A szent magánvélemény

Szentgotthárd fideszes polgármestere úgy járt el, szerencsére csak verbálisan, mint egy mutogatós bácsi. Persze csupán szellemileg gombolkozott ki, de így is olyasmit sikerült a serdült és serdületlen közönség elé tárnia, amit nagyon nem illik. Az önkormányzat bizottsági ülésén azzal kápráztatta el az egybegyűlteket, hogy a párizsi tragédia mögött „bizonyos üzleti körök állnak”. Majd további bepillantást engedve, immár semmit sem leplezett: „és itt kimondom, a háttérben nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni”.

Na. Hát kimondta. Akár vissza is gombolkozhat. De még mielőtt magunkhoz térhettünk volna, máris kiderült, mi vagyunk a hibásak. Mit kukkolunk, ahelyett, hogy elfordulnánk, hiszen ez az egész magánügy? „Huszár Gábor magánemberként beszélt” – sietett a bámészkodókat kioktatni Kósa Lajos. Igaz, hogy éppen polgármesteri munkáját végezte hivatalos bizottsági ülésen, de az mindegy. Fideszes politikus közfunkcióban nem lehet hülye, következésképpen e mondatok elhangzása közben magánember volt. Előtte és utána megint polgármester, aki testületi tagokkal értekezett. Csak éppen lazított közben egy kicsit, ekkora strapában egy kis magánéleti pauza mindenkinek jár. A Fidesz közleménye is nyomatékosította: „Polgármester úr saját magánvéleményét fogalmazta meg.” Lehet, hogy máskor az ellenség megtévesztése érdekében másnak a magánvéleményét, de most speciel a sajátját.

Amikor a zsidózásra szintén hajlamos Csurka kínossá vált az MDF számára, azzal ütötték el, hogy mindez csak „írói munkásságának része”. Könnyű volt nekik: Csurka tényleg tudott írni. A polgármester tálentumai egyelőre rejtettek, bár a kampányban azzal jellemezte magát, hogy „jól átlátja az összefüggéseket”. Igaz lehet. Most is egy pillanat alatt leplezte le a nemzetközi zsidó összeesküvést.

A hetvenes években Jancsó Miklós egyik filmjének érdekes címe volt: „Magánbűnök, közerkölcsök”. Rudolf trónörökös és Vetsera Mária halála köré szőtt új történetet. Nála a szerelmesek és barátaik meztelen orgiával lázadnak a merev közerkölccsel szemben. Rudolf nem bírja, hogy az utóbbi a magánéletét is fojtogatja: unt feleségének még a fehérneműjébe is bele van hímezve a császári korona. Az udvar azonban nem tűrheti a magánbűnöket sem, és öngyilkosságnak álcázva megöleti a fiatalokat.

Micsoda amatőr volt ez a Ferenc József a Fideszhez képest! Manapság a „magánbűnök” csöppet sem kínosak, semmi közük a „közerkölcshöz”. Ha egy elöljárójuk otrombán viselkedik vagy beszél, ha magatartásával felháborodást kelt, azt csakis magánemberként tette. Az csupán magánügy, magánvélemény. A magánéletben való ízléstelen kutakodásnak számít holmi szállodaszámlákról, szerződésekről, magánvagyonok eredetéről érdeklődni. A kancelláriaminiszter „a kormány elleni támadásnak” minősíti, hogy bírósági döntés alapján ki kell adniuk a Századvégnek adott megbízásokat. Hiszen ez magánügy. A kormány magánügye.

Magánügye a kormánynak lehet, de az állampolgárnak nem. Siófokon rabosítottak másfél tucat embert, akik nem tettek mást, mint a saját oldalukon megosztottak egy Facebook bejegyzést, ami az előző polgármesternek egy szerintük gyanús lakáseladásáról számol be. Monstre per lehet: azóta még ezernyolcszázan osztották meg szolidárisan a posztot. Fájdalom, ennyinek nem sikerült még a fejébe verni, hogy a magánvéleményhez való jogukat is csak képviselőik útján gyakorolhatják.

Csakhogy magánbűnök és közerkölcsök között mégis van átjárás. A szentgotthárdi polgármester csak lefordította, amit a nagyfőnököktől hivatalosan hallott. Nem csoda, hogy csupán a „szerencsétlen megfogalmazásért” kért elnézést. A legmagasabb helyről nyilatkoztatták ki többször is, hogy a menekülthullám s a terrorizmus mögött világméretű összeesküvés áll. Soros György beszélte rá az útnak indulókat, és pénzel mindenkit, aki útközben egy darab kenyeret, egy üveg vizet adott nekik. Sőt: Soros György az, aki finanszírozza a magyar kormánypolitika elleni aláírásgyűjtést az Unió országaiban. Világos. Pikkel ránk, mert a mi kormányunk az egyetlen, amelyik átlátott a szitán. Orbán legutóbb már egy „bizarr koalíciót” is leleplezett az embercsempészek és a jogvédők között.

Hogy miért jó ez Sorosnak? Egyrészt csak. Ahogy egy kormányhű fészbukoló írta: ilyenek ezek a „cionzsidók”. Másrészt valamilyen homályos okból a bögyében vannak a nemzetállamok. Leginkább a magyar szúrja a szemét, hiszen köztudomásúlag mi vagyunk a bokréta isten, valamint Európa kalapján. A polgármester megértette a célzást: Soros zsidó is, üzletember is, innen már csak egy tyúklépés volt neki az üzleti körök mögött álló zsidó állam. A felfedezés hevületében arról is megfeledkezett: az iszlám és a keresztény Európa kibékíthetetlen ellentétének nem is Izrael, hanem éppen Orbán Viktor a legnagyobb igehirdetője.

Úristen! Csak súgva merem kérdezni: lehet, hogy a miniszterelnökünk Izrael ügynöke? Megjegyzem, ezek a Soros ösztöndíjasok nekem mindig is gyanúsak voltak. De ez persze csak a magánvéleményem, amihez közíróként semmi közöm.