Néhány gondolat az EU-ról

Az Európai Unióban tényleg nagy baj van. Valakik, valamikor elkezdtek gondolkodni, hogy milyen jó lenne egy olyan átjárható, multikulturális (ma nálunk ez már szitokszó), különböző országokat összekötő és egymáshoz tartozóvá kovácsoló nemzetközösséget létrehozni, amiben az egyes országok emberei szabadon vándorolhatnak, letelepedhetnek, új életformát valósíthatnak meg. Vagy ha úgy gondolják, elmehetnek mondjuk Angliába kutyasétáltatónak, zsebükben a közgazdasági diplomával. Az EU létrejöttének alapgondolatával szerintem nem lenne baj, ha az EU-ban nem világnézeti (konzervatív, szocialista, liberális, zöld és szélsőséges) alapon létrejött pártfrakciók működnének, és a különböző pártfrakciókban ülő képviselők nem a saját frakciójuk számára előnyös döntéseket támogatnának, hanem az európai érdekeket figyelembe véve döntenének, párthovatartozástól függetlenül. Tudom, hogy ez az elvárás utópisztikus.

Egy európai „Néppárt” (már az elnevezés is anakronizmus) megtűr soraiban egy Fidesz-KDNP nevű, Orbán Viktor által vezetett diktatórikus pártot, az Unió parlamentjében ott ülhetnek a jobbikos képviselők is. Látják, hogy OV szembe megy minden, általuk megfogalmazott értékrenddel (lásd halálbüntetés visszaállítása, a demokratikus értékek semmibevétele, diktatúra kiépítése minden lehetséges eszközzel), de egy-két ejnye-bejnye megjegyzéssel elintézettnek vélik az ügyet. Mert fontosabb a „Néppárt” európai Bizottságon belüli többségének a megtartása, mint holmi „demokratikus értékrendek” képviselete. Milyen jópofa dolog volt, amikor Juncker „Helló, diktátor!” megszólítással üdvözölte, majd pofon legyintette „demokratikus néppárti” miniszterelnökünket. A végkonklúzió számomra egyértelmű.

Az európai Bizottságban üldögélő pártokban is elsőrendű cél a hatalomban, a javadalmazásban való részarány megőrzése. És a néppárti politikusok elnéző mosollyal nézték/nézik Magyarország diktatúrává válását. Öntik a pénzt – ellenőrizetlenül – stadionok, felcsúti kisvasút és egyéb ostobaságok finanszírozására, miközben a kormány a szociális ágazatokat szisztematikusan leamortizálja. Persze ennek is lehet egy racionális magyarázata: miért baj az, hogy Magyarországot tömegesen hagyják el a kiművelt orvosok, egészségügyi dolgozók, a jól felkészült ipari és kereskedelmi szakemberek, akikből náluk – Angliában, Németországban, Ausztriában – munkaerő hiány van? Kit érdekel ilyenkor, hogy Magyarországon kialakul a diktatúra?

Ha az európai parlament minden pártja – objektíven és egységesen– az alapszabályukban megfogalmazott alapértékeket tartaná szem előtt és azok megsértését számon kérné kőkemény szankciókkal, például pénzmegvonással, akkor azt mondanám, hogy a rendszer jól működik minden tagország szempontjából. Sajnos ez nem így van, mert itt is fontosabbak a pártérdekek, mint a közösségi megfontolások. Így továbbra is ömlik hozzánk az európai pénz, melyből MTK stadion, Liget projekt, OV várba költöztetését fizetik, olimpia rendezést terveznek, kisvasút épül, nekünk meg, földhözragadt magyar embereknek, maradnak a várólisták, az egészségügyi, oktatási intézmények lenullázott színvonala, a rendszeressé vált közlekedési káosz, a dugódíj és a legfontosabb: a ránk erőszakolt diktatúra minden mocska.