Aranylabda: ki végez Messi és CR mögött?

Publikálás dátuma
2015.10.21. 07:54
Tavaly Ronaldo (jobbra) örvendett, idén Messi (balra) az esélyesebb FOTÓ: EUROPRESS GETTY IMAGES/PHILIPP SCHMIDLI
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) és a France Football hajnalban nyilvánosságra hozta az idei Aranylabda-szavazás 23 főre szűkített listáját. A kérdés persze valójában csak az, hogy a januári gálán ki végez Lionel Messi és Cristiano Ronaldo mögött a harmadik helyen. A névsorból a legnagyobb hiányzója a Juventus csapatával tavasszal nagyszerűen szereplő Gianluigi Buffon.

Ki végez az Aranylabda-szavazás harmadik helyén? Gyakorlatilag ez a legnagyobb kérdés, miután a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) és a France Football nyilvánosságra hozta a 23 jelölt nevét. A két zseni, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo a díj legfőbb várományosai ezúttal is, legutóbb 2007-ben fordult elő, hogy nem közülük került ki a győztes, akkor az AC Milan-játékos Kaká diadalmaskodott. A négyszeres aranylabdás Barcelona-sztár Messi megnyerte a Bajnokok Ligája, a spanyol bajnokság és a Király Kupa előző kiírását, meglepő lenne, ha nem ő kapná a díjat.

A portugál világklasszis tavaly a Real Madriddal serleg nélkül maradt, viszont átvehette az európai Aranycipőt a spanyol bajnokságban szerzett 48 góljáért. A BL-góllövőlista élén Messi, Ronaldo és Neymar végeztek tíz góllal, az Aranylabda-szavazás harmadik helyére ezáltal a brazil támadó az egyik esélyes. Rajta kívül a Wolfsburg ellen 9 perc alatt 5 gólt szerző Robert Lewandowski, és az UEFA Év Játékosa-díj harmadik jelöltje, Luis Suárez érhet oda Messiék mögé.

A tavalyi 23 fős listához képest hét változás történt: kikerült Diego Costa, Thibaut Courtois, Ángel Di María, Mario Götze, Philipp Lahm, Sergio Ramos és Bastian Schweinsteiger. Óriási hiányzó az idei névsorból a Juventus legendája, Gianluigi Buffon, aki pályafutása egyik legjobb szezonját produkálva olasz bajnokságot és Olasz Kupát nyert, valamint a BL-döntőben védett. Az egyetlen nem európai vagy dél-amerikai futballista a jelöltek között a Manchester City sztárja, Yaya Touré, aki már azt is tudja, hogy ő kire voksol majd. "Én mindig Messire szavazok. Nem csak azért, mert kölcsönös tisztelet alakult ki köztünk a barcelonai időszakom alatt, hanem egyszerűen ő mindenki fölött áll" – kezdte a klasszis középpályás. – "Ahhoz, hogy a listán maradhasson az ember, nagyon keményen kell dolgoznia."

A legjobb edző-jelöltek között szerepel a jelenleg szabadságát töltő Carlo Ancelotti, a két BL-döntős csapat edzője, Luis Enrique és Massimiliano Allegri, de a Copa América-győztes Jorge Sampaoli is felkerült a listára. Tavaly Cristiano Ronaldót választották a legjobb futballistának, míg a legjobb trénernek járó díjat a világbajnok Joachim Löw vehette át. A jelöltekre október 26. és november 20. között adhatják le szavazatukat a FIFA-tagállamok válogatottjainak szövetségi kapitányai, csapatkapitányai, illetve az országok delegált újságírói. A FIFA november 30-án jelenti be, hogy melyik három futballista maradt versenyben. A FIFA-gálát - ahol kihirdetik a győztesek nevét - január 11-én rendezik a zürichi Kongresszusi Központban.

