A barát és alkotótárs: Örkény István

Ezt az interjút 1977-ben készítette Örkény Istvánnal munkatársunk, Bársony Éva. Egy sok képpel illusztrált kis kiadványban jelent meg, amit a MOKÉP - mint forgalmazó - adott ki Makk Károly akkor bemutatott új filmje, az Egy erkölcsös éjszaka premierjére. A beszélgetés felidézésének két apropója is van. Az egyik, hogy a Hunyady Sándor novellája alapján forgatott film most jelenik meg DVD kiadásban. S azért éppen most, mert rövidesen 90. születésnapját ünnepli a rendező, Makk Károly. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum, a MANDA ezzel köszönti őt. Mi pedig az interjúval.

- Örkény Istvánt Hunyady Sándor vagy Makk Károly vonzotta az Egy erkölcsös éjszaka forgatókönyvének megírásához?

- Makk Károly. Mint mindennek, ennek is megvan a maga regénye. Makkhoz régi barátság, sőt alkotói barátság szálai fűznek. 1955-ben, amikor első filmjével, a Liliomfival hirtelen kitűnt a fiatal mozirendezők közül, az akkori Csillag című irodalmi lapban én írtam az első kritikát. A két kezemen meg tudom számolni, hány kritikát írtam összesen, tehát ez nem volt véletlen. Akkor személyesen még nem is ismertem Makk Károlyt. De a film ritmusa, hangvétele, merész látásmódja és legfőképpen a humora valamiféle rokonságot ígért nekem, amiben nem is tévedtem. Ez a rokonság azután az eltelt két évtizedben meg is valósult, mert számos filmet írtunk együtt. A megvalósult szót idézőjelben kell érteni, mert számos közös filmből nagyon kevés az olyan, amit le is forgathatott volna Makk Károly. A legtöbb közös munkánk, amiben több esetben Bacsó Péter is részt vett, ma is a Filmgyár archívumában porosodik. Ennek nem mindig az volt az oka, hogy a forgatókönyvek művészi értéke nem érte volna el a kívánt szintet, hanem a legtöbb esetben – főleg a régi nehéz időkben – nem adtak módot az elkészítésére. A sok közül mindmáig legközelebb áll a szívünkhöz egy Babik címen megírt forgatókönyv, amelyet az 50-es években írtunk, és bár háromszor vagy négyszer átdolgoztuk, soha nem kerülhetett felvevőgép elé.

- Úgy tetszik, barátságukat Makk Károllyal a kurdarcok kovácsolták ki. A forgatókönyvírás azonban speciális készséget kíván; az írónak nemcsak a szavakat kell éreznie, hanem látnia kell a képben, szituációban megírt jelenetet. Amikor Makknak ír, milyen belső „utasításokat” ad ez a képben-látás kényszere?

- Makknak filmet írni valóban nem könnyű feladat. Főként akkor nem, ha a film írója is, akárcsak a rendezője, önállóan gondolkodó művész, akinek saját világa, saját stílusa van, tehát hol találkoznak egymással, hol nem. Hogy példát is mondjak. Én egyszer Macskajáték címmel Makk Károlynak írtam egy forgatókönyvet. Ő elolvasta és ezúttal minden külső tilalom nélkül ő maga mondott le a forgatásról. Nyilván idegen volt alkatától az én látásmódom, és az, ahogyan a tárgyat megvalósítottam. Erre én, aki szerettem a témát, kisregényt írtam, ami meg is jelent. Még később Gyurkó László felkérésére színdarabot is írtam, amit máig is játszanak Sulyok Máriával a főszerepben.

- …és mint tudjuk, nemcsak Pesten mutatták be, hanem Európa számos városában aratott sikert.

