A sereghajtó Viharsarok

A rendszerváltás kezdetétől az 1990-es évek végéig – némi megszorítással, de talán – joggal mondhattuk, hogy szűkebb hazám, Békés megye, a térségek rangsorában nem leghátul kullogott, hanem a középmezőny végén. A rendszerváltást érzékeny veszteségekkel éltük meg: megszűnő, de sok esetben felesleges munkahelyekkel és a kárpótlás soha nem gyógyuló hatásaival, ám az ország éléskamrájaként, tűrhető agrárkultúrával, élelmiszeriparral és feldolgozóiparral "működött" Békés megye. Ám a befektetőknek nem volt vonzó, az idevezető utakat nem fejlesztették, a térségi gazdasági és politikai lobbierő pedig összességében csekély volt. (Az is maradt.) Így aztán az ezredforduló után nyilvánvalóvá vált: lejjebb csúsztunk. Az utolsók közé. Ám még ekkor is mondhattuk, hogy hátulról a harmadikok vagyunk, ami mégis szebb, mint a sereghajtóké.

Ezért is ütött szíven, amikor elolvastam az egyik hetilapban található összeállítást a legnagyobb árbevételű magyarországi cégekről (Top 500), noha nem lehettek hiú reményeim, hogy ebben a mezőnyben lehetne súlya, szerepe a Viharsaroknak. Tudjuk, a nagy cégek messze elkerülik ezt a térséget, s helyben sem nőtte igazán ki magát egyetlen gazdasági vállalkozás sem. Ám amikor a Top 500 felsorolása, majd az ágazatonkénti bontás után elolvastam a megyék gazdasági rangsorát, végképp elszomorodtam. Békés megye mindössze két céggel szerepel az 500-as listán, s ezek összárbevételénél nincs kisebb összeg – 79 milliárd forint – egyetlen másik megyében sem. Nógrád, Zala és Baranya is megelőzi némiképp a Viharsarkot, a többiek pedig nagyon. A szomszédos Bács-Kiskun megye teljesítménye 20-szorosa – 1539 milliárd forint – a békésinek, s ez még akkor is 11-szeres volna, ha nem települt volna Kecskemétre a Mercedes. Bács-Kiskunból 18 cég szerepel az 500-as listán, míg az ugyancsak szomszédos Csongrád megyéből 16. Békés megye ebben is a sereghajtó.

Nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy ha meghatározó és országos összevetésben is jól mérhető nagyvállalatok ugyan nincsenek a Körös-völgyben, de talán a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor erős. De ezek a gazdasági vállalkozások épp olyan gyengék, mint a nagyvállalatok. Innen nézve talán érthető, hogy Magyarország gazdasági gyengeségének és sebezhetőségének éppen a kkv-szektor erőtlensége az egyik fő magyarázata.

Infrastruktúrában, oktatásban, szolgáltatásokban éppen ilyen erőtlen a Viharsarok. Nem véletlen, hogy itt a legalacsonyabb az országos összevetésben az átlagbér, s Békés megye népességfogyása a legerőteljesebb. Minden évben mintegy 4-5 ezer emberrel, azaz egy kisvárosnyival csökken a megye lakossága, ami már alig 350 ezer, miközben nem is olyan régen még bőven 420 ezer felett volt.

Kormányokon átívelő problémáról van szó. Még a magát országmentőnek és nemzetinek emlegető kormány és térségi politikusai is az elmúlt öt és fél évben nem tudták még csak mérsékelni sem a térség zuhanásának gyorsulását. Az viszont tény, hogy az általuk – mondjuk így, finoman – "helyzetbe hozott" cégek mesterséges szárnyalása a térségnek semmiféle gyógyírt nem jelent. Csak a maffiaállam meglétét igazolja. Annak pedig nagyon kevesen látják hasznát.

2015.12.02 07:10

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30