A 2015-ös Aranylabda jelöltjei

Játékosok: Andrés Iniesta, Javier Mascherano, Lionel Messi, Ivan Rakitic, Luis Suárez, Neymar (mind Barcelona), Gareth Bale, Karim Benzema, Cristiano Ronaldo, Toni Kroos, James Rodríguez (mind Real Madrid), Robert Lewandowski, Thomas Müller, Manuel Neuer, Arjen Robben, Arturo Vidal (mind Bayern München), Sergio Agüero, Kevin De Bruyne, Yaya Touré (mind Manchester City), Eden Hazard (Chelsea), Zlatan Ibrahimovic (PSG), Paul Pogba (Juventus), Alexis Sánchez (Arsenal).

Edzők: Massimiliano Allegri (Juventus), Carlo Ancelotti (Real Madrid), Laurent Blanc (PSG), Unai Emery (Sevilla), Josep Guardiola (Bayern München), Luis Enrique (Barcelona), José Mourinho (Chelsea), Jorge Sampaoli (chilei válogatott), Diego Simeone (Atlético Madrid), Arséne Wenger (Arsenal).



Szerző

Szigorítják a repülők ellenőrzését

Akciótervet adott ki kedden az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség a Germanwings Barcelona-Düsseldorf járatának márciusi katasztrófája miatt, ebben a korábban megfogalmazott ideiglenes ajánlásokat véglegesítik

A közlemény szerint fenntartják azt az ajánlást, amely szerint mindig két fő személyzetnek kell a pilótafülkében lennie, a pilótáknak pszichológiai vizsgálaton kell átesnie a képzés részeként, vagy a szolgálatba lépés előtt, a légitársaságnak pedig ellenőriznie kell, hogy a vizsgálat lezajlott. Bevezetik emellett a szúrópróbaszerű alkohol-és drogtesztet is, ezt kötelező lenne elvégezni a légitársasághoz való belépéskor, illetve balesetek után, és szigorítják a pszichológiai vizsgálatokat.

Az ajánlások érvénybe léptetése 2016-ban folyamatosan történik. A Germanwings német diszkont légitársaság Barcelona-Düsseldorf útvonalon közlekedő Airbus A320-as gépe a fedélzeten 150 emberrel március 24-én hegyoldalnak csapódott Franciaország déli részén, az Alpokban. A gép két fekete dobozának adatai alapján a másodpilóta, a súlyos lelki problémákkal küszködő és emiatt több terápián átesett Andreas Lubitz bezárkózott a pilótafülkébe és szándékosan vezette a gépet a hegynek.

Szerző

Ambivalens Ankara és az EU viszonya

Publikálás dátuma
2015.10.21. 07:38
Angela Merkel és Recep Tayyip Erdogan Isztambulban – A német kancellár nem híve a török EU-tagságnak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGE
Törökország kulcsfontosságú állammá vált az Európai Unió számára a menekültválság megoldása szempontjából. Angela Merkel szerint Ankara nélkül megoldhatatlan a kérdés. A kancellár hétvégi törökországi látogatásán a vízumkönnyítés felgyorsítását és új uniós tárgyalási fejezetek megnyitását ígérte vendéglátóinak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezzel egyenes út vezetne Törökország számára az uniós csatlakozáshoz.

Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió és Törökország egymásra vannak utalva. Brüsszel számára a menekültválság megoldásában elengedhetetlen partner Ankara, utóbbi viszont gazdasági okok miatt nem szakíthat Brüsszellel. Nehéz megjósolni, hogy ez az egymásra utaltság hogyan befolyásolja Törökország jövőjét, s egy esetleges közeledés nyomán Ankara esetleg ismét jobban szorgalmazná-e az uniós integrációt, amint ezt a 2000-es években, az Erdogan-korszak fénykorában tette, amikor igen gyors ütemben fejlődött az ország gazdasága. Erre azért kicsi az esély, mert Brüsszel és Ankara túlzottan eltávolodott egymástól az eltelt néhány évben, s hiába most a legfontosabb kérdés az EU számára a menekültválság megoldása, attól még szóvá kell tennie az esetleges demokratikus jogsértéseket, a médiaszabadság korlátozását.

