Művészek panasza a nyugdíjról

Egyáltalán nem olvasok „bulvár” újságot, de családtagjaim rendszeresen. Esetenként akaratlanul is látok címeket, képeket az asztalon heverő lapokon. A Kiskegyed egyik számában hét közismert művész fényképét láttam meg (Medveczky Ilona, Zalatnay Cini, Som Lajos, Aradszky László, Vikidál Gyula, Varga Miklós és Korda György), ezzel a címmel: Aradszky - becsületsértően alacsony ez a pénz. A megszólaló művészek életkora 58 évtől 80 éves korig, a nyugdíjuk összege pedig 28 ezer forinttól 67 ezer forintig terjed. Megélhetés szempontjából is, de ha az életpályájukat nézzük, akkor még inkább kevés ez a pénz. Ha már Aradszky úr a becsületsértő szót használta, akkor maradjunk ennél a kifejezésnél és vizsgáljuk meg, hogy tények bekövetkezése előtt és után ki mennyire volt becsületes. A vizsgálatot egy példán keresztül szeretném megtenni. A közelmúltban egy összejövetelen, ahol szintén az volt az egyik téma, hogy ki, mennyi nyugdíjat kap, az egyik ismerősöm Mercedes gépkocsival érkezett a találkozóra, és panaszolta, hogy fogász főorvosként, több mint negyven évi munka után, 68 ezer forint nyugdíjat kap. Azt ugye tudjuk, hogy a fogászok egyéni vállalkozóként dolgoznak, épp úgy, mint ahogyan a művészek is.

Azt, hogy a nyugdíjtörvények milyenek, azt most ne vizsgáljuk, az biztos, hogy eddig a befizetett nyugdíjjárulék arányában és a munkában eltöltött évek alapján kaptuk és kapjuk a nyugdíjunkat. Az egyéni vállalkozó a bevallott jövedelme után fizet nyugdíjjárulékot. Így a beszélgetés során azt találtam fogász ismerősömnek mondani, hogy vagy nagyon gyenge fogász voltál és ezért keveset kerestél, vagy nem minden jövedelem után fizettél nyugdíjjárulékot, de mivel Mercedes gépkocsit tudtál vásárolni és fenn tudod tartani, ezért úgy gondolom az utóbbi a valóság. Természetesen megsértődött és kikérte magának. Visszatérve a művész hölgyekre és urakra analóg módon a következőket tudom mondani. Az újságban említett nyugdíjak szerint ezek a művészek nem voltak elég sikeresek, hogy olyan jövedelemre tegyenek szert, amelynek a nyugdíja elégséges lehet a tisztességes megélhetésre. A másik variációt fel sem tételezem, mert nem akarom őket megvádolni, de azért a legtöbbjük vagyoni helyzetét ismerve a gondolat nem áll messze tőlem.