terrorizmus;terrortámadás;Párizs;

- A fanatizmus atombombája

Új időszámítás kezdődött Európában a párizsi merénylettel – a rettegés, a gyanakvás, a félelem, a gyűlölködés és vélhetően az alapvető emberi jogok korlátozásának új korszaka. Olyan mérföldkő lehet ez a szörnyűség mindennapjainkban, mint a Hirosimára ledobott atombomba a második világháború végén vagy a 9/11 az Egyesült Államok történetében. De Japán és Amerika is sikeresen megbirkózott a saját tragédiájával, Európának is sikerülni fog.

Az a terror, amivel szembesült a vén kontinens korunk atombombája. Ha ledobják kivédhetetlen, nincs az a technika, nincs az a titkosszolgálat vagy nemzetközi titkosszolgálati, hiper-szuper szerkenytűkkel megtámogatott nemzetközi titkosszolgálati együttműködés, amely képes minden ilyen támadást megelőzni, meghiúsítani. Egyszerűen lehetetlen minden frusztrált, az életét céltalannak, kilátástalannak érző egyént megfigyelés alatt tartani, képtelenség kiszűrni, hogy mikor érkezett el arra a pontra, amikor úgy érzi, hogy mások életének kioltásában megtalálta saját élete értelmét.

Az atomfenyegetés a világ meglévő atomarzenálja mellett valós, mégsem tartunk igazán tőle, mert bár hosszú idő kellett hozzá, mégis a szembenálló felek között megszületett a felismerés, hogy az atomháborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek, így amellett hogy egymást sakkban tartják, önmagukat is korlátozzák és mindent megtesznek azért, hogy fanatikusok soha, semmilyen körülmények között ne kerülhessenek a piros gomb közelébe. A terrorizmus ellen sincs más hatékony fegyver, mint a közös fellépés és közös akarat. Európa és a nyugatinak nevezett világ sohasem fogja tudni legyőzni ezt a szörnyet a muzulmán országok vezetőinek és társadalmának, valamint saját muzulmán kisebbségének segítsége nélkül.

Építhet falakat, szögesdrót kerítéseket, a gyűlölet átszivárog rajtuk.

Az európai terrort kívülről szítják, de belülről táplálkozik – a kilátástalanságból, a szegénységből és a kirekesztettségből. Véletlenek pedig nincsenek. Európában Franciaországban a legerősebb az idegen-, és főleg muszlimellenes szélsőjobb, és itt a legerősebb a muszlim szélsőség is. Lehet ezt „mi volt korábban, a tojás vagy a tyúk?” kérdéseként értelmezni, de tény, hogy itt van a tojás is, meg a tyúk is. És az is tény, hogy a francia börtönök lakóinak 70 százaléka muzulmán, miközben az ugyancsak jelentős muszlim kisebbséggel rendelkező Nagy-Britanniában csupán 14 százalék. Semmiféle program nem működik az elítéltek radikalizálódásának megelőzésére, a társadalomba való integrálására. Így a francia börtönök és gettószerű városrészek megállíthatatlanul termelik a világtörténelem legveszélyesebb ellenségét - az arctalan, manipulált fanatizmust.

Európa akkor fog győzni a terrorizmus fölött, - és ez csak idő kérdése – amikor felismeri, hogy ehhez szüksége van saját muzulmán tömegeire. Nélkülük esélye sincs.