Vagány állatfigurák nyüzsögnek az Adventi Mesenaptár lapjain, elkövetnek minden csínyt és mókát, ami megtörténhet egy kisgyerekkel iskolás kora előtt. A naptár az adventi időszak minden estéjére kínál egy-egy kacagtató vagy éppen tanulságos történetet, amivel a szülők könnyedén elterelhetik az édességekről a kicsik figyelmét. A könyvet és hozzá kapcsolódó - a magyar mellett angolul és németül is elérhető - mobil applikációt egy nagy családi, baráti, munkatársi csapat készítette, amelynek lelke Sebestyén Diána. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a karácsony előtt roskadásig töltött könyvpultokon nehéz szétválasztani a pusztán üzleti alapon született gyerekkönyveket azoktól, amelyek valós igény mentén, lélekből íródtak.
Minden hátrányból előny lehet
A Mesenaptár minden sora ilyen. A hatgyermekes Dina raszta lófarkával, filigrán alakjával némi rosszindulat mellett is csak pörgő harmincasnak néz ki, pedig legnagyobb fia már 27 éves. Legkisebb lánya, Mira viszont még csak 4 és fél, most neki mondja meséit minden este. Először csak azokat a történeteket kezdte lejegyezni, amelyek napközben a kislánnyal estek meg, majd előkerültek a nagyobbak történetei, sőt saját gyermekkora élményei is. Amikor egy antibiotikum kúra után a gyerek allergiás lett a tejfehérjére, még jobban igényelte az esti meghitt perceket, s az édességek, csokik helyett felhasználható mesefegyver tervét csak erősítette, hogy a nála 17 évvel idősebb nővére, Emma cukorbeteg. A Down-szindrómás nagylány is örömmel hallgatja ezeket a történeteket.
Dina, az ANYA - így, csupa nagybetűvel, mert az a rengeteg dolog, amivel eddigi életében foglalkozott, szinte kivétel nélkül a gyerekeiről szólt, mégpedig úgy, hogy közben meg is lehessen élni belőle, ahogy most ez a legújabb vállalkozása is.
Sebestyén Diána, az ANYA FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Rugalmas anyai "nyomkövetés"
A nagycsaládról dédelgetett kamaszkori álma valóra vált, a két első fiút lányok követték. Azt mondja, minden percét élvezte, míg cseperedtek, különösen, mikor már kamaszok voltak. Úgy éltünk, buliztunk, mint egy nagy baráti csapat, állandó vidámságban – érvel megdöbbent arcomat látva. Amikor a munkájáról faggatom, természetes módon közli, hogy a gyerekek megszületése után orvos asszisztensnek állt – hol máshol, mint egy gyerekgyógyász mellett, mert így csak pár órát kellett távol töltenie a lakásuktól. Közben módszeresen tanult, hogy segíthessen a rendellenességgel született Emmának.
Gyógypedagógiai asszisztens lett, majd a Vízipók Egyesületben úszásoktatást tanult, és egy idő után a sérült kicsik mellett már egészségesekkel is foglalkozott. Ez volt a világ legjobb munkája, minden nap feltöltött energiával – lelkesedik még ma is, mégis abban a pillanatban abbahagyta, amikor a délutáni foglalkozások miatt a nagyobbak iskolai eredményei romlottak. Maradt a lovas oktatás, mert közben ezt is kitanulta a Nemzeti Lovardában és persze ezt is azért, mert a ló egy újabb terápiás lehetőség. A bátyámnak voltak lovai, nyáron egyéni foglalkozásokat vezettem tanulási nehézségekkel küzdő, autista és enyhén értelmi fogyatékos gyerekeknek – sorolja a sokadik foglalkozást, amit a gyerekeiért, főleg Emmáért sajátított el.
Még a hobbiját is azért választotta, mert Bori lánya beleszeretett egy VW Bogárba. Hosszú évekig az egész család együtt járt a legendás kisautó szerelmeseinek hétvégi találkozóira, így szereztek közös élményeket. Sokáig dolgozott is a Bogarasok Klubjában. És hol máshol dolgozhatna most, mint a Down Alapítványnál, ahol a betegségben szenvedő felnőttek önálló életvezetését segítő projektek vezetője. Mondhatni, természetesen, hisz Emmának most épp ez kell.
Könyvbe zárt vagányok
Törvényszerűen jutottunk el tehát az Adventi Mesenaptárhoz, egyszerűen most erre volt szüksége az egyik gyereknek, hát megcsinálta. A történetek segítenek a kicsikkel megtörtént események feldolgozásában, ahogy évekkel ezelőtt házi készítésű füzetei is fejlesztették Emma képességeit. Akkor nem volt pénze, hogy kiadja a könyvet, de most nagyon optimistán azt reméli, az adventi mesecsokor után újabbak is jöhetnek, akár már Húsvétra. Biztos benne, hogy a csúnyán beszélő hörcsögkölyök vagy a tejfölért küldött, de két szatyor édességgel hazaérkező lányka tanulságos történetéhez, és a Mikulás-riasztót eszkábáló fiúk mókás ablaknyitogatásához hasonló kedves történetekre sokan vevők lesznek.
Dina férje, a kis Mira édesapja informatikus, nem véletlen hogy először volt meg a mobil applikáció és az animációs meseváltozatok terve, mint a könyvé, de aztán Riba Zsolt is belátta, hogy a kicsi lány még szeretné kézbe venni a kötetet, ezért megszületett a nyomtatott változat is. A mesefigurák egyediek, nagyon színesek és nincs rá jobb szó: vagányok. Nagy részük egy Angliában élő grafikus, Bagdi Anita alkotása, de Dina keze ezekben is benne van. Mert - ha még nem mondtuk volna -, teljesen mellékesen rajzol és fest is, ezt a 105 éves korában elhunyt Kossuth-díjas Lossonczy Tamástól tanulta. Más mesekönyve már jelent meg az ő illusztrációjával. A minden iránt érdeklődő szerző nyomdokaiba lépett legnagyobb lánya, Laura is, aki az animációkat készítette.
A világ egyik legboldogabb embere
Közeleg Advent, amihez ebben a családban ünnepek sora társul. Mi szeptember végétől születésnapok sorozatával hangolunk a karácsonyra – kacag a meseíró „tinilány”, akiről alig lehet elképzelni, hogy hamarosan kétszeres nagymama lesz. Ő maga úgy értékeli, a gyerekei ragaszkodása azt igazolja, érdemes volt minden figyelmével rájuk koncentrálni, de nemcsak ezért tartja magát a világ egyik legboldogabb emberének, hanem azért is, mert csupa olyan dologgal foglalkozhat, amit imád csinálni. S ez az életöröm átsüt mindenen, amihez Sebestyén Diána nyúl, a Mesenaptár lapjain is ott ragyog.
