Lenyúlás, de kit érdekel?

Nem vert hullámokat a kiszivárogtatott hír. Eltörpül a jelentősége a párizsi merényletek mellett. Mindössze arról szólt egy rövidke információ, hogy a kormány meg akarja kaparintani az atomerőmű által gyűjtögetett pénzt, amely részint a sugárzó hulladékok kezelését, tárolását, részint a húsz év múlva kezdődő reaktor-leszerelés kiadásait szolgálná.

1998-ban fontos törvényt alkotott a parlament: létrehozták a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot (KNPA). Ebbe a szép hosszú nevű alapba a jogszabály szerint többek között azok a pénzek kerülnek, amelyek a Paksi Atomerőmű radioaktív hulladékainak végleges elhelyezésének költségeit, valamint a kiégett üzemanyaga átmeneti tárolásának (beleértve a tároló leszerelését is), és az atomerőmű leszerelésének fedezetét biztosítanák. A befizetésekből szépen gyűlt a pénz, jelenleg 243 milliárd forintot tartanak nyilván az Alap számláján. Jeles summa, bár a néhány évtized múlva esedékes tennivalókra - mai árakon - még legalább további 540 milliárd forintra lehet szükség.De már most tervezni kell a jövőt, bár húsz évvel meg tudjuk hosszabbítani a jelenlegi négy reaktorunk üzemidejét.

Közeleg a következő parlamenti választás, a rezsicsökkentés egyszer már jól bevált, a választók kegyeit 2018-ban is meg kell majd nyerni. Egy további rezsicsökkentés fedezetét meg kell találni. Egy miniszterelnökségi munkaanyagból az derült ki, hogy a kormányzat úgy gondolja, "céltalanul parkoló milliárdok" fekszenek az Alapban, amelyeket fel lehetne használni a villamosenergia árának lefaragására. Ez az – egyébként a költségvetés zárolt során tárolt – egy-két száz milliárd elég lehetne a lakossági áramdíjak néhány százalékos csökkentésére.

Arról nem írnak a javaslat előkészítői, hogy ha ezt a pénzt elköltik, miből fedezik majd például a nagy aktivitású kiégett fűtőelemek biztonságos tárolását? Ötven évig megfelel még az erre a célra készült paksi átmeneti tároló, bár azt is bővíteni kellene, fenntartása szintén pénzbe kerül. Megoldásra vár a rádióaktív anyagok végleges elhelyezése. Hazánk szerencsés helyzetben van, mert létezik egy nagyszerű, egyedi természeti kincsünk Baranyában, egy csaknem teljes mértékben vízzáró agyagkőtömb, amely a geológiai kutatások alapján megfelelhetne erre a célra. Csakhogy további vizsgálatok és mérések, elemzések sora szükséges ahhoz, hogy eldönthető legyen a terület alkalmassága.

Ha megfelel, nagyon sok munkával - és nem kevés pénzért - ki kell építeni, hogy majd pár évtized múlva megnyílhasson a végleges elhelyezésre alkalmas tároló. A műszaki megoldás azonban csak egy dolog, el kell fogadtatni azt a már most tiltakozó, kifogásokat kereső ilyen-olyan zöld szervezetekkel is. Már sikerült megoldani a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok - például a tönkrement szerszámok, a munkaruhák, a kiszerelt alkatrészek biztonságos elhelyezését, megépült és üzemel a Tolna megyei Bátapátiban ezek számára egy korszerű földalatti tároló. Működtetésének és folyamatos bővítésének költségei szinten azt a már említett alapot terhelik.

Meglehetősen lapos, sokszor hangoztatott megállapítás: nem szabad felélnünk mindent. Más most gondolnunk kell az utánunk következő nemzedékekre is, nekünk kell gondoskodnunk a biztonságukról.