Magyarországon találkozhatott Salah Abdeslam, a novemberi párizsi terrortámadások egyik szervezője és résztvevője két Szíriából visszatérő férfival, akik öngyilkos merénylőként később felrobbantották magukat a merényletsorozatban - írta a belga RTL televízió internetes oldalán szerdán. A cikk szerint Abdeslam szeptemberben járhatott Magyarországon egy Belgiumban bérelt autóval, és akkor vehette fel a Keleti pályaudvarnál a Szíriából érkező két embert, akik később részt vettek a merényletekben.
A Magyarország felől érkező Abdeslamot és két társát szeptember 9-én állítólag regisztrálták is az osztrák hatóságok, bár az utóbbiak személyazonosságát nem lehetett pontosan megállapítani. A belga rendőrség időközben bejelentette, hogy a két gyanúsítottat azonosította. Állítólag ők azok, akik együtt keltek át szeptember 9-én Magyarországról Ausztriába Salah Abdeslammal. Mindhárman egy autóban utaztak. A két férfi hamis papírokat és álnevet használt a határon. Az egyik Soufiane Kayal, a másik Samir Bouzid névre kiállított dokumentumokat mutatott be. A belga hatóságok nem közölték, hogy a két férfinak mi dolga lehetett Magyarországon, és hogy honnan érkeztek ide, de kiderült az is, hogy Abdeslam szeptemberben kétszer is járhatott Budapesten.
Nemzetbiztonsági forrásunk szerint azonban úgy tudni, hogy a megnevezett két ember felrobbantotta magát, ezért kérdéses, hogy a belga hatóságok mi alapján azonosították őket. Ha ugyanis igaz, hogy hamis útlevéllel közlekedtek, nem tudható, valójában kicsodák. Adeslamot pedig még nem fogták el, tehát ő sem vallhatott rájuk.
A terrorelhárításban is járatos szakember szerint tökéletesen életszerűtlen, hogy egy – mint utóbb kiderült: a terrorizmus gyanújába keveredett, nyilvántartott – személy frissen érkező menekültek között, különösen frekventált események közepette toborozna találomra öngyilkos merénylőket. Ráadásul azok közül, akik - állításuk szerint - jórészt a terror ellen menekültek el. Ezt saját biztonsága miatt sem kockáztatná meg. De azért is valószínűtlen, mert az „újoncok” nyelvtudás, helyismeret, és okmányok nélkül – vagy hamis útlevéllel – a célterületen az első rutinellenőrzésen lebukhatnak. A merénylők szinte mindig állampolgárai annak az országnak, ahol ténykednek, és másod-harmadgenerációsok.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a Keleti pályaudvaron napokon át 24 órában két rendőrségi törzsbusz stabil kamerái, és a rendőrségi videósok sora folyamatosan vette a menekültek tevékenységét, és a nemzetközi sajtó is nagy számban képviseltette magát. Ilyen figyelem középpontjában aligha mutatkozik „fejvadász” terrorista. Nem tudni azt sem, hogy az összességében több ezer órányi felvételt egyáltalán értékelte-elemezte-e a Terrorelhárítási Központ (TEK). Véleménye szerint ezt meg sem kísérelték. Adódik a kérdés, egyáltalán mit csinált a Keletinél a szolgálat?
A TEK-nél azonban – mely valójában nem titkosszolgálat, csak ilyen jogosítványokkal felruházott személyvédő és kommandós egység – súlyos személyi hiányosságok is aggodalomra adhatnak okot. Valószínű, hogy a szervezetnél nincsenek - vagy ha igen, csak csekély számban vannak - a menekültek nyelvét beszélő szakemberek. Akik azonban nem feltétlenül arra képzettek, hogy beépüljenek a beérkezők közé, és még kevésbé, hogy közülük ügynököket szervezzenek be. Erre a TEK alkalmatlan – mondja informátorunk.
Arról is már sok hónapja hírek láttak napvilágot, hogy a „migránsok”, és az embercsempészek telefonjainak sorát hallgatta le a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Az viszont biztos – mutat rá forrásunk -, hogy e hatalmas mennyiségű felvétel leírására, lefordítására, értékelésére, feldolgozására végképp nincs kapacitása a szervezetnek. Arabul, fársziul, pastu, és más nyelven beszélő titkosszolgálati apparátusa pedig nincsen a TEK-nek. Márpedig sok esetben éppen a nyelvi finomságok ismerete vezethet az eredményes felderítéshez. Aki nem tud arabusul… – idézi gúnyosan a mondást forrásunk.
Nyilvánvaló, hogy a polgári és katonai hírszerzés hazai és nemzetközi szervezetei már számos fontos információval rendelkeznek. A külföldi szolgálatok azonban általában vonakodnak fontos, érzékeny információkat átadni a TEK-nek, illetve a magyar szerveknek. Félő, hogy igaz lehet ez a hazai szolgálatokra is – figyelmeztet forrásunk. Informátorunk ezt egyebek mellett azzal magyarázza, hogy a partnerszolgálatok látják: Magyarországon néha a hírszerzést felügyelő miniszter is szemrebbenés nélkül oszt meg olyan információkat a sajtóval, melyek nem csupán a magyar, hanem a szövetséges érdekeket is sérthetik. A TEK-ben pedig főképpen azért nem bíznak, mert mind létesítésének módja-célja, felépítése, mind jogállása, felhatalmazása bizalmatlanná teszi a hírszerző szolgálatokat. A TEK ugyanis lényegében egy beavatkozó szervezet, melynek működését nem is törvény, hanem csak egy kormányrendelet alapozza meg, és kilóg a koherens titkosszolgálati rendszerek nemzetközileg ismert hálózatából. Ráadásul – mint Röszkénél történt – állományát karhatalmi, csapaterős tevékenységre is igénybe vehetik, ami valódi, demokratikus titkosszolgálatok esetében képtelenség.
Ilyen szervnek, és felügyelő kormányának életveszélyes olyan konkrét információt adni, ami – például - akár sok éves munkával az iszlám világba bevezetett ügynök jelentéseire épül, és a forráshoz visszavezethető. Az indiszkréció emberéletekbe kerülhet, és egy egész védelmi terv, komoly akció meghiúsulásához vezethet.
A szakember úgy véli, már a hivatalos magyar titkosszolgálatok is óvakodnak minden érzékeny információt eljuttatni a felügyelő miniszterekhez. Ezt „szolgálati önvédelemnek” is nevezhetjük. A titkosszolgálati munka nem munkaverseny vagy kongresszusi felajánlás – hangsúlyozza forrásunk. Felteszi ugyanakkor azt a kérdést is, hogy mióta a rendőrségnek is jogosítványa van külföldi felderítésre, ugyan mit derítettek föl eddig. Vagy mit ért például a szerb-macedón határra küldött magyar egységek munkája? Erről még soha senki nem számolt be. Mindezekről, és egy sor más tevékenységről a nemzetbiztonsági bizottságnak kellene sürgősen beszámoltatnia az érintett szerveket - véli.
A titkosszolgálati hivatkozású – ezért ellenőrizhetetlen - kormányzati kommunikáció pedig alapvetően a „migránspánik” fenntartását szolgálja, és éppen Magyarországnak árthat sokat.
