Mit lép Párizs népe, erősödik a szélsőjobb?

Tovább erősödik-e az európai radikális jobboldal a pénteki franciaországi merényletek után? A szélsőségesek, köztük Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (PVV) elnöke, vagy Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke a határok lezárását követelte. Ha akár Hollandiában, akár Ausztriában rendeznének most választást, mindkét politikai erő megnyerné a voksolást. A párizsi terror azonban aligha fejt ki komolyabb hatást az egyes országok belpolitikai viszonyaira.

Franciaországban a Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen mindent elkövet azért, hogy minden eddiginél jobban az emberek muzulmánellenességére építsen. Egy nappal a terrorakciók után kifejtette, meg kell semmisíteni az iszlám fundamentalizmust, Franciaországnak be kell tiltania az iszlám szervezeteket, a szélsőséges tanokat hirdető mecseteket… Bár Marine Le Pen mérsékeltebb apjánál, a pártalapító Jean-Marie Le Pennél, a populizmus lányától sem áll távol, s arról sem lehetünk meggyőződve, hogy visszafogottabb hangneme egész pártjára átragadt. Kételyeinket csak erősíti, hogy múlt szombaton Lille városában a FN harcias aktivistái megzavartak egy békés megemlékezést.

A kérdés az, vajon a szélsőséges radikalizmussal, a menekült bűnbaknak való megtételével sikerül-e tovább növelni a támogatók számát? Franciaországban nem valószínű. Ha például azt feltételezzük, hogy az országban még tovább emelkedik az így is mintegy 30 százalékos támogatottságnak örvendő Nemzeti Front (FN) népszerűsége, azzal azt feltételeznénk, hogy a francia demokrácia nem elég érett. Számos példát sorolhatnánk arra: amikor megnőtt a szélsőségesek előretörésének veszélye, akkor a társadalom félretéve az ideológiai különbségeket, közösen lépett fel. Ez történt 2002-ben, amikor Jean-Marie Le Pen került be az elnökválasztás második fordulójába Jacques Chirac-kal szemben, s a két forduló között a baloldal összefogott a mérsékelt jobboldallal a Nemzeti Front elnökével szemben.

A januári Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadást követően is szinte példátlan szolidaritási hullám indult az országban. S a francia közvéleményt sokkoló merényletek éppen azt eredményezték, hogy hirtelenjében rendkívüli mértékben megugrott Francois Hollande népszerűsége. Két hét alatt 21 százalékkal javult a megítélése, tetszési mutatója 40 százalékos lett. Ilyen emelkedésre ennyire rövid idő alatt nem volt példa a közvélemény-kutatások megkezdése óta. A sokk hatása azonban időleges, amilyen gyorsan javult az államfő megítélése, olyan gyorsan romlott is, márciusban már szinte visszasüllyedt a merényleteket megelőző szintre.

A lakosság nagy része elégedett volt a kormányzat akkori fellépésével. Marine Le Pen most is attól tart, hogy szűk három héttel a regionális választás előtt hirtelen megugrik az államfő népszerűségi mutatója. Ezért azzal vádolta a kabinetet, hogy tétlen volt a terrorral szemben. Nicolas Sarkozy, az ellenzéki Republikánusok elnöke is azt állította, „sok időt vesztegettek el”. Manuel Valls miniszterelnök viszont azt közölte, hogy az eltelt hónapok folyamán számos merényletet hiúsítottak meg. A vita tehát egyre inkább arra a síkra terelődik: mindent megtett-e a kormány, illetve a francia belbiztonság, vagy sem?

Az elmúlt napokban ismét a szolidaritás, a januárihoz hasonló összefogás jellemzi Franciaországot, ami nem feltétlenül jó hír Marine Le Pen számára, hiszen az emberek nemcsak az iszlám fanatikusokat, hanem mindenfajta szélsőséget elutasítanak. Azért sem valószínű, hogy a Nemzeti Front jelentős politikai tőkét tudna kovácsolni a párizsi merényletekből, mert Francois Hollande át is vett bizonyos pontokat Marine Le Pen követeléseiből. Hétfői parlamenti beszédében olyan törvénymódosítást szorgalmazott, amely megkönnyítené az iszlám radikálisok kiutasítását az országból. Marine Le Pen több rendőrt is követelt az utcákra, amire Hollande bejelentette, 5000 rendfenntartót vesznek fel, továbbá ezer határőrt.

