Szerintem;luxusnyugdíjak;

- Vannak kommunista luxusnyugdíjak

Sárdi Mária Népszava-cikkében jelentek meg ezek a mondatok: „Megírtam, hogy nincsenek kommunista luxusnyugdíjak. Várom, hogy nyilvánosan reagáljon erre a Jobbik, jelesül Novák Előd, akinek törvényes módja volna a nyugdíjintézettől megkérni a hiteles adatokat, de ezt sunyi módon nem teszi. Inkább úton, útfélen lázít a nem létező, kiemelt luxusnyugdíjakkal, s céltudatosan hergeli az amúgy is egyre nehezebben élő embereket.” Kommunista luxusnyugdíjaknak sajnos igenis léteznek még mindig. Mit értünk e nem éppen jogi kategória alatt? Akik az előző rendszerben pártállami vezetőként kiemelt bérezésben, ezáltal ma akár pótlék nélkül is kiemelt alapnyugdíjban részesülhettek, azok juttatásait. Biszku Béláról és több ezer társáról van szó. Juttatásuk felülvizsgálatához a Jobbik által már 2010 júliusában benyújtott törvényjavaslat elfogadása volna szükséges, amelyet számtalan alkalommal szavazott le az Országgyűlés az MSZP és a Fidesz összefogásával, Biszku legnagyobb örömére. A Jobbiknak ez a javaslata több ezer embert, évi több milliárd forintot érintene, hiszen mi az MSZMP Központi Bizottságának tagjaitól kezdve a párttitkárokon és besúgó békepapokon át a vérbírókig az elnyomó rendszer minden irányítójának visszanyesnénk a kommunista luxusnyugdíját, a hatályos lengyel szabályozást ültetve át a magyar jogrendszerbe, ahogy azt már 2010-ben kidolgozta a Jobbik jogalkotási munkacsoportja, és benyújtottuk. Félmegoldásnak is kevés látszatintézkedés a kommunista kitüntetések után járó, néhány ezer forintos nyugdíjpótlékok megvonása (és az is csak az érintettek tizedénél), amiről a kormány beszél maszatolásként, miközben a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyész, Mátsik György juttatása egy forinttal sem csökkent. Akiké pedig csökkent, mint Biszku Béla és Nyers Rezső esetében is láthattuk, csak minimális mértékben, így még mindig több százezres (alap)nyugdíjat kapnak havonta. Wittner Mária és Iván László fideszes, valamint Sneider Tamás, Murányi Levente, Szilágyi György, Hegedűs Lorántné és jómagam jobbikos képviselőkként nyújtottuk be 2012-ben közösen azt a nyugdíjtörvény-módosító javaslatunkat, melyet el is fogadott az Országgyűlés, s ez alapján meg kellett volna vonni a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat. Akkor a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságtól azt a tájékoztatást kaptam, hogy alanyi vagy özvegyi jogon körülbelül 1200 személy kap évente összesen 200 millió forintot például a Vörös Csillag-érdemrend vagy Fegyveres harcokban részt vett partizán és még 17 féle hasonló kitüntetés nyomán. Sajnos a megvonást előíró törvény ellenére 90 százalékuk a mai napig kapja, hiszen a végrehajtásért felelős Navracsics Tibor miniszter először teljesen szabotálta a törvényt, a határidőig senkitől nem vonták meg a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékot, majd többszöri számonkérésemre a törvénytelenséget a törvény módosításával orvosolta: kitolták a határidőt, azaz a kormánypártok húzták az időt, mint Biszku Béla elszámoltatása esetében is. Végül a kormány a Szocialista hazáért érdemrend és hasonló kitüntetések után járó nyugdíjpótlékok 90 százalékáról állapította meg, hogy méltó azokat folyósítani az állítólagos rendszerváltás után 25 évvel is. Az 1990 óta regnáló kormányok szégyene, hogy még mindig nem történt meg az állambiztonsági múlt, így többek közt az ügynöklisták feltárása, a pártállami vezetők elszámoltatása és közéletből való kitiltása, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása.

A nol.hu-n megjelent, általunk is szemlézett interjú után talán nem volt nagyon könnyű, de mégis egy nagyon korrekt, nagyon udvarias hangú nyílt levelet írt Balog Zoltánnak Szabó Tímea, a PM társelnöke. A levél egyfajta "kaukázusi krétakör," - még annyiban is, hogy itt is a gyerek, illetve a gyerekek a tét - ezért a politikus felajánlja: háttérbe vonulnak, ő pedig - ha éppen ez kell a sikerhez -  személyesen kész visszavonni aláírását a gyermekéhezés felszámolását célzó, civil szervezetek által készített országgyűlési határozati javaslatról.  Ám akkor "adják be azt sajátjukként (...) Vonuljanak úgy be a történelembe, mint akik tényleg megoldották az gyermekéhezés problémáját, és nem rácsaptak a segítséget nyújtó kézre".