Rejtő Jenő;Szalóczy Pál;Piszkos Fred;

2015-11-16 07:04:00

A felfedező

A fölfedezés öröme mindenkinek rendelkezésére áll, csak ki kell használni. Érdemes például megismerkedni Rejtő Jenővel. Az íróval, aki 38 évesen megfagyott egy Jevdokovo nevű faluban. De előtte nagyon gazdag életművet hagyott ránk, hiszen nem csupán Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Tuskó Hopkins, meg a többiek szülőatyja. Írt mást is, komolyat, elgondolkoztatót, élettapasztalattal teli novellákat. Csak egyetlen mondat, amit több mint hetven éve vetett papírra, de mintha ma is nagyon aktuális lenne. "Amikor az ész nem volt képes arra, hogy a tényeknek se higgye el azt, ami nem lehet igaz, amikor az ész a valóság blöffjétől elismerte a butaságot, csatlakozott hozzá, szolgálta és hitte, akkor egy kétezer éves kultúra, egy nem egészen négyszáz éves társadalom megsemmisülése feltartóztathatatlan és befejezett ténnyé érett."

Ezt a mondatot, meg a novellaíró Rejtő újabb felfedezését egy olyan embernek köszönhetjük, akit néhány éve megpróbáltak "leírni", de ő nem hagyta magát. Egy egész ország ismerheti őt, hiszen életének jelentős része reflektorfényben telt. Akkor szerepelt először a tévében, amikor - 23 évesen - egy spirituálé-kvartett tagjaként elindult az 1968-as Ki Mit Tudon. Utána került a Magyar Rádióba, s négy évtizeden át bemondó volt. Sokszor hívták a tévébe is, a legjobb hírolvasók egyike lett, de közben nem hagyta abba az éneklést sem, s a kultúra más területeit is felfedezte magának. Talán legbelül készült azokra az időkre, amikor anyaintézményében közlik vele, hogy nincs tovább, már nincs szükség a közben főbemondóvá előlépett férfi szolgálataira. Mert néhány éve ez is megtörtént vele.

Ám Szalóczy Pál - mert hiszen róla van szó - nem esett kétségbe. Akkor már túl volt három könyv megírásán, különböző témákban, de nagyon gondosan kidolgozva. Az elsővel elődei előtt tisztelgett: A leírt szöveg felolvasandó címmel a rádiózás kezdeteinek bemondóiról írt. A következőben az autóvezetéssel foglalkozott, de az igazi meglepetést a harmadik jelentette. A Vénusz-rejtély ugyanis egy olyan krimi, amely egészen eredeti módon vezeti végig az olvasót a történeten.

S a meglepetések itt még nem értek véget. Ahhoz ugyanis már hozzászokhattunk, hogy a pályaudvarokon, vagy a metróban is az ő hangja igazítja el az utasokat. Az viszont újdonság volt, hogy előadóestekbe fogott. A felfedezés örömével. Amit megosztott egyre gyarapodó közönségével is. Először Márai Sándorhoz fordult. Legismertebb műve, a Polgár vallomásai néhány éve megjelent újabb kötetéből olvasott fel részleteket. Aztán Nagy Lajos Képtelen természetrajza következett, majd Szerb Antal Budapesti kalauza. Ismert szerzők gyakran kissé elfeledett művei, értő és szép előadásban. Így jutottunk el Rejtő Jenőhöz, akit legutóbbi estje főszereplőjének választott. S novellákat olvasott fel tőle, kétségkívül kevésbé ismerteket, de olyanokat, amelyeket érdemes népszerűsíteni. Ez Szalóczy nem csekély, de nagyon is méltánylandó vállalása.

Ne feledjük, az idén megkapta a szép magyar beszédet elismerő Kazinczy-díjat is. Mondhatnánk, elég későn, de mindenképpen megérdemelten. S azt se feledjük, hogy Szalóczy mostantól joggal hetvenkedhet. 70 éves lett ugyanis. De a jelek szerint örökifjú. Újabb meglepetések, újabb felfedezések tehát joggal várhatók még tőle. Várjuk is őket.