A Gondviselés felkentje

Ha netán valaki azt hinné, hogy Orbánnak csak úgy, véletlenül bármi is kicsúszik a száján, uram bocsá’ elszólja magát, esetleg akarata ellenére szalad el vele a szekér – az vagy a Marsról csöppent ide, esetleg időutazó, valahonnan a romantikus tizenkilencedik századból.

Nem kérem, a Vezér vérprofi, akitől mi sem áll távolabb, mint a rögtönzés. Hol szó reppen, azt bizony a sajtó megírja, az ellenzék ellenzi, a népek csócsálják, a fullajtárok meg magyarázkodhatnak napestig, hogy nem úgy van ám! Brrr…

Az agytröszt – Finkelsteintől a Habony művekig - patikamérlegre tesz minden szót, hangsúlyt, kisbetűt és nagybetűt. Lézerpontossággal „lövi be” az ügyeletes célközönséget, hogy a koncot már a Főnök – szószékről vagy pedig péntek reggelente mikrofonvégről - egy állatidomár magabiztosságával vesse a dögszagra gyűlő hívei közé. Ő nem szeret és nem gyűlöl. Csupán szerettet és gyűlöltet - másokat másokkal. Az indulataiknak ő szab irányt. Beépül a lelkekbe, s már csak ujjgyakorlat elhitetni a hívekkel, hogy ő a Gondviselés felkentje is egyúttal, kinek szavára oszlanak a felhők, és süt fel nyomában az éltető Nap. De valóban csupán a Nagy Dirigensbe vetett hit ereje delejezné napról napra turulban fogant honfitársainkat, mint ahogy a Kis Vezér áhítá Korea északi felében szíve szerint ugyanezt?

Mindketten - ideát és odaát egyaránt – nemcsak hinni szeretnének ebben, hanem ugyanakkor azt is elhitetni magukkal, alattvalóikkal, de legesleginkább a világ normálisabb és boldogabbik felével, hogy a mű, amit alkottak, amúgy történelmileg eleve elrendeltetett, s általuk be is végeztetett. Punktum.

A hit valóban nagy úr! Felülír mindenféle racionalitást, de csak addig, amíg megy a szekér. Aztán a legelső döccenésre, vagy éppenséggel a legkisebb fuvallatra kis híján beüt a ménkű. De a Nagy Dirigens mindig résen van. Mielőtt még fellibbenthetné sosem volt palástját, szent jobbja és balja üstöllést pálcát és hangvillát ragad. Moraj elül, szív repes, s ha kell Új Zenei „Á” hang tölti be az országnyi teret, átzúgva erdőkön-mezőkön, falvakon és városokon, hogy beegye magát szeretett népének lelkébe és zsigereibe, a fejük búbjától a nagy lábujjukig.

A francba a szürke, nyirkos hétköznapok paravánjai mögött rejtőzködő, s imitt-amott már-már kitüremkedő trafik- és föld korrupciókkal, a Dunakeszi villával, a Pasaréti ingatlannal, a belvárosi lakáspanamákkal, a NAV és Questor botránnyal! Helyette Sorost a népnek! Új koncot az alattvalóknak! Félő volt ugyanis, hogy a migránsozás (hála a gyodának!) még idő előtt kifúj, az uniózás és Colin Bellezés is csak ideig óráig képes tartani a frontot. Az amerikás magyar pedig igazi csemege. A szavatossága pedig tuti. Mélymagyarok által garantáltan utálható. Úgyis, mint tőzsde spekuláns, kozmopolita, baromira gazdag és zsidó.

A Nagy Dirigens találni sem találhatott volna alkalmasabb gittet széles e honban. Kéretik rágcsálni, amíg ő destabilizálja a vénséges, totyakos Európát. Akkor majd megint beint a pálcájával. Egyelőre azonban még csak találgathatjuk ki lesz a következő soros ellenségünk.