A dolog természetéből adódóan a képkivágás mindvégig egészen szűk. Olyannyira, hogy a játékidő nagy részében egyetlen fej tölti ki a teret. Pontosabban felváltva négy fej. Két férfié és két nőé. A sztori ugyanis egy webkamerás párkereső-randi-oldalon indul, aztán hol egymás közt, hol a randi oldalon zajlik. A két pár először egymással párhuzamosan, később keresztbe-kasul társalog és barátkozik. Csapdába akarják egymást csalni, deami nem zárja ki, hogy mégis egymás ágyában kötnek ki. Miután az összefekvés nem nagy kunszt, hisz melyik filmben nem történik ilyen banalitás, így a nagyobb drámai feszültség kedvéért indulásra van két öngyilkosság, a végére pedig jut két gyilkosság. Búcsúzóul még épp beleférnek a webkamera látószögébe az elnyiszatolt hasak-nyakak, meg a vörösen patakzó vér. A bomba jól mutató Árpa Attila is megjelenik pár másodpercre, mint tévériporter.
Ő is szigorúan beszélő fejként, szűk webvideó-kivágatban. Szerepe semmi, sejthetően azért van jelen, hogy legyen kivel reklámozni a mozit. A Login úgy film, ahogy azt Móricka elképzeli. Kép, mozog, beszél. Barnóczky Ákos forgatókönyvíró-rendező, aki a tíz év előtti Szőke kóla című opusza óta filmesként változatlanul megőrizte hamvas amatőr jellegét, egy dologban mégis profiként működött. Két tehetséges színésznőnek adott megmutatkozási lehetőséget. Szövegeiket túlzás lenne szerepnek nevezni, karakterekről meg egyáltalán nem beszélhetünk, de Parti Nóra megkapóan érző lény, Gáspár Kata pedig veszélyes vadmacska. Ketten apró kis csodákat művelnek. A statikus kameraállásban sorjázó beszélő fejek fárasztó monotóniájából ki-kicsillan az élet általuk. Őket figyelve nem kétséges: a filmen nincs izgalmasabb az emberi arcnál.
