Végső búcsú Göncz Árpádtól

Több ezres tömeg búcsúztatta péntek délután az október 6-án, életének 94. évében elhunyt Göncz Árpád volt államfőt az Óbudai temető 16-os parcellájában. Mécs Imre búcsúbeszédében azt mondta, a szeretet embere volt, de tudott határozott és kemény is lenni. Végakaratának megfelelően a volt köztársasági elnök nem kapott dísztemetést, s a politikusok is csak magánemberként jelenhettek meg. A temetésen készült fotókat itt tekintheti meg.

Több ezres tömeg vett végső búcsút Göncz Árpádtól péntek délután az Óbudai temetőben, a 16-os parcellánál. A volt köztársasági elnök október 6-án, életének 94. évében, családja körében hunyt el.

A számos magyar és külföldi állami vezető, politikus és közéleti személyiség között Áder János köztársasági elnök mellett megjelent Sólyom László és Schmitt Pál volt államfő, továbbá Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök is. Orbán Viktor miniszterelnök az állami vezetőktől távol, a gyászoló tömeg utolsó soraiban hallgatta végig a szertartást felesége társaságában. Jelen volt Medgyessy Péter és Boross Péter volt miniszterelnök, valamint Szili Katalin volt házelnök. Megjelentek egyházi méltóságok, köztük Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a kormánytagok, köztük Pintér Sándor belügyminiszter. A pártok képviseletében is többen lerótták kegyeletüket, így Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője, Fodor Gábor, a Liberálisok vezetője. Korábban közleményben jelezte jelenlétét Szél Bernadett, az LMP társelnöke, valamint Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke is.

A gyászszertartás elején a Ha én rózsa volnék című dal hangzott el Koncz Zsuzsa és Bródy János előadásában, az a dal, amelyet Göncz Árpád egyszer, mint egyik kedvencét, második magyar himnuszként jellemzett, az egybegyűltek egy-egy szál rózsát tartottak a magasba.

"Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint a Názáreti is, és mindenkihez volt jó szavad" - mondta személyes hangú beszédében Mécs Imre, aki Göncz Árpád államfővé választását azzal jellemezte, hogy ő egy "nagyon bölcs és jó paktum" eredményeként lehetett a frissen megalakult Magyar Köztársaság elnöke. "Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél", szeretet övezett, de ha kellett, nagyon határozott tudtál lenni - jelentette ki a korábban szabad demokrata, később szocialista képviselő. Hangsúlyozta, Göncz Árpád megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni. Megemlékezése közben Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki "ember volt, az embereknek az embere", akit "nem lehetett nem szeretni", és az emberek óriási többsége szerette is őt; a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve, aki tudott kemény és határozott lenni, aki tudott "gyűlölni a gyűlölettel szemben, a széthúzással szemben". Nagy Imre és mártírtársai - Göncz Árpád által is szervezett - 1989-es újratemetésével "megjelent a nemzet, és erősek lettünk", egy nagy közösséggé váltunk - mondta Mécs Imre, majd arra kérte a gyászoló tömeget, hogy egymás kezét megfogva emlékezzenek az elhunytra.

Mécs: visszatér az '56-os láng

Mint közismert Mécs Imrét, az egykori '56-os harcostársat Göncz Árpád kérte fel végakaratában, hogy mondjon beszédet a gyászszertartáson. Mécs a szervezők kérésének megfelelően előre leírta beszédét, amelyben "égető nemzeti problémákat" szeretett volna megemlíteni, de a család kérte, változtassa meg mondanivalóját, amire ő először nem volt hajlandó. Végül mégis úgy döntött, személyes hangú megemlékezést mond, az eredeti beszédet pedig a parlament előtt olvassa fel a temetés után.

Este fél 6 felé, úgy másfél százan gyülekeztek a Kossuth Lajos téren. Mécs Imre azzal kezdte a beszédét, hogy Göncz Árpádot, mint politikust méltatta. Felidézte számos tettét, s hogy milyen jó, baráti viszonyt ápolt különböző országok vezetővel. Rögtön szembe is állította azzal, amit a mai magyar politika képvisel. Mécs hangsúlyozta, hogy a most kormányon lévők a saját fiatalságukat tagadják meg, diktatórikusan berendezkedtek és bebetonozták a hatalmukat. Szimbolikusnak nevezte a Kossuth teret, mert ez az a szimbolikus hely, ahol sok minden megesett a magyar történelemben. A kormány ezért tudatosan akarja eltüntetni az emlékeket. Felidézte az '56-os lángot, ami Göncz Árpád ötlete volt. Mécs biztos benne, hogy most is azért küzdene, amiért ők is: hogy a láng visszatérjen a térre. A rendezvény békésen zárult.

Benedek Márton, Göncz Árpád legidősebb unokája beszédében egyebek mellett arra emlékezett: nagyapja humora mögött egyenes gerinc, hihetetlen élettapasztalat, sziklaszilárd jellem és a másik ember végtelen tisztelete bújt meg. Szerette az embereket és szerette Magyarországot - mondta. Kijelentette, Göncz Árpád végig azon dolgozott, hogy Magyarországon is a szabadságon, emberi jogokon és társadalmi igazságosságon alapuló liberális demokrácia honosodjon meg, ami tőlünk nyugatabbra már kialakult. "Feladatunk annyi, hogy álmát megvalósítsuk, hogy szellemi örökségét továbbvigyük" - fűzte hozzá.

Várszegi Asztrik mint "az őszinte szív és a nyílt szellem emberétől" búcsúzott Göncz Árpádtól, "aki szeretni tudott és szeretetre méltó volt". A pannonhalmi főapát - akit még Göncz Árpád kért meg a búcsúztatására - úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút "teljes tisztelettel és szeretettel" a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől. A püspök a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és "mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát". A főapát Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának - a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak - mondta, aki jellemzése szerint "Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt".

