Megbomlik-e az európai egység?

Nemcsak ferdített Orbán Viktor a hétvégi, brüsszeli "sikereit" illetően, de erősen megkérdőjelezhető az is, miféle győzelem Magyarország számára, ha kimarad a közös uniós válságkezelési lépésekből. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a kvótarendszer ádáz elutasításával hosszú távon sokat veszíthetünk, sőt, végeredményben akár a schengeni tagságunk is kárát láthatja a "renitenskedésnek". Eközben az Európai Unióval partnerségre törekvő Törökország profitálhat is a migránsválságból.

Pénzt és ígéreteket kap Törökország

Az EU és Törökország közötti megállapodás új helyzetet teremt Brüsszel és Ankara viszonyában. Törökország segít a menekültáradat feltartóztatásában, cserébe a vízumliberalizációt és az uniós csatlakozási tárgyalások újjáélesztését ígérte az EU, továbbá 3 milliárd eurós támogatást. A támogatáson felül valójában csak azokat az ígéreteket ismételte meg Brüsszel, amiket már korábban is tett Ankarának. Most azonban egy politikai szempontból meglehetősen kényes időszakban kénytelen gesztusokat tenni Recep Tayyip Erdogan rezsimjének.

Törökországban nem tartják tiszteletben az alkotmányt, hiszen az ország ügyeit az államfő irányítja, miközben parlamentáris demokráciáról van szó. A hatalmi ágak szétválasztása sem garantált, az igazságszolgáltatás a kormányzó párt, az AKP kezében van. Megfélemlítik az ellenzéki médiát, az utóbbi években 20 újságírót gyilkoltak meg országszerte, s jelenleg is legalább heten börtönben ülnek. Az állami televízió, a TRT teljes egészében a kormány irányítása alatt áll, a november 1-jén megrendezett választás előtti kampányban például az állami médiából szinte teljesen kimaradt az ellenzék. A Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadságot vizsgáló rangsorában Törökország a 2005-ös 100. helyről 2013-ra a 150-re esett vissza. A korrupció óriási, a közbeszerzéseket az Erdogan elnökhöz közelállók kapják.

Törökország már nem jogállam, az EU ebben a helyzetben mégis közeledik az országhoz. Ankara szempontjából a vízumliberalizáció felgyorsítása a legfontosabb kérdés. Ez nem új keletű, hiszen 2011. szeptember 29-én Cecilia Malmström akkori uniós biztos már kilátásba helyezte a vízumkényszer eltörlését Törökországgal. Brüsszel több fázisban képzelte el ezt a folyamatot, 2011 őszén meg is történt az első lépés, csökkentették a vízum megszerzéséhez szükséges papírmunkát. 2013-ban pedig már úgy tűnt, áttörés történhet a vízumliberalizáció ügyében. A török kormány és az Európai Bizottság megállapodása értelmében ugyanis Ankara vállalta, hogy visszafogadja a területéről Európába érkező bevándorlókat. Cserébe egy hároméves megfigyelési időszak után törölnék el a vízumkényszert - jelentették be már akkor is. Az EU lényegében ezt, az időközben a feledés homályába merült vállalását újította fel most vasárnap.

A vízumkényszer eltörlése mindenesetre sokkal reálisabb célkitűzés Törökország számára, mint a teljes jogú uniós tagság megszerzése. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke bejelentette ugyan, hogy a csatlakozási folyamatban december 14-én megnyitják a gazdaság- és pénzügypolitikáról szóló 17. tárgyalási fejezetet, 2016 első negyedévében pedig további fejezetek tárgyalására nyílhat lehetőség, ez azonban még nem jelenti azt, hogy Ankara belátható időn belül csatlakozhatna az EU-hoz. Ankara és Brüsszel kapcsolata ugyan már régi múltra nyúlik vissza, de inkább csak fellángolások voltak ebben a viszonyban. Az elmúlt csaknem 30 évben a csatlakozási tárgyalások rendre zsákutcába jutottak, részben például azért, mert Ausztria és Franciaország bejelentette, népszavazást rendez Ankara esetleges uniós integrációjáról.

