Erdogan nagy győzelme

Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott Recep Tayyip Erdogan pártja, az AKP, ami azt jelzi, bejött az elnök stratégiája, s hatott a háborús retorika, s a sorozatos merényletek hatására az emberek többsége valóban a kormánypárt, az AKP mellé álltak, s elhitték azt, hogy a kurd HDP és a Kurd Munkáspárt (PKK) között vajmi kevés a különbség. Erdogan pártja ismét egymaga alakíthat kormányt, s akár az alkotmányt is módosíthatja.

Jelentős fölénnyel nyert Recep Tayyip Erdogan pártja, az AKP Törökországban. Bár a közvéleménykutatók egytől-egyig azt állították, hogy a pártok preferenciájában alig történt változás az előző, június elején megrendezett parlamenti választás óta, a vasárnapi eredmény alaposan rájuk cáfolt. A voksok több mint 90 százalékának összeszámlálása után az AKP 50 százalékon állt, ami 319 mandátumot jelent az 550 tagú törvényhozásban, ez bőségesen elég az abszolút többséghez az 550 tagú parlamentben. A legnagyobb ellenzéki párt, a CHP rosszabbul szerepelt ahhoz képest, mint amit a kutatók jövendöltek neki: 25 százalékot kapott, nagyjából annyit, mint júniusban. A voksolás egyik legnagyobb vesztese a nacionalista MHP.

Ez nem meglepő, mert az AKP a választási kampányban elorozta az MHP témáit. Elsősorban a kurd kérdésről van szó, az AKP vezetői lényegében leterroristázták a HDP politikusait, összemosva őket a Kurd Munkáspárttal (PKK). Ez a stratégia sikeres is volt. Csak mára derül ki végérvényesen, hogy a HDP bekerült-e a parlamentbe, jelenleg a 10 százalékos küszöbön táncol. Ha a kurd tömörülés kiesne a parlamentből, az azt is jelentené, hogy az AKP alkotmányozó többségre tesz szert a parlamentben. Ez azt jelentheti, hogy módosíthatja az alkotmányt, ezzel Erdogan hazája egyeduralkodó urává válhat, s Törökország elnöki köztársaság lesz.

Felmerül a kérdés: ennyire megváltozott-e a közhangulat Törökországban június óta? Úgy tűnik, igen. Sokan a voksolás lebonyolítására panaszkodtak, a dél-törökországi régiókban jelentős rendőri egységek vonultak fel a választásnak otthont adó iskolák épülete előtt. A már-már háborús helyzet miatt többen inkább távolmaradtak a voksolástól. Bármilyen különös is, az Európai Unió számára az eredmény a lehető legjobb. Brüsszel úgy véli, a stabilitás még mindig jobb, mint a kiszámíthatatlanság, jóllehet a kormányzat önkényes intézkedések sorát hozta, korlátozta a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. Másrészt az EU-ban úgy vélik, ha Erdogannak nagyobb hatalma lesz, akkor könnyebben megállapodnak vele a menekültválságot érintő kérdésekben.

Feltűnő az is, hogy a városokban, ahol az ellenzék hagyományosabban erősebben szerepel, szintén tarolt az AKP. Isztambulban például 49 százalékot szerzett, a CHP csak 30-at. Ankarában az 50 százalékot is meghaladta Erdogan pártjának szavazati aránya. Izmir tekinthető az ellenzéki CHP egyedüli fontos bástyájának, ahol a CHP több mint 45 százalékot kapott, jelentősen, 15 százalékkal megelőzve az AKP-t.

A mostani választás még hosszú ideig vitatéma lesz nemcsak Törökországban, hanem Európában is. Erdogan minden ellenállás nélkül építhette ki hatalmi bázisát, az Európai Unió például még azt a szívességet is megtette a török elnöknek, hogy a demokráciaellenes intézkedéseket pellengérre állító országjelentését, amelyben az ország uniós felkészültségét vizsgálják, csak a választás után, ezen a héten hozzák nyilvánosságra. Az eredmény mindenesetre azt is jelenti, hogy Erdogan elnök még keményebben lép majd fel az ellenzéki sajtóval szemben, igaz, ebben a tekintetben eddig sem fogta vissza magát.