A temetés végén a gyászoló tömeg közösen énekelte el a Himnuszt.

Göncz Árpád sírhelye a volt államfő kérésére Bibó István, Litván György és Vásárhelyi Miklós 1956-os elítéltek mellett fekszik.

Egy köztársasági temetés

Tessék beljebb menni a busz belsejébe, mert amíg a sárga vonalon állnak nem tudom becsukni az ajtót és addig nem indul a busz! - halljuk a szardíniás dobozzá átlényegült 260-as buszon a sofőr hangját. Nem kell kérdezősködnöm, miért ez a zsúfoltság: szinte minden utas egy-egy szál rózsát szorongat a kezében. Tudjuk egymásról, Göncz Árpád temetésére igyekszünk. Végül hiába a jó akarat, a busz ajtaja végleg megadja magát. A tömeg lekászálódik és reménykedve várjuk a beígért sűrített járatot. Lehet, mi értettünk félre valamit, mert sem sűrítve, sem ritkítva nem jön, így a 9-es busszal irány a Szentlélek tér. A 118-as végre az óbudai temető felé indul. Még egy kis izgalom a Kunigunda utcánál, mert a forgalom torlódása miatt ideiglenesen várakozni kényszerülünk, de azután egyórányi izgalmas vánszorgás után megérkezünk. Nem bizonyultak túlzónak azok a jóslatok, hogy több ezren tisztelegnek majd Göncz Árpád, sokaknak csak Árpi bácsi búcsúztatásán. Folyamatosan árad a tömeg. Mint kiderül jöttek az ország minden sarkából Nyíregyházától a budapesti József Attila lakótelepig. Jó látni a sok idős, illetve középkorú mellett azokat a fiatalokat, akik még gyerekként emlékezhetnek rá. Mintha összebeszéltünk volna, a többségnél sárga rózsa.

Állítólag itt csupa magánember gyászol, ezért kissé furcsa az a csapat öltönyös, füldugós „gyászoló”, aki mintha magában beszélne. Na mindegy, nyilván van aki így fejezi ki a szomorúságát. Azért az némi gyanakvásra ad okot, hogy mint Máté Judit elmondja, a Váradi utca-Bécsi út sarkon hiába várta a 160-as buszt. Mikor mégis befut a jármű, az utasok elpanaszolják, hogy Orbán Viktor magánember konvoja miatt lezárták egy időre a fő közlekedési utat. Ezért állt le egy időre a közlekedés.

Sajnos, sikerült is lemaradnunk Mécs Imre beszédéről, de meghallgatjuk az egyik unoka személyes és megható búcsúszavait. Nem csalódunk Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátban sem, aki egy húsz évvel ezelőtt tett ígéretéhez híven köszön el régi barátjától a Biblia és Göncz Árpád egyik darabjának idézetével.

Temetéseken tetszik, nem tetszik, a tömegben általában megindul a zsongás, csöndes beszélgetés, most a több ezer ember némán hallgatja a beszédeket.

A szertartás végén viszont van idő civil módon emlékezni egykori köztársasági elnökünkre. Fazekas Erzsébet újságíró felidézi, mikor férjével, Bolgár Györggyel New Yorkban voltak, az off-Broadwayn megnézték Göncz Árpád az „A rácsok” című darabját. "Utána meglátogattuk őt szállodai szobájában, s Göncz Árpád hangos Szervusztok Gyerekek!-kel köszönt nekünk. Ilyen volt. Nem csak legenda barátságos, közvetlen stílusa".

Köteles Péter vállalkozó már inkább furcsállva jegyzi meg, ha Göncz Árpád kérte, hogy politikusok ne jelenjenek meg a temetésén, hogyan lehet, hogy a fél kormány odatolakodott a sírhoz. Egyszer csak azt vettem észre, távolabb ott áll Orbán Viktor és felesége, még le is fotóztam őket, nem volt hangos tiltakozás, de körülöttem sokan morogtak amiatt, mit keres itt a miniszterelnök.

Nézelődve a tömegben, sok ismert arcot, művészeket, közéleti embereket, politikusokat látok, de legalább ők legyenek magánemberek, nem sorolom fel őket.

A család és a külföldről érkezett részvétnyilvánítók után az emberek türelmesen várakozva helyezik el a magukkal hozott szál rózsát a köztársaság egykori elnöke sírjánál.Lassan ballagva a tömeggel a kijárat felé, látjuk, ahogy a kapunál sorra húznak el a luxus kocsikkal a „fontos emberek”, ismét feltartva a tömegközlekedést.

Ez nem a morgolódás ideje, béke legyen Göncz Árpáddal. Árpi bácsival.

Bihari Tamás

Pápai Gábor rajza

1992 júniusában az MDF ügyvivői nyilatkozatot írtak Göncz Árpádról: "…Lépését úgy ítéljük meg, hogy az hazánk parlamenti demokrácián alapuló közjogi rendszerének megdöntésére irányul.”

Lapunk karikaturistája, Pápai Gábor írja: Nem sokkal korábban olvastam a Beszélőben az '56-osok ítéletében, ugyancsak Gönczről: “Dr. Göncz Árpád (…) vádlottat bűnösnek mondja ki egyenként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben elkövetett bűntettben…” Megmutattam a két szöveget mentoromnak, T. Pártos Juditnak, azzal hogy nézze már, hisz a két szöveg szinte ugyanaz. Judit azt válaszolta, hogy nem ez ugyanaz, hanem ezek ugyanazok. Akkor találtuk ki Árpi bácsi kedvenc rajzát, amivel sokáig köszöntött, ha meglátott: - Nahát, mit csinált már megint?!