy a magyar kormány menekültpolitikáját ítélik el – a toleráns hangok. És ebben nemcsak a mérsékelt és visszafogott politikai üzeneteknek van szerepe, hanem annak is, hogy az ortodox egyház toleranciára int: „jósággal kell őket fogadni, mert a terror elől menekülnek”, mondja a kolozsvári ortodox püspök, a menekültkérdés kapcsán, és nincs ellenvetés.

- És hogy néz ki ez romániai magyar viszonylatban? Itt a román vagy a magyar média és politika befolyásolja inkább a viszonyulást és értékítéletet?

- Ami a romániai magyar közéletet illeti, a zavarodottság a domináns attitűd, és ezért a politikai kommunikáció nem képes irányítani a közvéleményt, hiszen mára minden erdélyi magyar párt „Fidesz-párti”, és ezért követnie kell a budapesti „álláspontot”. Vagyis mind igazodáskényszerben van. Másrészt pedig a politikusok joggal sejtik, hogy az erdélyi magyarság sokkal kevésbé intoleráns az „idegenekkel”, mint a magyarországi, mások a tapasztalatai is, meg különösképpen – kisebbségi helyzetben – igencsak nehéz nagy hangon gyűlölködni, amikor mi is elsősorban toleranciát várunk a magunk során. Azt lehet mondani, hogy a magyar kormány kommunikációja – különösen a gyűlöletkampány – csapdába ejtette a romániai magyar politikumot, olyan utat jelöl ki számára, amit kisebbségi helyzetben, az itteni sajátos politikai kontextusban, igencsak nehéz, ha nem lehetetlen követni. Föltehetően ezért az a végtelenül cinikus, és zavarodott kommunikáció, amit Kelemen Hunor mutat be e kérdésben, hogy a román-magyar határra tervezett pengedrótkerítés kapcsán csak annyit bír nyilatkozni: nem gond, hiszen „eddig sem jártunk a zöldhatáron át”. Aztán tovább nincs is kommentár, a politikusok sunyítanak, nem vállalják véleményüket, illetve a helyi sajtó, mint kézi vezérlésű jó kollaboráns, nem is firtatja a kérdést. Azután, a közvélemény – ami itt különösen a kommentariátus megnyilvánulásait jelöli – a magyar médiákon, illetve az itteni Fidesz-pénzelte médiákon csüng, és erősen xenofób hangokat hallat. Ez most különösen ellentétes a visszafogott román stílussal. Nagyon sokan, a magyar médiák által „megerősítve érzik” saját előítéletes, intoleráns, idegengyűlő (egyelőre verbális) magatartásukat és nyíltan felvállalják a gyalázkodást. Különösen az erdélyi származású karitatív munkás lány, aki a magyar menekültpolitika miatt lemondott magyar „másod-állampolgárságáról”, váltott ki ilyen gyűlöletcunamit. Szemmel láthatóan ugyanazokat a gyűlöletbeszéd-kliséket forgalmazzák itt is a hangadók, mint Magyarországon, és ezek jó része onnan is származik. Minden esetre paradoxon vagy sem, de a Fidesz-csapdába esett kisebbségi romániai magyar társadalom és politikai fősodor, ma az intoleránsabb arcát mutatja, mint a máskor oly sokszor nacionalistának és xenofóbnak minősített román társadalom.

- Böjte atya felhívása fehér holló vagy vannak hozzá hasonlók?

- Az erdélyi római-katolikus és protestáns egyházak nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot, menekültpolitikájukat illetően nem nyilatkoznak. A sajtó sem hozza őket helyzetbe, hogy elmondhassák álláspontjukat, ezért a Böjte Csaba föllépése, következetes nyilatkozatai és felhívása egyedi hang. Igaz, ellenhangok sincsenek, az iránta való tisztelet jeleként alig támadják. Vannak persze őt, sőt a pápát elítélő megnyilatkozások is, de nem ezek a dominánsak, a legjellemzőbb az elhallgatás.

Szerző

Légtércsata Moszkva és Kijev között

Publikálás dátuma
2015.10.20. 07:31
Ukrajnában alighanem még jó ideig nem szállhatnak le az Aeroflot gépei FORRÁS: YOUTUBE
Miközben hallgatnak a fegyverek, dúl a csata Oroszország és Ukrajna között a szavak mezején. Most éppen az borzolja a kedélyeket, hogy az ukrán kormány megtiltotta az orosz légitársaságoknak az ország légterének a használatát.