- És csodák csodája, amikor ez a téma már két műfajban megvalósult, Makk barátom akkor kapott kedvet hozzá, hogy filmet csináljon belőle. Itt azonban megint a csináljon szón van a hangsúly, mert a forgatókönyvet Tóth János operatőrrel együtt ők ketten írták, és ehhez voltaképpen csak a regény alapszituációit használták föl. Amikor a Macskajáték című filmet megnézhettem, akkor értettem csak meg, hogy Makk évekkel előtte miért nem valósította meg a neki írt forgatókönyvet. Ennek a megértéséhez az adott kulcsot a kezembe, hogy láthattam Makknak a Macskajáték előtt készült Szerelem című filmjét, amely Déry Tibor novelláiból készült. Ezt a filmet, amely világsikerű lett, nemcsak Makk mesterművének tartom, hanem fordulópontnak egész rendezői pályafutásában. Azt hiszem, ez volt az első közös filmje Tóth János operatőrrel, és itt érvényesült először az az új látásmód, amely minden ezt követő filmben, tehát a Macskajátékban és az Egy erkölcsös éjszakában is uralkodóvá vált. Ennek a rendezői felfogásnak a lényegét abban látom, hogy Makk a maga régi realizmusát, melyet természethű realizmusnak lehetne nevezni, egy tágabb, sokrétűbb realizmusra cserélte fel. Minden eddigi filmjében az idő kronologikusan múlt, ahogy a karkötőóránk jelzi az idő múlását. A Szerelem és az azt követő filmek egy újfajta időélményből, illetve idő-tudatból fakadnak, amelyben a múlt és a jelen, az emlék és a valóság állandóan összemosódik. Ez egyúttal a gyorsan pergő, fordulatos, cselekményes Makk-filmek helyett egy új ritmust is adott a képek egymásutánjának, ami lassúbb lépésű, részletezőbb és stílusában egy kicsit a francia „új regény”-re emlékeztet.

Jelenet a fi lm forgatásáról (jobbra a rendező) FORRÁS: A KORABELI KIADVÁNY

- Hunyady novellájának filmátdolgozásával már korábban is foglalkoztak. Véleménye szerint mi az, ami miatt ma időszerű ez a történet, mi az, ami benne napjaink nézőjéhez közel kerülhet?

- Az Egy erkölcsös éjszakáról mindenekelőtt az szeretném elmondani, hogy az alapgondolatot adó Hunyady Sándor-novella kis remekmű és örök érvényű büszkesége a magyar novellairodalomnak. Voltaképpen egy anekdota, amely azonban a maga egyszerűségében is túlmutat önmagán, és az erkölcsi lét tisztaságának kérdését fogalmazza meg. Ebből a novellából filmet írni nem lehetett, mert néhány oldal az egész, így hát ebből az alaphelyzetből kiindulva új szereplőkkel és bővebb cselekményszálakkal kellett gazdagítani. Hozzá kell tennem, hogy ez húsz évvel ezelőtt történt, akkor írtuk meg Bacsó Péterrel a forgatókönyvet. De úgy látszik, Makknál a forgatókönyveknek olyan sorsuk van, mint a bornak, amelynek nem árt, ha évekig érlelődik. Ő is most kapott kedvet, hogy ebből a régi írásból most már a maga új rendezői szemléletével, filmet forgasson. Ez a századfordulói Kolozsvárott játszódó történet, azt hiszem, nemcsak a mának, hanem minden idők emberének szól. A témája is „örök” művészi téma, mely azt fejezi ki, hogy a mi szürke, egyhangú, mindennapi életünkbe, amelyet ebben a filmben a Búza utcai bordélyház jelképez, néha belevillan valamilyen távolról jött fénysugár, amelytől az egész színkép megváltozik; ami szennyes volt, megtisztul, ami elbukásnak látszott, sikernek tűnik föl, hogy aztán a fénysugár kihunytával minden újra visszasüllyedjen a maga mindennapjába. Az egyhangúság, monotónia, a szavaink és cselekvéseink fáraszt ismétlődése napjainkban talán még aktuálisabb, mint Hunyady Sándor korában volt. Ezért gondolom, hogy az Egy erkölcsös éjszakának megvan a mához szóló üzenete.

- Az alapul szolgáló novellát, A vöröslámpás házat hogyan gazdagították fel forgatókönyvvé? Hunyady-novellákból?

- Mindaz, ami a novellát kiegészíti, és forgatókönyvvé tette, az nem Hunyadytól, hanem Bacsó Pétertől és tőlem származik.

- Örkény István látásmódjáról mindig elhangzik, hogy abszurdba hajló groteszk. Milyen életteret kapott ez a sajátos látásmód a század eleji történet filmre írásában?

- Hogy ebben a modern látásmódra sok lehetőség nyílt, az már magából a témából is önként adódott. Mert a mű alapgondolata: egy éjszakai műintézet atmoszférájába belecsöppen egy tisztalelkű falusi dáma, s bár eltölt egy éjszakát ebben a házban, észre sem veszi, hol volt, és milyen hatása volt azokra, akikkel a véletlen összesodorta. Ebből a forgatókönyvből is ugyanúgy lett film, ahogy a Szerelemből és a Macskajátékból, tehát a leírt párbeszédek elhangzanak, a papíron megírt figurák is megjelennek. Mindez azonban mint a rendező senki máshoz nem hasonlítható, szuverén víziója, amit én a legsikerültebb Makk-filmek egyikének tartok.