A tárgyalások előrehaladásának legnagyobb akadálya a ciprusi kérdés volt. 2009 decemberében Ciprus hat fejezet tárgyalását torpedózta meg, köztük az igazságügyről és az alapjogokról szólót, az energiaügyi, az oktatási és kulturális fejezetet arra hivatkozva, hogy Ankarának mindenekelőtt Ciprussal kellene rendezni a viszonyát. Ennek következtében 2010 júniusa után három évig egyetlen fejezetet sem nyitottak meg az országgal, ami miatt egyre feszültebbé vált Brüsszel és Ankara kapcsolata. De Törökországot még az állam uniós felkészültségét vizsgáló, 2015. november 10-én megjelent országjelentésben is élesen bírálta Brüsszel, elsősorban a demokratikus alapjogok megsértése miatt. Jelzésértékű azonban, hogy az Európai Bizottság több héttel elhalasztotta a dokumentum közlését, nem akarta a török parlamenti választás előtt "befolyásolni a voksolás végkimenetelét".

Orbán már Teheránban

Jelentős gazdasági fejlődés előtt áll Irán a magyar miniszterelnök szerint, aki a Teheránban rendezett magyar-iráni üzleti fórumon beszélt a két ország gazdasági együttműködési lehetőségeiről. Orbán Viktor beszámolt arról is, hogy kétoldalú gazdasági vegyes bizottság alakul, Magyarország pedig külkereskedelmi irodát nyit az iráni fővárosban.

Az Iráni Kereskedelmi és Iparkamara épületében mintegy 200 magyar és iráni üzletember részvételével rendezett tanácskozáson a miniszterelnök - öt minisztere társaságában - azt mondta: a nehéz szankciós időszak alatt Irán láthatóan nagy energiákat halmozott fel, s ezek egy nagy gazdasági korszakot indíthatnak el az ország fejlődésében. Nem véletlen, hogy "a korábban Iránnal szemben oly bőszen a szankciók mellett érvelő nyugati országok nagy delegációi egymásnak adják a kilincset" - fogalmazott.

A magyar-iráni gazdasági együttműködés lehetséges területei között szólt az energetikáról, jelezve, hogy a közép-európai térség legnagyobb olaj- és gázipari cége egy magyar vállalat, a Mol, ezért Magyarország érdekelt egy kőolaj- és földgázipari együttműködésben. "Az iráni nukleáris programban is szeretnénk részt venni" - folytatta a kormányfő. Az iráni első alelnök, Esak Dzsahangiri eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai az elmúlt években jelentősen visszaestek, de biztos benne, hogy a mostani miniszterelnöki látogatás erősíteni fogja a gazdasági együttműködést. A Mehrnews a látogatás kapcsán emlékeztetett arra, hogy utoljára 1988-ban járt magyar kormányfő Iránban: Grósz Károly.

Közeledés-kronológia

1959. július 31. Törökország kérelme az EGK társulási tagságához

1963. szeptember 12. Aláírják a társulási szerződést, amely 1964. december 1-jén lépett életbe

1980. Felfüggesztették a párbeszédet Törökországgal a katonai puccs miatt

1987. április 14. A formális EU-tagság kérvényezése

1989. december 18. Az Európai Bizottság elutasítja az azonnali csatlakozási tárgyalások megkezdését

1999. december 12. Az Európai Tanács (ET) közli: ugyanolyan jogok illetik meg Ankarát a csatlakozási tárgyalások során, mint a többi országot

2002. december 12. Az ET bejelenti, haladéktalanul megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, ha teljesíti a koppenhágai kritériumokat

2004. december 17. Az EU támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését

2005. október 3. Hat tárgyalási fejezetet nyitnak meg

2006. június 12. Lezárják a tudományról szóló fejezetet

2006. december 11. Ciprus miatt felfüggesztik nyolc fejezet tárgyalását

2012.július 1. és 2012. december 31. között Törökország felfüggeszti a kapcsolatait az EU-val a ciprusi soros elnökség idejére

2013. november 5. Megnyitják a regionális politikáról szóló csatlakozási fejezetet

2015 október Az Európai Bizottság a november 1-jén esedékes török választás utánra halasztja országjelentésének közzétételét

2015. november 10. Az Európai Bizottság országjelentésében éles bírálatokkal illeti az ankarai kormányt

2015. november 29. Az EU–Törökország partnerségi csúcs közös nyilatkozattal zárul