- Mennyire jelenik meg a menekültkérdés a román politikában, közéletben, közbeszédben, médiában?
- A román politikában és közéletben, valamint a médiákban egyre sűrűbben esik szó a menekültkérdésről, viszont nem ez a legfőbb téma egyetlen helyen sem. Fontosabb a moldáviai politikai instabilitás, már-már államcsőd, és az orosz fenyegetés. Azon felül, ha téma a menekültügy, akkor hiányzik belőle az a szenvedélyesség, a morális pánik és a gyűlölködés, ami a magyar közéletet jellemzi.
- Miért?
- Ennek három okát látom, egyik, hogy – legalábbis egyelőre – nincsenek is menekültek Romániában, tehát nincs széleskörű közvetlen tapasztalat velük kapcsolatban. Az is fontos szempont, hogy az aktív korú román társadalom igen nagy hányada (reális becslések szerint mintegy 3 millió személyről van szó) Nyugaton, bizonyos értelemben „gazdasági menekültként” dolgozik, és az ők politikai befolyása – különösen a tavalyi elnökválasztást követően – jelentősen megnőtt. De a legfontosabb tényezője a visszafogottságnak, hogy – eltekintve néhány elszigetelt megnyilvánulástól, amit például a volt elnök, Traian Basescu követ el – nincs semmiféle politikai uszítás, még szándék sincs arra, hogy a menekültkérdést belpolitikai „használatra”, mondjuk gyűlöletkampány keretében, tematizálják. Egyelőre technikai kérdésként, a kvótából adódóan jelentkező esetleges menekültek ellátásának kérdéseként kezelik. Ehhez, éppen a miniszterelnök kérte a civil szervezetek segítségét.
- Milyen a viszonyulás? Hogyan kezelik ezt az kérdést például a román egyházak, az ortodox és a görög katolikus?
- A román nyilvánosságban nem a menekültekkel szembeni (ami a közvéleményben egyébként létező, mérhető és tapasztalható is) előítéletes megnyilvánulások az uralkodóak, hanem – többek között a magyarellenesség. Ez abban nyilvánul meg, hogy a magyar kormány menekültpolitikáját ítélik el – a toleráns hangok. És ebben nemcsak a mérsékelt és visszafogott politikai üzeneteknek van szerepe, hanem annak is, hogy az ortodox egyház toleranciára int: „jósággal kell őket fogadni, mert a terror elől menekülnek”, mondja a kolozsvári ortodox püspök, a menekültkérdés kapcsán, és nincs ellenvetés.
- És hogy néz ki ez romániai magyar viszonylatban? Itt a román vagy a magyar média és politika befolyásolja inkább a viszonyulást és értékítéletet?
- Ami a romániai magyar közéletet illeti, a zavarodottság a domináns attitűd, és ezért a politikai kommunikáció nem képes irányítani a közvéleményt, hiszen mára minden erdélyi magyar párt „Fidesz-párti”, és ezért követnie kell a budapesti „álláspontot”. Vagyis mind igazodáskényszerben van. Másrészt pedig a politikusok joggal sejtik, hogy az erdélyi magyarság sokkal kevésbé intoleráns az „idegenekkel”, mint a magyarországi, mások a tapasztalatai is, meg különösképpen – kisebbségi helyzetben – igencsak nehéz nagy hangon gyűlölködni, amikor mi is elsősorban toleranciát várunk a magunk során. Azt lehet mondani, hogy a magyar kormány kommunikációja – különösen a gyűlöletkampány – csapdába ejtette a romániai magyar politikumot, olyan utat jelöl ki számára, amit kisebbségi helyzetben, az itteni sajátos politikai kontextusban, igencsak nehéz, ha nem lehetetlen követni. Föltehetően ezért az a végtelenül cinikus, és zavarodott kommunikáció, amit Kelemen Hunor mutat be e kérdésben, hogy a román-magyar határra tervezett pengedrótkerítés kapcsán csak annyit bír nyilatkozni: nem gond, hiszen „eddig sem jártunk a zöldhatáron át”. Aztán tovább nincs is kommentár, a politikusok sunyítanak, nem vállalják véleményüket, illetve a helyi sajtó, mint kézi vezérlésű jó kollaboráns, nem is firtatja a kérdést. Azután, a közvélemény – ami itt különösen a kommentariátus megnyilvánulásait jelöli – a magyar médiákon, illetve az itteni Fidesz-pénzelte médiákon csüng, és erősen xenofób hangokat hallat. Ez most különösen ellentétes a visszafogott román stílussal. Nagyon sokan, a magyar médiák által „megerősítve érzik” saját előítéletes, intoleráns, idegengyűlő (egyelőre verbális) magatartásukat és nyíltan felvállalják a gyalázkodást. Különösen az erdélyi származású karitatív munkás lány, aki a magyar menekültpolitika miatt lemondott magyar „másod-állampolgárságáról”, váltott ki ilyen gyűlöletcunamit. Szemmel láthatóan ugyanazokat a gyűlöletbeszéd-kliséket forgalmazzák itt is a hangadók, mint Magyarországon, és ezek jó része onnan is származik. Minden esetre paradoxon vagy sem, de a Fidesz-csapdába esett kisebbségi romániai magyar társadalom és politikai fősodor, ma az intoleránsabb arcát mutatja, mint a máskor oly sokszor nacionalistának és xenofóbnak minősített román társadalom.
- Böjte atya felhívása fehér holló vagy vannak hozzá hasonlók?
- Az erdélyi római-katolikus és protestáns egyházak nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot, menekültpolitikájukat illetően nem nyilatkoznak. A sajtó sem hozza őket helyzetbe, hogy elmondhassák álláspontjukat, ezért a Böjte Csaba föllépése, következetes nyilatkozatai és felhívása egyedi hang. Igaz, ellenhangok sincsenek, az iránta való tisztelet jeleként alig támadják. Vannak persze őt, sőt a pápát elítélő megnyilatkozások is, de nem ezek a dominánsak, a legjellemzőbb az elhallgatás.