Nem feltétlenül mérvadóak, sőt félrevezezetőek azok a felmérések, amelyek szerint a FN a legnépszerűbb párt Franciaországban. Szó se róla, támogatottsága 30 százalék körüli, de a legutóbbi, márciusi megyei választás után is az derült ki, hogy erős ugyan a szélsőjobb, de nem a legerősebb, amint ezt a felmérések sugallták. A FN szempontjából tehát rosszkor jött a párizsi merénylet, bár Marine Le Pen számára a decemberi regionális voksolás is csak egy kisebb megmérettetés a 2017-es francia elnökválasztásig. Francois Hollande számára létkérdés, hogy a következő másfél évben eredmények sorát mutassa fel a terrorellenes harcban, mert ha nem lenne képes erre, akkor előre borítékolható, hogy nem kerül be az államfőválasztás második fordulóba sem, ahogy ezt a mostani felmérések is sugallják.

A francia merénylet más európai országokban sem rövidebb, sem hosszabb távon nem gyakorolnak jelentősebb hatást az adott ország belpolitikai viszonyaira. Ezzel együtt azonban még jobban megerősíthetik azokat a pártokat, politikusokat, akik azt hajtogatják, hogy el kell zárni az utat a bevándorlók előtt, akik „veszélyt jelentenek a társadalomra”. Ez a stratégia azonban az Iszlám Államot is erősíti, legalábbis ott, ahol nagyobb muzulmán kisebbség él, hiszen az IS éppen azt sugallja a fiatal iszlám-hívőknek: nincs szüksége rájuk a társadalomnak. Sokan emiatt radikalizálódnak.

Azokban az államokban, amelyek a menekültválság közvetlen szereplői, így például Ausztriában, a radikális jobboldal már eleve rekord támogatottságot ért el. Népszerűségének ilyen mértékű emelkedése épp a muzulmán bevándorlókkal kapcsolatos kirekesztő álláspontjára vezethető vissza. Egy október 22-én közölt felmérés szerint az Osztrák Szabadságpárt népszerűsége 31-33 százalékos, a nagykoalíció két pártjáé, a szociáldemokratáké ezzel szemben 24-26, az Osztrák Néppárté (ÖVP) pedig 23-25 százalék. Nem valószínű, hogy ehhez képest már jelentősebben emelkedne az FPÖ népszerűsége, mert az euroszkepticizmusra és a bevándorlásellenességre épülő ideológiát sokan elutasítják, vagy legalábbis nem hisznek abban, hogy a Strache által javasolt radikalizmus lenne a megoldás.

Németország a kormány bevándorlókkal kapcsolatos politikája miatt eleve kényes helyzetben van, sokan nem értenek egyet Angela Merkel alapvetően a szíriai menekültek befogadására építő politikájával, ami az euroszkeptikus-bevándorlásellenes Alternatíva (AfD) megerősödését eredményezte, s már a harmadik legnépszerűbb párt Németországban. Az AfD elnöke, Frauke Petry a Facebookon reagált a párizsi terrortámadások hírére. Eszerint „a nyitott ablakok és ajtók mézesmadzagot jelentenek a bűnözők számára”.

Lutz Bachmann, az iszlámellenes mozgalom, a Pegida vezetője pedig azt posztolta, hogy pontosan az ilyen forgatókönyvek veszélyére hívták fel a figyelmet a hétfői gyűléseken. A januári párizsi támadás mindenesetre nem gyakorolt hatást a német belpolitikára, a Pegida akkor kis híján szét is esett. Ha az AfD népszerűsége további emelkedne, az nem a párizsi események, hanem a menekültválság hatására történne.

Hollandiában rekord mértékű a Szabadságpárt támogatottsága: egy múlt vasárnapi felmérés szerint ha most választanának az országban, a PVV 38 helyet szerezne a 150 tagú parlamentben. A muzulmán bevándorlók magas száma miatt Franciaország mellett itt, illetve Belgiumban hatott elsőként a muzulmánellenes ideológia. Ezekben az államokban a hatvanas-hetvenes évek óta él egy egyre jelentősebb muzulmán közösség. Sokan úgy érzik, az iszlámhívők képtelenek beépülni a társadalomba, nem lehet együtt élni velük, ők különösképpen egyetértenek Wilderssszel, aki a párizsi attak után még erősebben hangoztatja, hogy le kell zárni a határokat a bevándorlók előtt. Míg a korábbi évtizedekben a szélsőjobbot az antiszemitizmussal azonosították, ez a kilencvenes évek végére már iszlámellenességgé alakult át. Hollandiában a lakosság mintegy 5 százaléka iszlámhívő.