A fesztivál igazgatója, Emanuela Martini a fesztivál előtt tartott sajtótájékoztatóján érdekes tendenciát fedezett fel a a mustrára jelölt filmek témáiban: munkáról egyre kevésbé esik szó és nemcsak az első filmesek körében, hanem általánosan, mivel a fiatalok számára is egyre csökken a lehetőség, hogy dolgozzanak. A magánélet, a múlt, a család, az életkori sajátosságok kerülnek előtérbe a alkotások témáiként.
A 15 000 eurót érő fődíjas Guillaume Senez “Keeper” serdülőkora című film bájos, de nem émelygős történetének szereplői, Maxime és Mélanie egy náluk is nagyobb kérdés eldöntése előtt állnak: vállalják-e, hogy szülők legyenek. A nézők vetítés utáni lelkesedése egybecsengett a Valerio Mastandrea vezette zsűri kitüntető ítéletével. Santiago Mitre La potata (A banda) című filmje a zsűri 7000 euróval járó különdíját érdemelte ki. Ebben a műben nyújtott alakításáért kapott díjat a női főszereplő Dolores Fonzi. A legjobb férfiszínész Karim Leklou lett a francia rendező Raphaël Jacoulot a Leégés (Coup de Chaud) című filmje főszerepéért. A rendező a közönség díját is elnyerte.
Két alkotó kapta a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, a kínai Degena Yun Egy egyszerű búcsú (Simple Goodbye) című és Alejandro Iglesias Mendizabal Levélfújó (Sopladora de Hojas) című munkájáért. Utóbbi három jó barát lehetetlen vállalkozását mutatja be: egy elveszett kulcscsomót kell megtalálniuk a száraz avar tömegében. Különdíjban részesült a portugál Margarida Leitão. Cigányvonal (Gipsofila) című filmjét saját nagyanyjáról és a vele való szoros érzelmi kapcsolatról készítette, amely megérinti a nézőt. A humorral átszőtt történet az egymáshoz fűződő viszony ellentmondásos, olykor kalandos oldalait is megmutatja. A film érdeme a feltétlen őszinteség, és a már-már dokumentarista egyszerűség, amellyel a nők boldog és szomorú pillanatait empátiával ábrázolja a rendező.
A Fipresci által megnevezett legjobb film a kanadai francia Sophie Deraspenak jutott Farkasok (Les Loups) című filmjéért. A rendező ismeretlen területekre kalauzolja nézőit, ahol az emberi kapcsolatok és a környezet viszonyát tárja fel rendkívül drámaian. Úgy is jellemezhetjük az alkotást, mint egy jéghideg ökológiai metaforát egy égető családi drámába ágyazva. A szerző női érzékenységgel közelít a remekül kidolgozott témához. A csaknem 4000 cím közül kiválogatott alkotások nemcsak a vájt szemű kritikusok ízlését tartja szem előtt, hanem nyilvánvaló szándék a szélesebb közönségréteg igényeinek kielégítése is.
Kezdjük mindjárt a Brooklynnal, John Crowley filmjével, amelyben Saoirse Rosnan alakítása erősen Oscar gyanús. A fiatal ír Eilis az ötvenes években New Yorkba megy szerencsét próbálni, amelyre − úgy tűnik – hazájában hiába várna. Ezt követi egy úgynevezett food-komedy, A siker íze Bradley Cooper és Sienna Miller főszereplésével. A Ronda fiú (Nasty Baby) egy nem szokványos, meglepő meleg történet. A Cannes-i Arany Pálmás thaiföldi film, a Ragyogó temető (Cemetery of Splendour) Apichatpong Weerasethakul rendezőtől ugyancsak ide sorolható. A mandarin (Tangerine) az első magas színvonalú I-Phone 5S technikával forgatott film, amely két transzvesztita odüsszeája Los Angelesben ironikus helyzetek és dialógusok közepette. Rendezője: Sean Baker
Élet-halál kérdése annak a versenyen kívüli szekciónak a címe, amelyet Julien Temple, a fesztivál társigazgatója jegyez, aki valójában saját legújabb filmje promóciójára érkezett. A Wilko Johnson extázisa (The Ecstasy of Wilko Johnson) a Dr. Feelgood együttes gitárosát állítja a középpontba, aki miután hasnyálmirigy rákot diagnosztizáltak nála, elvetett minden terápiát és ehelyett egy utolsó, euforikus turnén búcsúzott a közönségtől és az élettől. A rendező Wilko korábbi felvételeiből és zenei részleteiből készített összeállítást, amelyben minden dalnak ugyanaz a témája: emberek érzései és érzelmei, akik valamilyen módon szembesülnek saját halálukkal.
A Speciális Effektek kategóriában kétségtelenül a legérdekesebb volt Miguel Gomes trilógiája, az Ezeregy éjszaka, amelyet először Cannes-ban lehetett látni májusban. A három epizód összesen 6 órát tesz ki, de az eredeti alapanyag egzotikumához semmi köze. Gomez egyike a leginnovatívabb európai rendezőknek, aki ezekben az alkotásokban saját országa legutóbbi években elszenvedett gazdasági válságát mutatja be elegyítve drámát, a dokumentarizmust és a komédiát.
Feltétlenül említésre méltó a Hölgy lakókocsiban (The Lady in the Van) című film Maggie Smith miatt, aki nyolcvan évesen szenzációsan alakít egy lakókocsiban élő öreg, különc csavargónőt. Az eredetileg nagy sikerű színpadi mű filmvásznon is elbűvöli a nézőket. Nicolas Hynter rendező filmjében az öregasszony egy villanegyedbe érkezik, s amint leparkol, konfiktusba keveredik szomszédaival. Egyiküket maga a szerző, Alan Bennett alakítja, akivel különös, szeretetteljes kapcsolata szövődik. Így válik lehetővé, hogy az öreg hölgy további 15 évét a szerző kertjében töltheti.
Az egyébként igaz történetet az író sok humorral írta meg, miközben nem kis kritikával illeti az angol középosztály londoni provincializmusát. Az idős színésznő remek bizonyítékát adja, hogy a Harry Potter és a Főnix Rendje című film forgatásán diagnosztizált rákjából felgyógyult, s maga is főnixként újjászületett. Alighanem a fesztivál legjobb alkotását láttuk.
