Mindenféle madarak

Régi vágyam teljesült nemrég azzal, hogy sikerült letöltenem az internetről Pier Paolo Pasolini 1966-ban készített Madarak és madárkák (Madarak és ragadozómadarak) című filmjét. A világért sem akarom elmondani a film teljes tartalmát, de a későbbiek megértése miatt egy mondat azért engedtessék meg nekem. Apa és fia (Toto és Ninetto) egy sehonnan sehová tartó országúton bandukolnak, amikor egyszer egy beszélő holló szegődik melléjük, aki egy baloldali értelmiségi modorában különféle történetekkel szórakoztatja őket, mígnem a végén megunván a sok szövegelést, megeszik a hollót és mennek tovább a végtelen úton... Isten bocsássa meg, de nagyon szeretem ezt a filmet és gyakran eszembe is jut, mivel most ősszel, ahogy az már lenni szokott, visszatértek a városába a vetési varjak. Már ezek is olyan otthonosan viselkednek itt, mint a helybéli galambok, odébb nem mennének az ember útjából. Amikor elmegyek mellettük, szinte félek attól, nehogy egyszer csak egy fideszes varjú elkezdjen károgni nekem. Kitörne a frász, talán még meg is enném ijedtemben! Befejezésül azt azért szeretném leszögezni, hogy természetesen nemcsak baloldali értelmiségi hollók vannak a világon...