- Megkönnyebbült, hogy nem ön lett az államtitkár?
- Már 5 és fél éve dolgozom az államtitkárságon, tudom, milyen emberpróbáló feladat az államtitkáré, de egy helyettesnek vagy egy kabinetfőnöknek ugyanolyan nehéz dolga van. Az államtitkár jeleníti meg a stratégiát, de az egészségügyben csak akkor lehet eredmény, ha csapatmunkában gondolkodunk.
- Azért kérdeztem, mert azokban a hetekben, amikor ön vitte az államtitkárság ügyeit, nyilván sokkal kevesebb ideje jutott az édes gyermekével, az alapellátási törvény végrehajtási rendeleteivel foglalkozni. Vagy attól még haladt a munka?
- Elindult a végrehajtási rendeletek előkészítése, de most nagyobb erőket tudok erre összpontosítani, ez tagadhatatlan.
- Nem jelent megtorpanást Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár belépője, hogy föl kell mérni a betegigényeket és ahhoz kell alakítani a struktúrát?
- Az új államtitkár érkezése nemhogy megtorpanást nem jelent, hanem többletenergiát hoz a rendszerbe, hiszen ő is kiemelten akarja kezelni az alapellátást és a népegészségügyi megközelítését ennek a munkának. Egyformán gondolkodunk abban, hogy az egész ellátórendszer működőképességének javítását és az ágazatba fektetett pénzek elköltésének hatékonyságát is javíthatja az alapellátás megerősítése.
- Tehát az alapellátásban nem lesz olyan felmérés, mint a járóbeteg ellátásban vagy a kórházi rendszerben?
- Vannak felmérések és ezek azt mutatják, hogy az összes közfeladatot ellátó foglalkozási terület közül a legnagyobb a háziorvos iránti bizalom a társadalomban. Én is háziorvosként dolgoztam, ténylegesen bekerültem a családok életébe, így hát tudom, hogy az emberek testi, lelki, szociális bajait, a probléma gyökereit látva, vagyis egy holisztikus szemlélettel sokkal közvetlenebbül tud az ember segíteni. A stratégiai gondolkodásunkban a betegekkel való kapcsolattartás a háziorvos egyik legfontosabb feladata, ezért is nála összpontosul majd valamennyi elektronikusan összegyűlő információ a beteg ellátásával kapcsolatban. Ő az, aki a papírok adatait képes kiegészíteni az egyénnel kapcsolatos saját tapasztalataival.
- A háziorvosnak kulcsszerepe lesz abból a szempontból is, hogy a páciensek adatainak védelme megvalósuljon az informatikai fejlesztésekben?
- Valamennyi egészségügyi intézmény informatikai rendszere össze lesz kötve, tehát amikor a beteg bemegy a háziorvoshoz, látni fogja, hogy milyen gyógyszert kapott, milyen vizsgálatot végeztek máshol. Ezzel kizárjuk a többszörös ellátás lehetőségét, képes lesz felmérni egyes gyógyszerek kölcsönhatásait, és személyre szabottan lehet majd tervezni a szűrővizsgálatokat is. Ami pedig a betegadatokat illeti: ez két körben védett rendszer. A törzsét az 5-ös nemzetbiztonsági szinten védett nemzeti informatikai gerincháló adja (ez a legbiztonságosabb besorolás az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013-as törvény alapján - a szerk.), és az orvost, meg a beteget is további külön kódok védik, úgyhogy visszaélésekre egyáltalán nem számítunk.
- Milyen szűrési programok felépítését segíti ez a rendszer? A napokban, a vöröshús-pánikkal kapcsolatban például elhangzott, hogy a vastagbélrák szűrésével még bajok vannak...
- A népegészségügyi rendszerünket két irányban akarjuk fejleszteni. Egyrészt folytatjuk, és ahol kell, ott kiszélesítjük a szűrések eddigi rendszerét. Van, ahol már komoly eredmények vannak, de a vastagbéldaganatok szűrése eddig csak néhány megyében zajlott kísérleti jelleggel, ezt épp most tervezzük kiterjeszteni. De például amióta bevontuk a védőnőket a méhnyakrák szűrésekbe, vannak területek, ahol 80-90 százalékos lett az átszűrtség. Az ellátórendszer kapacitásait ehhez kell igazítani, bekalkulálva, hogy egy időben felfedezett elváltozás nemcsak visszaadja a beteg egészségét, hanem kisebb és olcsóbb beavatkozást is igényel. A másik népegészségügyi irány a megelőzés erősítése, ebben szeretnénk paradigmaváltást a következő években.
- Ebben komoly szerepet szánnak az egyéni és települési szintű egészségterveknek. Hogy ezek mit tartalmazzanak, azt már majd az alapellátási törvény végrehajtási rendeletei fogják szabályozni?
