FOTÓ: Tóth Gergő
- Meg tudja teremteni azt a kánont, amit az MSZP csapatként is képvisel, kommunikál a jövőben?
- A vezetést a kongresszus választja, az elnökségben most nagyon sokféle politikus megjelenik. Nem hiszek abban, hogy csak az én hangom számít, a mai vezetést az ország különböző településéről érkezett, eltérő szakmai és helyi tapasztalatokkal bíró szakemberek alkotják. Ez az elnökség az elmúlt másfél évben tisztességesen dolgozott. Volt bátorsága átlépni a rossz hagyományokon, törekvése az, hogy demokratikusan működtesse a testületet, igyekszik megváltoztatni berozsdásodott szervezeti konstrukciókat. Ez az elnökség tehát a sokszínűségével és az általam természetesnek tartott vitáival együtt egy csapat, amely érzi, hogy a változtatás elkerülhetetlen, és hogy a változás iránya helyes.
- Mi ennek a változásnak a lényege?
- Talán az új szemlélet, hogy nem önmagunkért vagyunk. Erről a szemléletváltásról fog szólni a novemberi kongresszus, s ez lesz a következő három év munkájának alapja is.
- Akkor ez a kongresszus olyan programról dönt majd, amely kormányváltására készíti fel a pártot?
- Természetesen, hiszen kormányprogrammá tesszük az állampolgárok problémáinak megoldását. Ennek a kongresszusnak kifejezetten az a feladata, hogy kijelölje az utat, amely a 2018-as választásokig felépíti a párt tartalmi, valós mondanivalóját, amivel tényleges alternatívájává tudja tenni az MSZP-t a jelenlegi hatalomnak.
- Tehát kormányzóképes erőnek tartja az MSZP-t?
- Ma a szocialista párt semmivel sem képtelenebb a kormányzásra, mint az ellenfelei, de sokat kell még dolgoznunk, hogy megfeleljünk a velünk szimpatizálóknak. Ez tény. De ne kérjék rajtam számon alig több mint egy év pártvezetés után az elmúlt tíz év munkáját. Azt nem lehet egy év alatt elvégezni.
- Három év elég lesz?
- Elégnek kell lennie. Amennyiben a kitűzött programot végrehajtjuk, 2018-ra az MSZP-ben végbemegy az a változás, amely a kormányzóképességhez és a Fidesz-kormány leváltásához szükséges.
- Tehát az Orbán-rendszer leváltása a cél?
- Természetesen, hiszen ez egy politikailag bebetonozott, autoriter rezsim, amely az ellenzéket és az állampolgárokat egyaránt kizárja a demokratikus hatalomgyakorlásból. Társadalmi szempontból is elfogadhatatlan, hogy a kiváltságokhoz, a kormányzati kapcsolatokhoz kötődés legyen az egyedüli értékmérő. Nem a teljesítmény, nem a szaktudás, nem a képesség az, amivel ma Magyarországon boldogulni lehet, hanem hogy része vagy-e az Orbán-rendszernek, vagy sem. Pedig a társadalom nagyobb része képtelen beilleszkedni a Fidesz világába, mert az idegen tőle, csak szeretné végezni a munkáját, politikamentesen. A dolgozót azonban ma nem védi a törvény, 2010 óta elvették a döntési szabadságát a munkája, a szabadideje, s a pénze ügyében, és folyamatosan látunk arra kísérleteket, hogy megfosszák az állampolgárokat a magánéleti döntések szabadságától is. A Fidesz csak a negatív szabadságot ígéri; hogy majd megvédi a menekülttől, a rokkantnyugdíjastól, a magánnyugdíj-pénztári tagtól az állampolgárt. A sorsuk, jövőjük felett való döntés szabadságát ez a hatalom nem biztosítja az embereknek. A valódi alternatíva ebből keletkezhet, ehhez kell eljutnia az MSZP-nek. A szocialisták kormányzása ugyanis nem jelentheti azt, hogy minden marad, csak kicserélődnek a politikai szereplők.
- Egy ilyen típusú szemléletváltás sikerre viteléhez is erős vezetőre van szükség. Ön az?
