Káté kesztyűt húz a riói olimpiáért

Publikálás dátuma
2015.11.27. 06:56
Káté Gyula: Irány az olimpia! FOTÓ: RÓTH TAMÁS
Ismét amatőr keretek között versenyez a korábbi világbajnoki bronzérmes, Eb-ezüstérmes Káté Gyula. Noha az ökölvívó a londoni olimpia után bejelentette a visszavonulását, most ismét elindul az országos bajnokságon, amely után nem titkolt célja lesz a riói játékokra való kvalifikálás. 

Bár papíron visszavonult, mégis edzésben maradt Szántó Imre mesteredző kezei alatt, és APB-viadalokon, vagyis félprofi versenyrendszerben mérkőzött meg, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mivel az ottani szervezetben szereplő sportolók nincsenek eltiltva az amatőr versenyektől, így a Ferencváros színeiben benevezett a hazai viadalra, ahol minden bizonnyal a legnagyobb ellenfele Bacskai Balázs lesz a 69 kilogrammos súlycsoportban.

Ugyan sokan tartanak a visszatéréstől, Káté nem fél a küzdelmektől. Az APB-ben is hajtós nyolc meneteket harcolt végig, úgy véli, nem lesz probléma visszaszoknia a háromszor három perces küzdelmekhez. Szerencséjére a többi versenyzőhöz képest idősebb kora nem lesz akadály, ugyanis az amatőr versenyeken negyven évre tolták ki a határt, ameddig egy versenyző kötelek közé léphet, a kora pedig nem lehet hátrány a fiatalokkal szemben, ugyanis remek edzettségi állapotban van. A februárban 34 éves Káté eddig veretlen az országos bajnokságok során, a jövő heti összecsapásokon is azon lesz, hogy megőrizze makulátlan mérlegét, és – az út végén - Rióba ne csak egy Copacabanán eltöltött nyaralásra utazhasson.

Szerző

Adventi programok a bazilikánál

Adventi gyertyagyújtással, kórusprodukcióval és fényfestéssel is várják az érdeklődőket a ma kezdődő adventi programsorozaton a budapesti Szent István-bazilika előtt.

Az ExperiDance Angyalok Kara vasárnapi ősbemutatóján ismert magyar és angolszász ünnepi dalokra épülő kórusprodukció várja a közönséget, a műsor ezt követően indul országos turnéra. Budapest legnagyobb felületű fényfestését tekinthetik meg a vásárba érkezők minden nap sötétedés után: fél óránként karácsonyi témájú, 3D hatást keltő rövidfilmek láthatók a bazilika homlokzatán.

A 14 év alattiak számára ingyenesen használható a 200 négyzetméteres korcsolyapálya, ahol hétvégenként korisuli is lesz. A téren felállított faházakban mintegy nyolcvan kézműves előzetesen zsűrizett tárgyait vásárolhatják meg a látogatók. A Zrínyi utcát szinte teljes hosszában elfoglalják a hazai street food képviselői, így több mint egy hónapon át egy helyen lehet végigkóstolni a klasszikus street food fogások különféle változatait.

Szerző

Tiszta zene, sallangok nélkül

Publikálás dátuma
2015.11.27. 06:47
Sigiswald Kuijken a versengést alapvetően idegennek tartja a zenekultúrától FOTÓ: LA PETITE BANDE
Budapest vendége Sigiswald Kuijken, a világhírű flamand hegedű- és brácsaművész, karmester, a régizenei előadói gyakorlat egyik apostola. Saját együttese, a La Petite Bande negyvenhárom éve működik, de még most is számos új terv foglalkoztatja. Ma és holnap este a Budapesti Fesztiválzenekar francia barokk estjét dirigálja a Zeneakadémián, majd 2016 januárjában visszatér – akkor német és itáliai repertoárral. Kuijken Brüsszel melletti otthonából válaszolt kérdéseinkre.

Sigiswald Kuijken – speciális régizenei profiljából adódóan – igen ritkán játszik együtt magyar muzsikusokkal, de természetesen ismeri és tiszteli zenekultúránkat. Legfiatalabb lányának férje magyar hegedűművész – a Lausanne-i Kamarazenekar tagja –, így általa egy kicsit „belülről” is megismerte a magyar mentalitást. Mostani meghívóját, Fischer Ivánt és a Budapesti Fesztiválzenekart nagyra tartja, bár őszintén elmondja: az, hogy az együttes különböző nemzetközi Top 10-es listákra kerül, számára önmagában még nem jelent semmit, mert a versengést alapvetően idegennek tartja a zenekultúrától.

A budapesti koncertek műsorválasztását így indokolja: a Fesztiválzenekar arra kérte, hogy a novemberi és a 2016 januári hangversenyek programja markánsan különüljön el egymástól – így szinte adott volt, hogy most a francia, januárban pedig a német és itáliai barokk repertoárból válogasson. A mai és holnapi koncerten Lully, Rebel, Clérambault és Rameau kompozíciói hangzanak el.