A konfliktus 2014 márciusáig nyúlik vissza, amikor az ukránok elsőként nyúltak ehhez a fegyverhez. Utasítást adtak a Krím-félszigeten lévő szimferopoli és szevasztopoli repülőtereknek és a félsziget déli légterének a lezárására. Az ukrán hatóságok sokmilliós bírságot róttak ki az orosz légitársaságokra, arra hivatkozva, hogy Szimferopol térségében megsértik az ukrán légteret. Ez a „légi csata” egyenesen következett abból, hogy mindkét ország magáénak tekintette és tekinti a Krím-félszigetet. A polgári légiforgalmi szervezet, az ICAO ebben a kérdésben úgy foglalt állást, hogy a Krím feletti légi-irányítási szolgálatot Oroszországnak kell biztosítania.

Az ukránok korábban megtiltották az orosz légitársaságoknak azt is, hogy Donyeckbe és Harkovba repüljenek. Az oroszok nem tétlenkedtek a válasszal. Még tavaly augusztusban az orosz kormány megtiltotta az ukrán légitársaságoknak a Grúziába, Azerbajdzsánba, Örményországba és Törökországba irányuló tranzitforgalmat Oroszország légterén keresztül. A válaszlépésre mindössze két hetet kellett várni, akkor jelentették be azokat a megszorításokat Kijevben, amelyekkel az „Aeroflot” és a „Transaero” orosz légitársaságokat sújtották. Ezek Ukrajnán keresztül bonyolították útjaikat Bulgáriába, Izraelbe, Törökországba, Egyiptomba és Görögországba.

Mindez azonban csak csendes előjáték volt ahhoz képest, ami ezután következett. Idén szeptember 28-án Kijevben olyan döntés született, hogy október 25-től, a téli menetrend kezdetétől megtiltják az orosz légitársaságoknak a berepülést Ukrajnába, valamint az átrepülést légtere fölött, ha a gépek katonai vagy kettős célú eszközöket, illetve katonákat szállítanak. Ez leginkább az „Aeroflot”, a „Rosszija” a „Transzaero”, a „Szibir”(S7) és az UTair légitársaságokat érintette, amelyek hetente 70 járatot közlekedtettek Ukrajnába. Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő azonnal válaszolt: október 25-től az ukrán légitársaságok, a „MAU”, a „Dnyiproavia” és a „YanAir” nem használhatják az orosz légteret. Erre Kijev még csattanósabb választ adott: október 25-től teljesen leállítják a közvetlen légiforgalmat Oroszországgal. Ha Moszkva visszakozna a döntésétől, akkor a Kijev tiltólistáján nem szereplő orosz társaságok előtt megnyílhat az út Ukrajna felé. De csak akkor.

Mintha mindegyik fél elsütötte volna az utolsó puskagolyóját, mi maradhat még hátra? Egy valami bizonyosan: a veszteség, amit el kell szenvednie mindkét országnak. Ki a nagyobb vesztes? E téren is mindenki mondja a magáét. Az infrastruktúráért felelős ukrán miniszter szerint a nagyobb veszteség az oroszoké, mivel sokkal több repülőjáratot közlekedtettek, mint az ukránok. Arra hivatkozott, hogy 2015 első felében a két ország között mintegy 657 ezer ember utazott repülőn, közülük 431 ezren orosz légitársaságot vettek igénybe. Azt azonban még ő sem tagadta, hogy Ukrajnát is érzékeny veszteség fogja érni. Ebben biztosak német elemzők is, akik arra figyelmeztetnek, hogy az összeomlás szélén álló ukrán gazdaság keservesen meg fogja érezni ezt az újabb terhet.

Ezen az sem változtat semmit, hogy - a miniszter szavaival - az a céljuk a szankciókkal, hogy megbüntessék és gazdasági nyomás alá helyezzék a nukleáris hatalmat. Orosz szakemberek viszont arról beszélnek, hogy ez a nyomásgyakorlás eleve hamvába holt. Ukrajnai járataiból az „Aeroflot” bevételének maximum 0,4 százaléka származott, míg az ukrán MAY légitársaság 7 százalékát veszíti el a bevételeinek. A szankciók következtében Ukrajna összességében több mint 20-szor annyit veszít, mint Oroszország.