Az EU és Törökország között már több kísérlet is volt az újrakezdésre, nem túl nagy sikerrel. Sőt, az eltelt hónapokban inkább a kölcsönös üzengetés jellemezte a feleket. Recep Tayyip Erdogan elnök nemrégiben úgy foglalt állást, hogy az EU „tömegsírrá” akarja változtatni a Földközi-tengert. Ugyanakkor múlt héten, amikor Brüsszel már óvatosan közeledni próbált a török elnökhöz, ő is mérsékeltebb hangot ütött meg, az ankarai parlamentben azt közölte, új fejezetre törekszik az EU és a Törökország közötti kapcsolatokban, s – mint fogalmazott – hazája továbbra is az Unió tagjává kíván válni függetlenül attól, hogy az EU 2020-ig nem kívánja bővíteni tagjainak számát. „További erőfeszítéseket teszünk, hogy az Unió teljes jogú tagjává váljunk, miközben megoldást próbálunk találni azokra a problémákra, amelyekkel régiónkban kell szembesülnünk” – hangoztatta a török elnök.

Ankara biztosan nem akarja elsietni az uniós integrációt. A közvélemény ugyanis nem bízik a Nyugatban, s ez a bizalmatlanság csak nőtt az elmúlt három évben. Az országban jelenleg 44 százalék támogatja az uniós csatlakozást. Bár az EU számára is fontos szereplő Törökország, ez nem jelenti azt, hogy innen már egyenes út vezetne Ankara számára az EU felé. Angela Merkel ugyanis azt közölte, hogy a menekültválsággal kapcsolatos együttműködés Ankarával még nem változtat azon a véleményén, amely szerint Törökország nem lehet az Unió teljes jogú tagja. „Mindig is az ország tagsága ellen voltam, s ezt Erdogan elnök is tudja” – közölte az ARD televíziónak.

A német kancellár tíz évvel ezelőtti hatalomra kerülését megelőzően is már hevesen ellenezte a török uniós tagságot. Nem a muzulmán veszéllyel riogatott, hanem azzal érvelt, hogy a török csatlakozás már meghaladná az EU integrációs kapacitását. Illetve úgy vélte, rendezni kell Ciprus státuszát. Merkel privilegizált partnerséget ajánlott fel Ankara számára. Erről azonban Ankara hallani sem akart azt hangoztatván, hogy ez nem jelent számukra opciót, mivel így is különlegesek a kapcsolataik az Unióval. 2010-ben a kancellár már stratégiai partnerségről tett említést, amely a teljes jogú uniós tagság helyett szorosabb kül- és energiapolitikai együttműködést jelent az országgal. Az akkori kormánykoalícióban egyébként nem volt teljes az egyetértés Ankara sorsát illetően, hiszen a CDU korábbi koalíciós partnere, a szabaddemokrata FDP nem zárkózott volna el a törökök uniós csatlakozása elől.

Lassan halad a vízumliberalizáció
Az egyik legfontosabb kérdés Törökország és az Európai Unió viszonyában a vízumliberalizáció ügye. Az Európai Tanács múlt pénteken zárult csúcsértekezletén az EU ígéretet tett a vízumliberalizáció folyamatának felgyorsítására. Hasonlóképp fogalmazott Angela Merkel is ankarai látogatása során.Ez a kérdés természetesen nem új keletű. 2011. szeptember 29-én Cecilia Malmström akkori uniós biztos kilátásba helyezte a vízumkényszer eltörlését Törökországgal. Brüsszel több fázisban képzelte el ezt a folyamatot. 2011 őszén meg is történt az első lépés ezzel kapcsolatban, melynek során csökkentették a vízum megszerzéséhez szükséges papírmunkát. Az Európai Bizottság zöld utat adott a vízumliberalizációs folyamat megkezdésére.2013-ban úgy tűnt, áttörés történhet a vízumliberalizáció tekintetében. A török kormány és az Európai Bizottság megállapodása értelmében Ankara vállalta, hogy visszafogadja a területéről Európába érkező bevándorlókat. Cserében egy hároméves megfigyelési időszak után törölnék el a vízumkényszert – jelentették be.2013 végén Recep Tayyip Erdogan, aki akkor még hazája kormányfője volt, bejelentette, hogy megszünteti a magyar állampolgárok vízumkötelezettségét. Ez az intézkedés 2014 februárjától lépett életbe, de a turistavízumra vonatkozó előírások nem változtak, ami azt jelenti, hogy 180 napon belül 90 napos tartózkodásra jogosít fel.