„A francia barokk repertoár nagyon jellegzetes és gazdag, de csak akkor juthatunk igazán közel hozzá, ha korhű hangszereken játszunk, és precízen betartjuk a kor előadási követelményeit. Ez azt is jelenti, hogy a modern zenében érvényes 440 Hz-es nemzetközi szabvány helyett a normál zenei A hangot 392 Hertzre szállítjuk le.” Az előadásban közreműködik Stefanie True kanadai szoprán, valamint Sigrid ’t Hooft, a barokk gesztika nemzetközileg elismert szakértője, aki Clérambault: La Muse de l’Opéra című kantátájának interpretációját irányítja.

Kuijken együttese, a La Petite Bande az 1970-es években a régizene, a historikus előadói gyakorlat egyik úttörője volt. Úgy látja, a zenetudományi kutatási eredményeknek köszönhetően a régizene-játszás rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, viszont ezen a területen is egyre többen akarnak megfelelni az üzleti szempontoknak, a rosszul értelmezett menedzseri elvárásoknak.

„Koncerten, fesztiválon, hanglemezfelvételen is mind többször találkozom olyan hatásvadász produkciókkal, amelyekben ugyan kitűnő zenészek vesznek részt, de jól érzékelhetően arra törekszenek, hogy az előadás garantáltan és minden körülmények között sikeres legyen. Ilyenkor saját magukat tolják előtérbe, s még véletlenül sem a szerzőt vagy a művet. Az is divatossá vált, hogy a barokk előadást modern elemekkel kombinálják – csak azért, hogy innovatívnak mutatkozzanak vagy meglepjék a közönséget. Szerintem az ilyen muzsikusok nem tisztelik a zenét, és önmagukban sem bíznak eléggé. Nem hiszek a mesterséges eszközökben, a külsőségekben – szerintem a zenei minőség mindenkor belülről fakad. Lehet, hogy a La Petite Bande ma már nem olyan divatos zenekar, de az biztos, hogy sohasem fogok olyan áramlatokhoz csatlakozni, amelyekkel nem tudok száz százalékban azonosulni.”

Sigiswald Kuijken hasonló nyíltsággal beszél arról is, hogy zenekara 2012 nyara óta súlyos pénzügyi válságban van, mert a flamand kormány egyik pillanatról a másikra megvonta a támogatásukat. Csak úgy élhették ezt túl, hogy Kuijken megírta a Maradj velünk Bach című könyvet, amit egyidejűleg angolul, németül, hollandul, franciául, spanyolul, olaszul és japánul is kiadtak, s amit sem könyvesboltban, sem online nem lehet megvásárolni – csak és kizárólag a La Petite Bandtól tudják megrendelni a zenebarátok.

A könyv (és a kísérő CD) bevételei, illetve a kapcsolódó adományok megmentették a zenekart, de jelentősen csökkenteni kellett korábbi aktivitásukat. 2016-ra például – néhány hangszeres koncert és kantáta-előadás mellett – csak egyetlen nagyobb projektet terveznek: Mozart Szöktetés a szerájból című operájának félig szcenírozott előadását. A prózai jeleneteket, illetve a 18. század végi gyakorlatot precízen felidéző színészi játékot Kuijken lánya, Marie tanítja be az előadás szereplőinek. Ezáltal „értelmetlen aktualizálás helyett visszatérünk magához a műhöz, s megtisztítjuk a zenét a 225 év alatt rárakódott sallangoktól” – fogalmazza meg a jövő októberre tervezett előadás célját.

Befejezésül arról a régi-új instrumentumról kérdeztük Sigiswald Kuijkent, amit (250 év teljes feledés után) ő fedezett fel újra, s az elmúlt tíz évben nemcsak személyes pályáját gazdagította, hanem a barokk vonós irodalom jó néhány remekművének is új értelmezést adott. Ez a violoncello da spalla, azaz vállcselló, amit – a hagyományos gordonkától eltérően – nem földre támasztva, hanem a hegedűhöz és a brácsához hasonlóan, vállhoz illesztve kell megszólaltatni, hangfekvése azonban a csellóé.

„2004-ben, a brüsszeli hangszermúzeumban megláttam egy igen ritka, mély fekvésű brácsát, aminek viola pomposa a neve” – meséli Kuijken. „Minden külső felkérés, konkrét cél nélkül, belső indíttatásból elhatároztam, hogy készíttetek magamnak egy másolatot. Amikor először kézbe vettem, egészen elcsodálkoztam, hogy mennyire gyönyörű hangja van. Elkezdtem kutatni a történetét, s rájöttem, hogy valójában ez ugyanaz a hangszer, amit a 18. század elejének nagy német zeneteoretikusa, Mattheson violoncello da spalla néven írt le, s ami Bach vonós művészetében központi helyet foglalt el. Amikor a Bach-csellószviteket először játszottam ezen a hangszeren, olyan volt, mint egy hosszú, fáradságos utazás utáni hazatérés. Béke, harmónia áradt el bennem.”

Így lett Sigiswald Kuijken a világ egyetlen muzsikusa, aki a barokk hegedű- és csellóirodalom mesterműveit ugyanolyan kiemelkedő színvonalon képes megszólaltatni.