Én is becsülöm Hiller Istvánt. Amiből viszont egyáltalán nem következik, hogy azonos platformra kerültem Orbán Viktorral. A kormányfő és a közöttem lévő párhuzam – már ha bárkit érdekel az én személyes viszonyom a kormányfővel -, ezzel nagyjából meg is szűnik. Illetve nem: többször jeleztem már, hogy hasonlóan a miniszterelnökhöz én is nagy focirajongó vagyok, bár nekem még nem sikerült eddig egyetlen stadiont sem építenem, de még csak anyagilag támogatnom sem. (Bár…Ha a felcsúti komplexumra gondolok, egy picit benne vagyok én is, még a kazánházban is – hommage á Makovecz…)
De félre immár a privát közlésekkel, tekintsük közügynek Hiller István megszólalását. A volt oktatási és kulturális miniszter, egykori MSZP elnök, akit ugye a ma egyedüliként említésre méltó szocialista politikusnak tart Orbán Viktor, nagy vihart kavart interjút adott az Info Rádiónak (persze érdemes csínján bánni a jelzőkkel; manapság tulajdonképpen semmi nem kavar nagy vihart, az sem, ha a szemünk láttára lopják szét az országot). Hiller az interjújában – sokak számára olybá tűnt – igyekezett megfelelni az országvezető bizalmának és úgy nyilatkozott, hogy noha ő nem szereti a déli határunkon feszülő kerítéseket, de mondjon már valaki valami jobbat. Vagyis pontosan azt mondta, amit Orbán és a Fidesz, és amivel önmagukat ünneplik: Európában egyedüliként ők oldották meg a migránskérdést, védték meg a hazát is, vele együtt szolgálták és védték Európát. Azok a kritikák, amelyek szerint a magyar kormány semmi egyebet nem tett, mint elterelte a menekülteket más irányba, illetve helyenként még brutálisan is bánt az ideérkezőkkel, plusz egyáltalán nem a közös európai fellépést szolgálta, egy pillanatra sem érintették meg a magyar kormányfőt. És a jelek szerint Hiller Istvánt sem.
Még egyszer: Hiller, akit mostanság még elnök-esélyes szocialista politikusként is emlegettek, valóban azon kevés baloldaliként szoktak említeni, aki józan, művelt és kiegyensúlyozott szereplője a hazai közéletnek. Hogy Orbán miért dicsérte őt, azt nem tudni, de azt igen, hogy Hillernek kár volt ily gyorsan rászolgálni erre a dicséretre. És nem azért, mert kijelentésével éppenséggel szembe ment pártja álláspontjával – az MSZP persze nem mindig képviselte saját véleményét elég karakteresen -, és nem is azért mert a Fidesszel azonos álláspontra helyezkedett, horribile dictu egyetértett Orbánnal; az ilyesmi egy normális demokráciában nem tartozik a megkövezendő bűnök közé, hanem mert egy igazi baloldali ember, egy baloldali párt képviselője, nota bene parlamenti alelnöke, nem mond, de nem is gondol ilyet.
A menekültek áradatát látva és ismerve a helyet, ahonnan menekülnek, a szolidaritás, a segítség az elsőrendű szempontja a magát baloldalinak nevező embernek. Is. Mint ahogy a folyamatosan a keresztény értékekre hivatkozó magyar kormányfőnek is. De Orbánról és a hozzá kapcsolódó politikai társaságról tudjuk, hogy mondataikat nem a keresztény értékek, hanem a pillanatnyi politikai érdekek határozzák meg (gondoljunk csak a derék kereszténydemokratákra, akik most a gyermekek éhezése elleni közös akciót torpedózták meg, méghozzá hitükben megingathatatlanul).
Vajon mi késztette Hillert erre az elfogadhatatlan kijelentésre? Mi szépet és hasznosat lát a szögesdrótban? Tényleg úgy véli, hogy ennél nincs jobb megoldás? Vagy azt akarta, hogy a Fidesz-féle gondolkodás népszerűsége hadd sugározzon át rá is egy kicsit? Eddigi munkája, megszólásai, kissé barokkos, cizellált eszmefuttatásai alapján jó lenne kizárni az olcsó népszerűség hajhászást. Talán azt is félredobhatjuk, hogy valóban elnöki ambíciói vannak és a felmérések szerint az MSZP szavazóinak többsége sem idegenkedik a kerítésektől. De, ha ilyen jóindulatúak vagyunk, akkor milyen választ találhatunk a kérdésünkre. Mit akarhat Hiller? Mert – szeretném megőrizni a jóindulatomat – azt nem hihetem, hogy így is gondolkodik…
