Peking terrorellenes háborúja

Változás történhet Kína katonai doktrínájában. Az ország eddig nem avatkozott be külföldi konfliktusokba, ez azonban változhat. Peking jelentős afrikai érdekeltségei miatt a jövőben aktívabban vehet részt a terrorellenes harcban. Olyan háborúra azonban aligha készül az iszlamisták ellen, mint az Egyesült Államok.

Kínának egyre inkább meggyűlik a baja a terrorizmussal. S nemcsak bel-, külföldön is. Maliban november 20-án egy az al-Kaidához köthető csoport megtámadta a Radisson Blue szállodát, s túszul ejtett mintegy 200 embert, 19 személyt megölt, az áldozatok között három kínai is volt. Ők aligha gondolták azt, hogy veszélyben vannak, hiszen azért utaztak az afrikai országba, hogy egy másfélmilliárd dolláros beruházásról tárgyaljanak helyi illetékesekkel, tehát olyan ügyben jártak az országban, amelyből a helyi kormányzat sokat profitálhat.

Kína stratégiai alapelve az, hogy katonailag nem kíván beavatkozni külföldi állam belügyeibe, így Peking esetében fel sem merülne az, mint a franciáknál, akik 2012-ben a mali kormányerők mellett léptek fel az iszlám szélsőségesek ellen. Ugyanakkor az is igaz, hogy Peking mind jelentősebb külföldi békefenntartást vállal. A Maliban szolgálatot teljesítő ENSZ-kéksisakosok második legnagyobb kontingensét éppen a kínaiak adják.

Afrikában 1 és 5 millió közé tehető a kontinensen dolgozó kínai állampolgárok száma. Peking jelentős befektetési lehetőségeket látott Afrikában, ám a kínaiak gyakran olyan országokban építik ki üzleti érdekeltségeiket, amelyeket biztonsági szempontból a világon a legveszélyeztetettebbek között tartják számon. Peking bányák, nyersanyaglelőhelyek üzemeltetését vette át Szudántól Angolán át Zimbabwéig. Kínai munkások fejlesztik a helyi úthálózatot, építenek felhőkarcolókat egyes fővárosokban. Ha pedig egy távközlési vállalattal kötnek szerződést, nagyon valószínű, hogy a vevő mi más is lehetne, mint egy kínai vállalat. Hogy milyen mértékű az ország jelenléte, jól mutatja: amikor 2011-ben kitört a líbiai polgárháború, Peking 36 ezer állampolgárát menekítette ki az észak-afrikai államból.

Vang Csian, a Kínai Tudományos Akadémia Nyugat-Ázsia és Afrika Intézetének kutatója a Time magazinnak elmondta, hogy a kínaiak nem tartoznak a dzsihadisták célpontjai közé, szemben a nyugatiakkal. Úgy véli, az iszlám szélsőségesek célkeresztjében elsősorban a nyugati országok polgárai vannak. Ezt megerősíti a kínai építőipari vállalat egy munkatársa is, aki 15 évig dolgozott afrikai helyszíneken, Algériában, Egyenlítői Guineában, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságban. 2007-ben ő is átélt egy támadást, amelyet iszlám szélsőségesek hajtottak végre. Végig kellett néznie honfitársa halálát, aki megfogalmazása szerint rosszkor volt rossz helyen. „Nem a kínaiakat célozták, a társamnak nem volt szerencséje” – mondta.

A kínai munkásokat alaposan felkészítik, mielőtt megérkeznek afrikai állomáshelyükre. Hosszas brosúrában világosítják fel őket a helyiek szokásairól, kultúrájáról, vallásáról. A kínai kontinens a földrész 30 országában jelent meg. Az elmúlt években egyre több kínai érdekeltségű objektumra támadtak Afrikában. 2012-ben Szudánban 29 kínai állampolgárt s ugyanebben az évben a Sínai-félszigeten 25 kínai munkást ejtettek túszul. A mali szálloda elleni akció után Hszi Csin-ping elnök azt közölte, „harcolnak az erőszakos cselekmények ellen, amelyek során ártatlan emberek vesztették életüket”. Jelentheti-e ez azt, hogy Kína külföldön hajt végre katonai beavatkozást?

Kétségtelen tény, hogy Hszi elnök a kínai nemzettudatra erőteljesebben építő politikát folytat elődeinél, hazáját világhatalommá kívánja fejleszteni mind gazdasági, mind politikai szempontból, s ez a katonai doktrína megváltoztatását, a katonák külföldön való bevetését is eredményezheti. Az azért egyelőre valószínűtlen, hogy Peking a Washingtonéhoz hasonló háborút indítson a terror ellen más államokban. Egyes országok kifejezetten kértek is katonai segítséget Kínától, köztük Irak, ám mindössze ígéreteket kaptak. Pekingnek egyszerűen nem áll érdekében szárazföldi csapatokat külföldre küldeni.

A Hszinhua hírügynökség nemrégiben tette közzé, Kína miként képzeli el az afrikai terrorellenes harcot, ez azonban nem foglalta magába a szárazföldi bevetést a nyugat-afrikai Boko Haram, a szomáliai Al-Sabab, az észak-afrikai Al-Mourabitoun (ez a terrorszervezet támadta meg Maliban a Radisson Blue szállodát) ellen.

Mindenesetre a lassú elmozdulást jelentheti, hogy Kína – a mali békefenntartás mellett - egy zászlóaljjal részt vesz az ENSZ dél-szudáni missziójában. Az ország iránti érdeklődés nem meglepő, hiszen a világszervezet legfiatalabb tagországában Kínának jelentős olajipari érdekeltségei vannak. Peking emellett megállapodást között Djiboutival arról, hogy az Afrika keleti szarvánál elhelyezkedő kis országban létrehozhatja első külföldi katonai bázisát. Miért éppen itt? Djibouti Szomália szomszédja, azé az országé, ahonnan kalózok számos támadást hajtottak végre külhoni, köztük kínai hajók ellen.

A mostani mozgolódás azt jelzi, Kína egyre inkább afelé mozdul el, hogy válaszol az állampolgárai életét veszélyeztető akciókra. A kínaiakat ért támadásokat korábban az ország médiája jórészt elhallgatta. A közösségi oldalakon azonban egyre többen követelik a hadseregtől, hogy az ország határain kívül is védje meg a kínai állampolgárok életét. Ezeket a bejegyzéseket hamar letörölte a cenzúra mégis azt igazolja, hogy a közvélemény szívesen látná, ha a kínai katonák mind több külföldi terrorellenes katonai misszióban vennének részt.

Előbb-utóbb óhajuk valóra is válhat. Erre utalt múlt csütörtökön Vang Ji külügyminiszter, amikor azt közölte, hogy Kínának a jövőben jobban együtt kell működnie Afrikával a terrorellenes harcban. Igaz, előzőleg, a G20-ak törökországi csúcstalálkozóján azt is közölte, hogy a terrorellenes harcot az ENSZ-nek kell koordinálnia.