A kispróza nagymestere

Alig néhány napja annak, hogy Ferdinandy Györgyöt 80. születésnapja alkalmából a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában köszöntötték, most pedig az 56'-os megemlékezések keretében írói életművéért a társaság legrangosabb elismerésével, az Arany János-díjjal tüntették ki. Van is ok az ünneplésre, az alkotó ugyanis a forradalom és szabadságharc során hagyta el hazáját és vonult nyugati emigrációba, azonban a sok évtizedes odüsszeia alatt sem engedett magyarságtudatából, humánumából és magával szembeni könyörtelenségéből.

Noha az utóbbi időszakban majdhogynem évről-évre jelentkezik új kötettel, október végén a könyvesboltokba kerül az elmúlt ötven év elbeszéléseinek válogatott gyűjteménye is. A Fortuna szekerén című kötet tizenhét, 1965-2015 között írt történetet tartalmaz, amelyeket gondos szerkesztéssel osztottak szét. Mindjárt a kötet nyitó elbeszélése, a Tanulmányúton aprólékos képet fest a menekültlétről, a kiszolgáltatottságról, amelyet egy nemes elképzelésért önként vállalt egy csapat fiatal.

Ferdinandy György író új kötete az elmúlt ötven év termését tartalmazza (Fotó: Népszava)

Megtudjuk belőle, mit érzett a szerzővel rokonítható elbeszélő, amikor huszonegy évesen a szabad világban - elsőként Ausztriában, Franciaországban - találta magát, ahol sorba nézhette végig az összes aktuálisan futó játékfilmet a mozikínálatból, ahol szerelemre talált, s ahol még a peep show vetkőző lányait is megcsodálhatta. Igazi szellemi ajándék, hogy újraolvashatjuk a Szerecsenségem története című elbeszélést is, amellyel tengerentúli magyar kiadású művek után, 1988-ban hazatért a Puerto Ricóban és Miamiban letelepedett szerző. A kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, több újranyomást megérve több tízezer kötet fogyott belőle.

Ebben a műben és a mostaniban is helyet kapott az Üresjárat című rendkívüli történet, amelyben az író nyomorékká vert orvos édesapja halála után, immáron fiával tér haza Magyarországra. S mint a legtöbb Ferdinandy-írásban, úgy a mostani összeállításban is meghatározó a számkivetettség, az idegenség nyomasztó érzése, amely élni akarással, humorral és papírt átitató szeretettel párosul. Mert hiába önéletrajzi ihletettségű a legtöbb történet, mégiscsak a kisember, az elesett, a nélkülöző, az üldözött, a magányos, az öreg az igazi hőse a Ferdinandy-kisprózának. A szerző minden tiltakozása ellenére, ha egymásutániságukban olvassuk ezeket a pátoszt nélkülöző drámai történeteket, mégiscsak egy nagyregény rajzolódik ki szemeink előtt. Méghozzá, nem is akármilyen.