- A végrehajtási rendeletek több irányból közelítenek ehhez a témához. Az egyik csomag kifejezetten az alapellátási törvény betű szerinti végrehajtására vonatkozik majd, egy másik csomag pedig a jogszabály szellemében a népegészségügy, a lakóhely-közeli ellátás fejlesztését, például a szűrőprogramok egészségtervek szerinti elvégzését szabályozza. A rendeletcsomagok előkészítése párhuzamosan zajlik. Hogy mikor kerülnek a kormány elé, ezt még nem tudom megmondani, de biztosan lesznek időbeli különbségek. Az alapellátási törvényben szereplő kollegiális vezető rendszerének elindítása akár már januártól megvalósulhat, de a különböző szakvizsgák használatának minimumfeltételei és a finanszírozás kidolgozása hosszabb egyeztetést igényel a szakmával.
- Kijelölték a mozgási irányokat: praxisközösségek, csoportpraxisok alakuljanak. Ezek kiépítése kötelező lesz?
- Stratégiai elképzelés, hogy az együttműködés növekedjen az alapellátásban, de nem kötelező jelleggel, csak lehetőségként. Praxisközösségnek az azonos szinten dolgozókat, tehát háziorvosokat, védőnőket, házi gyermekorvosokat, fogorvosokat tekintjük, csoportpraxisnak pedig azt, amikor szorosabb együttműködés jön létre az alapellátás és a szakellátás között. Ennek részeként a háziorvos, ha van más szakvizsgája is, a térség többi praxisát is elláthatja, mondjuk, mint belgyógyász. A cél a lakóhely közeli ellátás erősítése, mert minden szempontból az a jó, ha mindenki a lakóhelyéhez legközelebb juthat diagnózishoz, és ellátáshoz. Ezt a célt szolgálják a szűrővizsgálatok, az egészségfejlesztési irodák kialakítása a járásokban, illetve hogy szeretnénk megerősíteni az otthoni szakápolás rendszerét, ami eddig a szakellátáshoz tartozott. Az új törvény viszont ezt már az alapellátáshoz sorolta át, hiszen a szolgáltatást igénybe vevők otthon vannak, őket a háziorvosok látják el, ők rendelik el a vizsgálatokat, tehát szeretnénk az ő kompetenciájukat is kiszélesíteni.
- Hogyan segít ez az együttműködés a létszámgondok megoldásában, az üresen maradó praxisok betöltésében?
- Egy motivációs oda-vissza rendszert szeretnénk működtetni. Ma a szakorvosok közül sokan azért nem mennek az alapellátásba, mert akkor fel kell hagyniuk a reumatológiával, fül-orr-gégészettel és nem akarják otthagyni ezeket a szakmai kihívásokat. Ha megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a szakmát oda-vissza lehessen használni, akkor az egyéb szakvizsgával rendelkező háziorvosok terhelést vesznek le a szakellátás válláról, és fordítva, ha a szakellátók bekapcsolódnak a háziorvosi munkába, javulhat a háziorvosi rendszer riasztó elöregedése.
- Milyen ütemű lehet így a változás?
- Fontos elmondani, hogy nincs ma ellátatlan körzet az országban. Ahol tartósan betöltetlen a praxis, ott helyettesítéssel, különböző módon az önkormányzatok megoldották a folyamatos orvosi jelenlétet. A változásokat ugyanakkor három irányból is érezni lehet majd. Egyrészt két olyan kísérleti projekt is a záráshoz közeledik, amelyek a praxisok egymáshoz közelítését, illetve a tartósan betöltetlen helyek ellátását segítik. A sokszor emlegetett svájci modell praxisközösségeiben koordinátorokkal, az informatikai rendszer fejlesztésével, a szokásosnál magasabban képzett szakszemélyzet segítségével jó eredményeket tudnak elérni. Jövőre elindul egy nagyon komoly alapellátási projekt uniós finanszírozással, ennek legfontosabb eleme is ezeknek az együttműködéseknek az ösztönzése lesz. A harmadik pedig, hogy már most is vannak még nem különösebben formalizált, inkább laza együttműködések, ezek folytatását is támogatjuk, de semmit nem akarunk sürgetni, mert biztosak vagyunk benne: jobb, ha természetes építkezés eredménye lesz az előrelépés. Egységes és kötelező irányt már csak azért sem lehet megszabni, mert egy budapesti kerületben más típusú együttműködésre van szükség, mint például tanyasi körzetekben, ahol fizikailag, földrajzilag is elkülönülnek egymástól a háziorvosok. Ezeket a helyzeteket próbáljuk most modellezni és pluszfinanszírozással is ösztönözni.
- Most fejeződött be két pályázat, amivel a betöltetlen háziorvosi körzetekbe próbáltak új orvosokat találni, tart az értékelésük. Minden évben lehet ezzel számolni?
- 500 millió forint vissza nem térítendő támogatási keret volt praxisváltáshoz, 250 millió pedig a tartósan betöltetlen praxisokban letelepedők támogatására. A pályázati összeg benne van a jövő évi költségvetésben is, ez biztos, hogy lendületet fog adni a praxisváltásokhoz, de tovább még nem látunk. Tehát javaslom a váltást tervező kollégáknak, hogy bátran lépjenek, mert nem biztos, hogy 2017-től is lesz ilyen támogatási lehetőség, vagy pedig egy nagyon kedvezményes hitelkonstrukció.