Berlin álláspontja tehát ismert, de hogyan képzeli el Brüsszel az EU és Ankara együttműködésének jövőjét? Az EU a napokban javaslatot tett a csatlakozási folyamat lényegében teljes zsákutcába jutott folyamatának felgyorsításához. Konkrét javaslatokat is meghatározott az EU. Lehetővé tenné, további csatlakozási fejezetek megnyitását. A 2005-ben kezdődött csatlakozási tárgyalások megkezdése óta mindössze 14 fejezetet nyitottak meg a 35-ből, s egyetlen egyet zártak csak le. Horvátország, amely a törökökkel egy időben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, 2013. július elsején az EU tagjává vált.

Az Unió október 22-én teszi közzé a Törökországról szóló országjelentését, amely egyebek mellett az emberi jogok, a szabadságjogok kérdését vizsgálja az eltelt egy év alatt. Első ízben fordul azonban elő, hogy ajánlásokat is tesz a következő, a november elsején esedékes parlamenti választásokat követően felálló kormányzat számára. Az országjelentés három részből áll. Az elsőben a csatlakozási tárgyalások során eddig elért eredményeket veszik számba. A második az emberi jogok utóbbi egy év alatti alakulását veszi górcső alá. Ebben kemény bírálatokkal illetik Ankarát az emberi jogsértések, a sajtószabadság korlátozása, illetve a kurd békefolyamat megrekedése miatt. Az EU bírálata kiterjed a belbiztonsági intézkedésekre, valamint az internet szűrésére is.

A harmadik részben fogalmaznak meg arra vonatkozó konkrét ajánlásokat, miként gyorsíthatóak fel a csatlakozási tárgyalások. A Hürriyet napilap által idézett diplomáciai források szerint az idei országjelentés nyelvezete sokkal inkább politikai jellegű, mint amilyeneket a korábbi években megszokhattunk, s egyértelmű üzenetet fogalmaznak meg benne a kormányzat számára. Brüsszeli források szerint – gyaníthatóan a menekültüggyel kapcsolatos fejleményektől nem függetlenül – Brüsszel megpróbálja a elmozdítani a holtpontról a csatlakozási folyamatot. Már az idei évben megnyitnának egy új, a 17. számú csatlakozási fejezetet, amely a gazdaság- és pénzügypolitika kérdéskörét érinti. Erdogan elnök pedig reményét fejezte ki, hogy mielőbb megnyitják az igazságszolgáltatásról és az alapjogokról szóló 23-as, a belügyekről szóló 24-es, valamint az energiaügyet átfogó 15-ös számú fejezetet, erre Angela Merkel is nyitottnak mutatkozott.

Az EU ajánlásai, illetve a csatlakozási tárgyalások új mederbe való terelésének szándéka mögött talán az is rejlik, az EU e halovány perspektíva felállításával próbálja meg elérni azt, hogy a mostani voksolás után már alakuljon kormány, s az AKP ne szabotálja el a koalíciós tárgyalásokat. A török parlamenti választás amúgy is meghatározó lehet az EU és Törökország további viszonya szempontjából. Ha ugyanis a voksolást követően az az egyébként nagyon valószínűtlen helyzet állna elő, hogy nem Erdogan pártja, az AKP, hanem a szociáldemokrata CHP alakítana kormányt, Kemal Kilicdaroglu pártja – amint ezt maga a pártelnök is közölte egy választási gyűlés alkalmával – a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását szorgalmazná.

