Eszem ágába nem jutna bántani a miniszterelnök vejét; attól, hogy benősült az Orbán-családba, nem kell neki szegénysorban leélni az életét. Pláne nem, ha ügyes vállalkozó, ráérez arra, mire hol van szükség, hol lehet hozzájutni egy kis pályázati pénzhez, mi az, amihez számíthat némi költségvetési, vagy uniós támogatásra. Persze, gondolná az ember, van ennek azért egy ízléses határa; igazán nem mutat jól, ha olyasvalakik nyernek közbeszerzéseket, akik közel állnak a döntéshozókhoz, esetünkben a legfőbb – az egyetlen? – döntéshozóhoz.
Egyébként, sok-sok nyerés után a „vej” kiszállt a virágzó üzletből, hogy ne érhesse több támadás. Igazán a törvény sem tette volna lehetővé, hogy pályázgasson, efölött azonban nagyvonalúan elsiklottak az ítélkezők. De hogy soha többé ne legyen ilyen gond, a Fidesz megváltoztatta a törvényt: immár semmi akadálya nincs annak, hogy akár maga a miniszterelnök lánya induljon az állami források megszerzéséért; mivel nem lakik apjával egy háztartásban, szabad az út előtte.
Arról persze nincs hírem, hogy az Orbán-gyerekeknek volna ilyen szándékuk, így aztán azt sem tudnom, hogy a lex-Tiborczként elkönyvelt új törvénynek ki lehetett az ihletője. Ha igaz az állítás, hogy minden döntés Orbán Viktor kezében összpontosul, illetve minden fontos kérdés felfut a miniszterelnökig, akkor arra kell következtetnünk, hogy ez a jogszabály is onnan indult, de legalábbis oda érkezett. Ám, ha így van, muszáj feltennünk a kérdést: mi szüksége van Orbánnak egy ilyen törvényre? Ám, ha mégse ő iniciálta ezt az újabb furcsa döntést, akkor ki akart megfelelni neki? (Amúgy: mindenki.) És hogyan lehetséges, hogy nem akad senki, legalább is a kormánypártok környékén, aki fennakadna a nem is egész egy nap alatt áthajszolt törvényen, nem akadt egyetlen képviselő sem, aki ízléstelennek minősítette volna azt, ami a józan ész szerint is teljesen összeférhetetlen? Igaz: hozzászokhattunk, ilyen kifejezések a magyar politikában - mint ízlés, jó erkölcs - már nem léteznek. Azt tesznek, amit akarnak, azt vesznek el, amit akarnak, arra teszik rá a kezüket, ami tetszik nekik.
Mi meg nézünk csak bambán, hallgatagon, bávatagon. Tudomásul vesszük, hogy immár kizárólag az a fontos, hogy Tiborcznak ne legyenek panaszai.