Annyi bizonyos, hogy az orosz légitársaságok túl fogják élni a szankciókat, az azonban kétséges, hogy túlélik-e az ukránok. Az orosz társaságok forgalmuk fél százalékát veszítik el, míg az ukránok vesztesége ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb. A legnagyobb ukrán légitársaság, a MAY bankcsőd elé néz, mivel egyszerűen nincs hová repülnie. Évi veszteségét hol 35,6 millió dollárra, hol 10 millióra becsülte a MAY sajtótitkára. Már az elmúlt esztendőt is nagy veszteséggel zárták, ami most következik az már igazi dráma. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy 2013-ban a légitársaság még profitot termelt. Bankcsőd fenyegeti a „Dnyiproavia” légitársaságot is, amely csak nemrégiben indította járatait Dnyepropetrovszkból Moszkvába.

Kereskedelmi igazgatója 30 százalékos bevételcsökkenésre számít, ami szerinte halálközeli állapotba hozza őket. És akkor még nem beszéltünk az ukrán repülőterekről, amelyek szintén nagy bevételektől esnek el. Szenvedő alanyai a helyzetnek a kiszolgáló személyzet tagjai, a szerelők, a biztonságiak… Ukrán szakértők 50-100 millió dolláros kiesést jósolnak. A legnagyobb vesztesek közé tartozik Igor Kolomojszkij ukrán üzletember, akinek a tulajdonában van az ukrán légitársaságok 65 százaléka. Többek között a „MAY”. És nem mellesleg Porosenko elnök politikai riválisa, sőt ellenfele. Amiből egyenesen következik, hogy a légtérzár belpolitikai feszültségekhez is vezet. Moszkvában arra számítanak, hogy Kolomojszkij nem fogja tétlenül tűrni, ami most történik, és háborúzni fog ellenfelével, aki a zsebébe nyúlt.

A háború nem most kezdődött kettőjük között. Még tavasszal az ukrán elnök rendelettel távolította el Kolomojszkijt a dnyeptropetrovszki regionális kormányzói székből. Erre nem sokkal az után került sor, hogy Ukrajna egyik leggazdagabb embere fegyvereseivel bevonult az UkrTranszNafta állami olajvállalat irodájába, hogy visszahelyezze hivatalába a hozzá kötődő, leváltott vezetőt. Az üzletember pénzelte állítólag a legszélsőségesebb jobboldali fegyveres csoportokat, s külföldön is igyekszik ártani legfőbb ellenfelének, Porosenkónak.

Arról kevesebb szó esik, mit veszítenek a hétköznapi emberek. Egyes becslések szerint az utasok 70-80 százaléka ukrán. Az Avia.ru elnevezésű hírportál főszerkesztője hívta fel a figyelmet arra, hogy a járatok utasai nagyobb részt olyan ukrán állampolgárok voltak, akik Oroszországban dolgoznak. Most új lehetőségeket kell felkutatniuk. Ilyen lehetőséget kínál a török, a lett, a lengyel, a cseh, az osztrák és a német légitársaság, csakhogy nagy kitérőkkel, és nyilvánvalóan sokkal drágább jegyekkel. Nyerhetnek az ügyön a fehéroroszok, akik máris keresik a lehetőséget az új helyzetben.

A „Belavia” belorusz légitársaság lehet a nagy nyertes, amely Minszk és Moszkva, valamint Minszk és Kijev között szervez járatokat. Most mindkét viszonylatban emelheti járatai számát. Természetesen csak akkor, ha ehhez mindkét fél hozzájárulását megkapja. Ha nem, egyelőre változatlanul marad lehetőségként: a vasút. Mindezzel nem számoltak a szankciók bevezetői, akiknek döntéseit kizárólag politikai szándékok vezérelték. Moszkvai hírmagyarázók az ukrán kormány alapvető célját abban látják, hogy tovább lazítsák a két ország kapcsolatait.

Német figyelmeztetés Kijevnek

Egyre többet bírálják a kijevi kormányt nyugati szövetségesei. Angela Merkel kancellár felszólította Kijevet arra, hogy hatékonyabban lépjen fel a korrupció ellen. Mindezt néhány nappal Arszenyij Jacenyuk ukrán kormányfő berlini látogatása előtt közölte. Merkel és Jacenyuk pénteken közösen nyitnak meg egy német-ukrán gazdasági konferenciát. A német kancellár elismeréssel szólt ugyan Kijev reformintézkedéseiről, de hozzátette, hogy az országnak még nagyon hosszú utat kell megtennie. „Csökkenteni kell az oligarchák befolyását, átláthatóvá kell tenni az állam működését” – hangoztatta Angela Merkel. A kancellár múlt csütörtökön úgy foglalt állást, lát reményt a politikai megoldásra a kelet-ukrajnai válság kapcsán, de addig nem oldják fel a Moszkva elleni szankciókat, amíg Oroszország nem tartja magát a minszki megállapodáshoz.



Szerző