Egy helyben topogó kapcsolat

Törökország és az Európai Unió viszonya régi múltra nyúlik vissza, de egy inkább egy helyben topogás, s inkább csak fellángolások voltak ebben a viszonyban. Törökország 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak, 1963-ban pedig az Európai Gazdasági Közösség társult tagjává vált. Az 1973-ban életre hívott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE) is alapító tagja. Ankara 1987 áprilisában nyújtotta be kérelmét, hogy az EGK formális tagja legyen. Az Európai Bizottság erre 1989 decemberében reagált, azt közölve, hogy erre kedvezőbb időben meg is történhet, amikor a gazdasági és politikai helyzet ezt lehetővé teszi. A Bizottság Ciprus megoldatlan helyzetére, valamint a feszült török-görög viszonyra is utalt. Ezt a pozícióját az Európai Tanács azon az 1997-es csúcstalálkozóján is megerősítette, amikor megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a 2004-ben csatlakozott tíz állammal, köztük Magyarországgal.

A kilencvenes években egyébként Törökország szoros kapcsolatokra törekedett az EU-val, 1995-ben vámunióra lépett vele. Mérföldkőnek számított az Európai Tanács 1999-ben, Helsinkiben rendezett csúcstalálkozója, amelyen az EU állam- és kormányfői úgy határoztak, hogy Törökországot ugyanaz a bánásmód illeti meg, mint az összes többi csatlakozásra készülő országot. A következő jelentősebb dátum az EU és Törökország viszonyában a 2002-es koppenhágai uniós csúcs volt. Ekkor úgy határoztak, hogy az Unió „késlekedés nélkül” megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, amennyiben Ankara teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Az Európai Tanács a csatlakozási tárgyalások 2005-ös megkezdésére tett javaslatot. 2004. december 16-án az EU vezetői meg is állapodtak abban, hogy a csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án kezdődhetnek meg Törökországgal.

Több bel- és külpolitikai oka volt annak, hogy a csatlakozási tárgyalások zsákutcába jutottak az elmúlt tíz évben. Ausztria és Franciaország bejelentette, hogy népszavazást rendez Ankara esetleges uniós integrációjáról. A tárgyalások előrehaladásának ugyanakkor legnagyobb akadálya a ciprusi kérdés. 2009 decemberében Ciprus hat fejezet tárgyalását torpedózta meg, köztük az igazságügyről és az alapjogokról szólót, az energiaügyi, az oktatási és kulturális fejezetet arra hivatkozva, hogy Ankarának mindenekelőtt Ciprussal kellene rendezni a viszonyát. Ennek következtében 2010 júniusa után három évig egyetlen fejezetet sem nyitottak meg az országgal, ami miatt egyre feszültebbé vált Brüsszel és Ankara kapcsolata. Világossá vált, hogy Törökország nem tudja teljesíteni célkitűzését, amely szerint már 2013-ban az EU tagjává válhat. Némi reménysugarat jelenthetett ugyanakkor Ankara számára, hogy 2013 őszén megnyitották a regionális politikáról szóló fejezetet, amellyel a megnyitott fejezetek száma 13-re nőtt, ebből egyet zártak le ideiglenesen.

Kronológia

1959. július 31. Törökország kérelme az EGK társulási tagságához

1963. szeptember 12. Aláírják a társulási szerződést, amely 1964. december 1-jén lépett életbe

1980. Felfüggesztették a párbeszédet Törökországgal a katonai puccs miatt

1987. április 14. A formális EU-tagság kérvényezése

1989. december 18. Az Európai Bizottság elutasítja az azonnali csatlakozási tárgyalások megkezdését

1999. december 12. Az Európai Tanács szerint ugyanolyan jogok illetik meg Ankarát a csatlakozási tárgyalások során, mint a többi országot

2002. december 12. Az Európai Tanács bejelenti, haladéktalanul megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, ha teljesíti a koppenhágai kritériumokat

2004. december 17. Az EU támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését

2005. október 3. Hat tárgyalási fejezetet nyitnak meg

2006. június 12. Lezárják a tudományról szóló fejezetet

2006. december 11. Ciprus miatt felfüggesztik nyolc fejezet tárgyalását

2012.július 1-től 2012. december 31-ig Törökország felfüggeszti a kapcsolatait az EU-val a ciprusi soros elnökség idejére

2013. november 5. Megnyitják a regionális politikáról szóló fejezetet