Minden bekövetkezett terrorcselekmény az abban érintett célország elhárításának, hírszerzésének kudarca. Ilyen esetekben általában két tételmondata van a beszámolóknak. Az egyik szerint a lehetséges – vagy azonosított – elkövetők „már korábban is a titkosszolgálat látókörében voltak”. A másik mondat szerint pedig a megtörtént esemény felkészületlenül érte a nemzetbiztonsági szerveket.
De lehet-e valóban eredményesen felkészülni a terrorizmus ellen? Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint valamilyen szintig, az érintett államok potenciáljának függvényében igen, de ma már más léptékkel mérjük a terrorizmust. A nemzetállami keretek felett eljárt az idő.
A nemzetközi terrorizmus – és itt most elsősorban az Iszlám Államra (IS) gondolunk – egy valóságos polip. Az olajpénzekből, műkincslopásból, és –kereskedelemből, valamint más illegális vagy féllegális forrásokból pénzelt szervezet harcban áll a civilizált világgal, és egy hatalmas iszlám (világ)kalifátust vizionál.
Ellene csakis egységes fellépéssel lehet küzdeni, Európa azonban deficittel küzd e téren. Az Európai Unió gazdasági és politikai közösségként jött létre, de nincsenek jó válaszai a biztonsági kihívásokra. Ahogyan a menekültválság kezelésében, vagy katonai kérdésekben, úgy a terrorizmus elleni küzdelemben sincs egységes európai minimum – jelzi a szakértő. Nemzetbiztonság helyett vagy mellett kontinensbiztonsági stratégiára volna szüksége Európának és országainak.
2005-ben az EU belügyminisztereinek brüsszeli értekezletén elfogadták az új terrorellenes stratégiát, melynek négy alappillére van: a megelőzés, a védelem, a követés, és a válaszadás.
Köztudott, hogy a titkosszolgálatok – a legszélesebb összefogással - a lehető legtöbb információt igyekeznek begyűjteni a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyekről. A korábbi gyakorlat alapján azonban nem „lekapcsolták”, hanem követték, figyelték az illetőket, hogy minél jobban feltérképezhessék tevékenységüket, kapcsolatrendszerüket. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy sokszor nem sikerült jól időzíteniük, azaz még a cselekményük előtt elfogni őket, megakadályozva a támadásokat. Vagyis a szolgálatok elmondhatták, hogy „mindent tudtunk, de minek”.
Kétségtelen, hogy a jól működő biztonsági szervezetek valóban képesek megakadályozni merényleteket, és ezt gyakran meg is teszik, de néhány ritka kivételtől eltekintve a közvélemény erről nem szerez tudomást, így megbízható adatok sem állnak rendelkezésre.
Ugyanakkor az is elmondható, hogy az egyes államok sem minden információt osztanak meg egymással. Sőt, az is közismert, hogy keresztül-kasul hallgatják le egymás vezetőit, szolgálatait. Az is tarthatatlan – mondja Tarjányi -, hogy a légies, virtuális schengeni határok azt azért meggátolják, hogy - mint a párizsi támadássorozat esetében történt - Belgium és Franciaország között áramoljanak fontos információk.
Nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy az egyes államok vezetői a fontos kérdéseket, amilyen például a menekültügy is, saját belpolitikai céljaiknak megfelelően használjanak ki. Ezért vitatkoznak egymással, akadályozva az egységes fellépés kialakításának a lehetőségét is. Ezeket a bel- és külpolitikai feszültségeket egyfelől élezik, másfelől kihasználják a terroristák. Az ugyanis közismert tény – mutat rá a szakértő -, hogy az IS hírszerzőhálózata rendkívül jól képzett. Elsősorban Szaddám Huszein egykori iraki titkosszolgálatának legjobb embereiből verbuválódott, s hajszálpontos elemzéseik lehetnek Európáról is.
A pénteki párizsi dráma azonban sok szempontból megváltoztathatja a kontinens hozzáállását az egységes fellépéshez. A francia titkosszolgálatok ugyanis rendkívül nyitottak, és céltudatosak. Tapasztalataikat készséggel osztják meg partnerszervezeteikkel, és működnek együtt velük – szemben sok más ország hasonló szerveivel. Nyilvánvaló tehát, hogy afféle titkosszolgálati csúcstalálkozót hívnak össze – ami már vagy megtörtént vagy napokon belül megtörténik -, ahol alaposan elemzik a történteket. A franciák ráadásul ilyenkor nyíltan beszélnek az általuk elkövetett esetleges hibákról is, mert szeretnék, ha mások tanulnának belőlük. Ezt megtették már más esetekben is.