- Vannak erős vezetők, akik glóriát gyártanak a fejük köré, s a vezérelvet képviselik, de én inkább az integrátor szeretnék lenni, az a vezető, aki a csapatot építi, s abban a saját szakértelmének megfelelően irányít, ösztönöz, adja át a gondolatait. Nem az erőt vallom, hanem a bizalom és hit fontosságát.
- Ám a választók mintha nem hinnének MSZP-nek, hiszen most jelent meg egy közvélemény-kutatás, ami szerint az elmúlt húsz év legrosszabb támogatottsági mutatóit produkálja a párt.
- Minél közelebb kerülünk a mindennapi valósághoz, annál közelebb kerülünk majd a választókhoz is. A szocialistáknak meg kell érteniük, a politika nem csak az, hogy mit ír az újság, hanem az, hogy mit mondanak nekünk az emberek, s mi ebből mit oldunk meg. Nem hitethetjük el magunkkal, hogy tudjuk, az emberek mit gondolnak. Nekünk meg kell tapasztalni a valóságot. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak a helyi szervezetek munkáját, hiszen a helyben politizálók ismerik, sőt, megélik azoknak az állampolgároknak a mindennapi valóságát, akiknek, s akikről nekünk beszélnünk kell.
- Akkor ez a mostani roadshow a róluk való információgyűjtés?
- A hat regionális találkozó arról is szól, hogy tapasztalatot szerezzek, szerezzünk a helyi társadalmak világáról. Ebben látom a Fidesszel elégedetlen többséghez közeledés lényegét, mert - ha már közvélemény-kutatásokra hivatkozunk - amellett hogy ez a kiábrándult, bizonytalan tömeg nem mozdult el az MSZP felé, az is kimutatható, hogy a kormányzással elégedetlenek csoportja ugyanakkora, mint 2014-ben, a választások előtt volt. Akkor ez a jelentős többség nem hozott változást, mert kizárólag csak hatalmi alternatívát kínáltunk, nem igazi megoldásokat a nehézségeikre. Addig nem fog ez a többség megmozdulni, amíg nem érzi azt, hogy közvetlenül róla szól a választás, amíg nem érzi, hogy van valódi képviselete.
- Ezzel lehet megtörni a Fidesz által monopolizált közbeszédet?
- A legjobb fegyver a Fidesz retorikájával szemben, ha azt a valósággal ütköztetjük. Azzal nem tud mit kezdeni. A valóságot kell föltárni és bemutatni. A valóságot kell megjeleníteni. Amit mi prioritásnak tartunk a dolgozói szegénység, vagy a vasárnapi boltzár kérdésköreiben, az nem pártügy, hanem társadalmi ügy, s ezekben lehet társadalmi összefogás.
- Gyurcsány Ferenc is összefogást sürget.
- Ő pártokban gondolkodik, én pedig az emberekben. Számára az alapkérdés, hogy fogjanak össze az ellenzéki erők. Ezt már 2014-ben beárazták a választópolgárok. Láttam, olvastam, rendben van, nem érdemel több szót.
- De hát az egymással versengő pártokkal nem kell foglalkozni?
- Megítélésem szerint a baloldalon nincsenek versengő pártok. Egy baloldali párt van, úgy hívják MSZP. Éppen ezért a kérdés nem az, hogy mit kezdenek a versengő pártok egymással, hanem az, hogy politikai vagy társadalmi szövetségben gondolkozzunk. Én mindenekelőtt a társadalom összefogásában gondolkozom.
- Azt mondta, hogy a következő három év útját jelölheti ki a kongresszus most. Ezen az úton ön megy végig elnökként?
- Én elvállaltam ezt a feladatot. A következő választásig tervezek. Pontosan tudom, hogy egy pártelnöknek egy ilyen helyzetben mi a feladata, hogy mi a kötelessége. Ennek a kötelességnek igyekszem megfelelni, nem másnak. Arra fókuszálok, hogy mi az ország érdeke, s hogy ennek képviseletéhez milyen párt kell. Engem ez vezet. Végigcsinálom.
