Újabb botrány

Több mint negyedszázada illúziókat keltett a "Mariahilferstrasse effektus", hogy majd kisvártatva mi is úgy élünk. Jön a szociális piacgazdaság, a jóléti állam. És aztán? Nyilvánvaló lett számos politikus pőre hataloméhsége, megtörtént az agrárium szétverése, trükköztek a kárpótlással és a privatizációval, elszabadult a korrupció, megjelentek az első hajléktalanok – mindez velejárója lett a rendszerváltásnak. Az állam durva, antidemokratikus átszabása sem sokáig váratott magára. Hol tartunk most? Itt van a TV2 ügye, a csatorna birtoklásáért folyó küzdelem végkifejletét nehéz megjósolni, de az tény, hogy Andy Vajna nagy pofont kapott. Hogy visszaadja-e majd? Nem tudni. Az oligarchák birkózása számunkra, kisemberek számára áttekinthetetlen küzdelem. Oligarchák? Ezt a titulust a korai feudalizmus olykor a monarchikus hatalommal is szembeszegülő, sok ezer holdas termőföldet, erdőt, és többnyire saját várat is birtokló főnemesek megjelölésére használta. A klasszikus példa Csák Máté, és a vele versengő nagyurak, akik vagyonéhségükben "széthordták" az országot. Valami ilyesmi történik most is. Ezek közé az urak közé nem sorolnám azokat a a vállalkozókat, akik már 1990 előtt vagy utána hasznosan ténykedtek, és mára tisztes munkával lettek nagyvállalkozók. Akik patrióta, jótékonykodó attitűdökről is ismeretesek. Demján Sándorra gondolok, de lehetne még másokat is említeni, a hatalomhoz nem gyomorfordító törleszkedésük jutalmaként helyzetbe hozott milliárdosokat. A fentebb említettek közhasznú alapítványait nem sorolom fel, csak a Príma Primissima díjat emelem ki példaként.