A lövöldözéssel, és öngyilkos merényletekkel járó terrorcselekmények egyébként meglehetősen primitívek, és mivel túl komoly előkészületeket sem igényelnek, viszonylag nehezen tárhatók fel időben előre titkosszolgálati módszerekkel is. Elrettentő hatásuk azonban igen nagy, főként azokban az országokban, ahol ez a fajta brutalitás nem „megszokott”.
Kevesebb szó esik viszont arról, hogy sokkal veszélyesebb célpontokat is találhatnak maguknak a terroristák, amihez jóval komolyabb szellemi háttérkapacitás szükségeltetne. Félő azonban, hogy amennyiben nem sikerül felmorzsolni a szélsőségesek anyagi háttérbázisát, illetve magát a szervezetet, előbb-utóbb szintet léphet a terrorizmus – ha elsőként talán nem is Európában. Az úgynevezett kritikus infrastruktúráról van szó, vagyis egy ország vagy akár régió, kontinens működésének gerincéről. Ilyenek a villamos, gáz, kőolaj távvezetékek, a vízműhálózat, az áramtermelők – kiemelten az atomerőművek. De jelenti ez a távközlés kulcspontjait vagy akár a tengerfenéken húzódó kábeleket, melyek az internetforgalmat bonyolítják.
Erről nyilvánosan nemigen beszélnek, de úgy tudni, elsősorban ezek védelmét is célul tűzik ki a titkosszolgálatokat szerte Európában, így Magyarországon is. Ezért várható, hogy rövidesen pótlólagos forrásokat igényelnek majd ezen szervek létszámának emelésére, és technikai fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban viszont Tarjányi Péter úgy vélekedett, hogy szerinte az IS már a párizsi merényletsorozattal is „túllőtt a célon”. Vagyis annyira messzire merészkedett, ami után a legsúlyosabb megtorlásnak nézhet elébe. Ha pedig akár egy nukleáris üzem ellen, sok ezer áldozatot követelő merényletet követne el, biztosak lehetnek benne, hogy a földdel teszik egyenlővé őket.
- Ha szabad így fogalmaznom, ez a párizsi támadás nem tetszett volna sem Kadhafinak, sem Szaddámnak, de talán ma már Oszama bin Laden is újragondolná, érdemes volt-e véghez vinnie a 9/11-et – véli Tarjányi. - Túl nagy árat fognak ugyanis fizetni érte.
B kiemelt - mi az?
A Terrorelhárítási Központ felkészült FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A párizsi események miatt a hazai terrorfenyegetettség szintjének B fokozatát B kiemeltre módosította a kormány.
Mint kiderült, ez év januárjában emelték B szintre a védekezést, amikor Belgiumban egy terrorcsoportot lepleztek le. A hazai közvélemény mindeddig nemigen tudhatott erről a vészhelyzeti skáláról, melyet 2005-ben vezettek be.
A jogszabály szerint
- "A" fokozat rendelhető el, ha az EU, illetve a NATO bármely tagállamában, vagy a szomszédos államok valamelyikében terrorcselekmény elkövetésének veszélye áll fenn.
- "B", ha ezen államok valamelyikében terrorcselekményt követtek el, és annak Magyarországra gyakorolt hatása kiszámíthatatlan, de magasabb fokozat bevezetése nem indokolt.
- "C", ha az információk Magyarország konkrét veszélyeztetettségére utalnak.
- "D", ha a Magyarországot fenyegető terrorcselekmény közvetlen bekövetkezésére utaló, konkrét információk állnak rendelkezésre, vagy az ország területén súlyos, a nemzetközi terrorizmussal összefüggésbe hozható terrorcselekményt követtek el.
Tarjányi szerint a fokozatemelésnek valódi hazai jelentősége nincsen, ez elsősorban üzenet azon országok – de főképp az Iszlám Állam - felé, melyek figyelemmel kísérik az EU védekezését a terrorizmus ellen.
