Macedónia és a Szandzsák hegyei között folyik még a szerb hadsereg küzdelme. Nem Szerbia védelméért folyik már a harc, mert hiszen Szerbia a hódítók birtokában van már, hanem egyrészt kötelességtudásból, másrészt a menekülő hadsereg útjának fedezéséért. S most megindulnak a harcok Montenegró hegyei között is, mert a győzelmes seregek Nova-Varosnál és Sjenicánál közvetlenül a montenegrói határon állanak már s a szerb hadseregnek itt harcoló része kénytelen lesz átmenni — vagy talán már át is ment — Montenegróba. Az Ibar völgyében előnyomuló Kövess-hadsereg, amely tegnap Dien falut bevette, ott nagyon megerősített állásokra talált, amelyekben a mitrovicai utat akarták megvédeni a szerbek.
Most már nem napokig tartott, amíg a szerbeket állásaikból kiverték — mint a háború elején —, hanem csak órákig s a szerbek egész hadifölszerelése a győzők kezébe jutott. Egy-két nap alatt Mitrovicánál lesznek, amely már csak 20 kilométernyire van s a bolgárokkal együtt Pristina ellen vonulhatnak, amelybe nemrég már bevonultak bolgár lovasok, de a szerb főhadsereg elől kénytelenek voltak a várost ismét kiüríteni.
Már jön is hír arról, hogy Mitrovicát harc nélkül engedik át. Vagy nem éreznek az ellentállásra elég erőt, vagy nem akarják hasztalanul kockáztatni több ezer szerb harcos fogságba jutását. A szerbek főereje most is Pristinától nyugatra, a Rigómezőn áll, de most már délről odaért a bolgár hadsereg zöme is, északról pedig a Kövess-hadsereg szorítja a szerbeket.
A görög válság még nincs tisztázva. Görögország nem akarja tűrni, hogy a szerbek és a szövetségesek hadseregei görög földön ütközzenek meg, viszont az ántánt miatt nem meri a szerb sereget egyszerűen lefegyverezni, az ántánt viszont fenyegetésekkel igyekszik hatni Görögországra, de nem érzi magát elég erősnek a kenyértörésre, azért most mindkét fél az alkudozásoknál valami olyan megoldást igyekszik találni, amely mindenkit kielégítene.
Hogy sikerül-e ez, az rövidesen elválik.
Népszava 1915. november 23.