Késsel az éji homályban

Amint Bonta Miklós tudósításából (Szép Szó, november 7.) kiderül, Izraelben most nem kődobálóktól, késelőktől félnek. Osztom Bonta Miklós érzéseit, annál is inkább, mert én tizenhat éves koromban utat építettem a Negev sivatagban, egy hozzám nagyon közelálló családtagom pedig harci egységben szolgálta le katonaéveit.

A Bonta által megszólított izraeli magyarok élménybeszámolója hiteles – de nem teljes. Két szó hiányzik: megszállás és telepesek. Izrael ugyanis a hatnapos háború óta, azaz negyvenkilenc éve megszállás alatt tart palesztinai arabok által lakott területeket. Nincs jó, emberséges megszállás. De van jobb és rosszabb. A győzelmet követő tíz évben izraeliek és turisták nyugodtan közlekedhettek és tartózkodhattak a megszállt területeken. Magam is emlékszem a mintegy negyven évvel ezelőtt Jerikóban elköltött ebédre, a Jordán völgyében izraeli rendszámmal megtett útra.

Akkor mindenki – izraeliek és arabok – úgy vélte, hogy a megszállás ideiglenes és ezt két egymással békében, mi több, szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokban élő ország békeszerződése fogja követni.

A pusztán katonai megszállást azonban telepítések sora követte, majd a két intifada, stb. Van, aki a tengertől a Jordánig terjedő Nagy Izraelről, van aki Tel-Aviv „felszabadításáról” rémálmodik. Netánjáhu választási kampányában megígérte, hogy amíg ő miniszterelnök, nem lesz palesztin állam. Mintha több millió embernek, a megszállt területek lakósainak és egymillió Izraelben élő rokonaiknak azt ígérte volna, hogy életük végéig korlátozott jogú, másodosztályú, úgyszólván minden nap megaláztatást szenvedő polgárok maradnak.

Értelmetlen annak feszegetése, ki kezdte, ki ütött vissza. A két, a palesztin vezetés által szervezett kődobálós intifáda csődöt mondott. A mostani inkább spontán, hisztérikus késelős - kampány hasonló véget fog érni. Nem vagyok naiv. Ha késsel támadnak rám – lövök.

De arra is emlékeznék, hogy a késelés nem kizárólag arab specialitás. Zsidó fiú késelt meg zsidó lányt a jeruzsálemi meleg büszkeség felvonuláson. Zsidó férfi késelt meg a minap egy másik, barnább bőrű, azaz arabnak látszó zsidó férfit egy szupermarketben. Zsidó csőcselék lincselt meg egy fekete bőrű afrikait, akinek egyetlen bűne az volt, hogy szaladt! És ha jól emlékszem, Jichak Rábint se arab terrorista lőtte le.

Azonos okok azonos következményekkel járnak.

A Bonta Miklós riportjában megszólaltatott izraeli magyarok, mint a legtöbb izraeli, békés, jóindulatú emberek, akik joggal érzik magukat áldozatnak. De amíg a palesztinai arab fiatal úgy érzi, nemcsak földjét, hanem a jövőjét is ellopták – késel az éji homályban. Bontát, engem, bárkit, aki útjába akad. Ő belehal, mi belehalunk. Ragozható a végtelenségig.