Az Ember tragédiája első színében a teremtés már befejeztetett, az angyalok kara dicséri a teremtőt, csak Lucifer kötözködik, ami a teremtést illeti: „Az ember ezt, ha egykor ellesi/ Vegykonyhájában szintén megteszi…” Az Úr felháborodik: „csak hódolat illet meg, nem bírálat.” Miért, hogy ez a mondat jut ismét eszembe sok évtizeddel azután, hogy a Tragédiát olvastam, tanultam? Mert úgy érzem, köröttem is tragédia van. Mert nemcsak érzem, hanem tudom is, hogy itt van közöttünk egy felsőbb lény, aki a teremtővel együtt hirdeti: „csak hódolat illet meg, nem bírálat.” Nem, a világért sem az ellenzékre gondolok, sokkal inkább a főminiszterre. Ő lenne Lucifer? Tán túl nagy hatalmat kapott birtokába, tán többet tud a kelleténél s ezért mer bírálni?! Néhány kisebbet, kevesebbet tudó angyalt már elbocsátott az Úr, vagy éppen készül elbocsátani. Megtette (megtehette), hogy elment füle mellett, amit az itt járt amerikai külügyminiszter asszony diplomatikusan, ám világosan elmondott. Most éppen az USA külügyminisztériumának (bocsánat a jelenlegi nagykövet asszonynak) a szavai zuhannak feléje, vagy talán ezek is csak mellette? Ezt már nehezen hiszem. Az urat bizony csak hódolat illeti és nem bírálat. De meddig?