- Vannak olyan vélemények, hogy az utóbbi években ugyan 40 százalékkal nőtt a háziorvosi praxisok finanszírozása, de ezzel párhuzamosan a lakosság elszegényedése miatt ugyanekkora arányban csökkent a paraszolvencia, vagyis nem javult érdemben a háziorvosok jövedelme.
- Egyrészt cél a paraszolvencia visszaszorítása, másrészt a csökkenés tart már 10-15 éve. Mi abból indulunk ki, hogy a praxisok finanszírozásában minden működéshez szükséges költség szerepeljen, beleértve a szakdolgozói szuperbruttó fizetést (munkáltatói járulékkal megemelt bér - a szerk.) is és mellette maradjon annyi, ami egy tisztességes orvosi fizetést nyújt szintén szuperbruttó szinten, adott esetben egy fölmenő rendszerben, ami a közfinanszírozott egészségügyben eltöltött évek alapján emelkedik. Nem vagyunk ettől messze és ha a jövő évi költségvetésben szereplő újabb 10 milliárd forintot is hozzá számítjuk, akkor jócskán 40 százalék fölé megy az elmúlt 5 évben a praxisok finanszírozására fordított plusz összeg. Ha még néhány évig tudunk ilyen ütemben haladni, akkor elérjük azt a szintet, amikor a finanszírozás nem lesz gond az alapellátásban.
- Egyre súlyosabb gond viszont a betegek ügyeleti időben történő ellátása. Szakmai szervezetek úgy látják, az egészségpénztár minden erre fordított forintjához az önkormányzatoknak is oda kell tenni ugyanannyit, hogy ne omoljon össze a rendszer, csakhogy a települések a teljesítőképességük végén járnak.
- Van ebben igazság, de komoly különbségek vannak az ország egyes pontjai közt. Az alapellátás megszervezése az önkormányzatok feladata az alaptörvény szerint. Szakmai elképzelésünk az, hogy egységes legyen az ügyeletek irányítása, mert ma nagyon sokféle megoldás létezik Magyarországon. A beteg nem tudhatja, hogy a saját háziorvosa, más háziorvos, netán egy mentőorvos vagy egy kórházi kolléga megy ki hozzá éjszaka, aki ott vállal többletügyeletet. Ebben valami egységesítést szeretnénk elérni az elkövetkező időben.
- Ez részét képezheti annak, hogy az önkormányzatokkal kötött háziorvosi szerződéseket is át kell vizsgálni és egységesíteni kell?
- Az önkormányzati kétharmados törvény, tehát annak módosítására rendeleti szinten nincs lehetőség. Az önkormányzati szövetségekkel egyeztetve vizsgálhatjuk meg, hogyan lehetne egységesíteni az ügyeleti rendszert, és ugyanígy a háziorvosokkal kötött szerződéseket is, amit feladatul szabott az alapellátási törvény.
- Az alapellátásban dolgozó fogorvosok azt mondják, róluk megfeledkezett az ágazat irányítása, pedig az elöregedés ezen a területen is fenyegető.
- Méltatlanul háttérbe szorultak az alapellátó fogorvosok az elmúlt évtizedekben, és - bár már próbáltunk néhány lépessel segíteni az ő finanszírozásukon is - tagadhatatlan, hogy nagy az elmaradásuk, különösen, mert a drága eszközök és anyagok miatt az ő forrásigényük nagyobb, mint a háziorvosoké vagy gyermekorvosoké. Velük is tartanak az egyeztetések. Az alapellátási törvény újszerűsége éppen az, hogy az alapellátást komplex egységként kezeli: a háziorvos, fogorvos, a házi gyermekorvos, iskolaorvos, védőnő, sőt a foglalkozás-egészségügy, az otthonápolási szolgálatok munkáját együtt vizsgálja. Látjuk, hogy komoly problémák vannak a fogorvoslásban és próbálunk megoldást találni.
- A foglalkozás-egészségügyet mikor vonják be ebbe a körbe?
- A törvény már nevesíti, mint az alapellátás egy kapcsolódó elemét, a következő félévi jogalkotási tervben pedig önállóan is szeretnénk velük foglalkozni.
- A lobbi érdekeket talán az alapellátásban lehet a leginkább kikerülni az egészségügyben, de kérdés, hogy elég komolyan veszi-e így a területet a központi politika?
- Az elmúlt 5 év egyik legnagyobb sikerének tartjuk, hogy az alapellátást a politika érdeklődésének homlokterébe tudtuk emelni, ennek köszönhető, hogy a kormány mindig rábólintott a finanszírozás tervezett emelésére, valamint a különböző fejlesztésekre és ígéretünk van arra, hogy ez a továbbiakban is folytatódik.
