Azt kérdezi a beteg az orvosától, mit tegyen, hogy hosszú élete legyen? Az orvos gondolkodik, majd azt feleli: ne igyon, ne dohányozzon, ne nőzzön és ne is kávézzon. A beteg arca felderül. Ha ezt betartom, hosszú életű leszek? Nem tudom, feleli a doktor, de hogy nagyon unja majd, az biztos.
Tegnap óta azonban zavarban vagyok. Azt olvastam, hogy akik gyakran kávéznak, azok jóval hosszabb életre számíthatnak, mint azok, akik nem. Az Amerikai Kardiológiai Társaság kutatására hivatkoznak, akik letették a nagy esküt, hogy a legtöbbet kávézók közül (ez napi öt csészénél is több kávét jelent) 12 százalékkal kevesebben haltak meg, mint akik nem kávéznak. Három évtizedig tartó kutatás eredményeként jutottak erre a megállapításra, ráadásul több mint 200 ezer egészségügyi dolgozót (orvost, nővért, szakembert) vontak be a kísérletbe. A summázat: a sok kávét ivók nagyobb eséllyel maradtak életben a kutatás végéig.
Nekem kicsit gyanús volt ez a dolog, de mégsem vitatkozhatok a tudománnyal. Csóváltam a fejem, amikor kiderült, hogy a résztvevők között voltak cukorbetegek és olyanok is, akiknek magas a vérnyomása, de ez kicsit feldobott, mert ez utóbbiak közé tartozom magam is. Hosszú a „bakancslistám”, sok célom van még az életben, ezért azonnal hozzá is láttam életesélyeim javításához. Tegnap egyenesen hat kávéval indítottam, igaz, keveset aludtam, ma is már a negyediknél tartok. Kicsit furcsán érzem magam… szédülök, a fejem majd szétpattan…
Most látom csak: 35 ezren a vizsgálat vége előtt meghaltak. Nem írják, mi miatt. Lehet, hogy nekik is magas vérnyomásuk volt?
