Sándor Mária felrázna - Meghalhat a szeretted, és te csak nézed?

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:07
Mindenki tudja, megszenvedi, mégis nehezen szólal meg FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az utcákon kevesen, zárt termekben többen vállalják, hogy egyetértenek a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság céljaival. Sándor Mária és társai járják az országot, szeretnék felrázni az embereket, hogy rajtunk is múlik, ha a tűrhetetlen viszonyok miatt naponta halnak meg barátaink, családtagjaink. A miskolciak is azt mesélték, nagy a baj, mégsem mozdulnak.

Két szirénaszó süvít Miskolc egyik legforgalmasabb terén. A Centrum Áruház előtti villamosmegállónál összeverődött délutáni tömeg fele a kanyarodó mentőre figyel, a többiek a nyitott fekete kabátból kikandikáló „Sándor Mária és Társai” feliratos pólóban kézi szirénát kapcsolgató vékony, középkorú férfira. Mellette társai szorongatják hasonló öltözetben a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság fekete-fehér molinóját, mások szórólapokat osztanának. Kevesen fogadják el, reklámanyagnak gondolják, „tele vannak ezekkel otthon a polcok” – mondják. Aztán fellép egy lépcsőre a fekete ruhás ápolónő, aki tavasz óta az egészségügy jobbításáért küzdők szimbóluma lett és a járókelők megállnak egy percre.

- Kérünk benneteket a magyar nővérek nevében, álljatok a molinónk mögé, mert mi szeretnénk itthon gyógyítani, de már nem tudjuk ellátni a betegeket – a felhívás betölti a sétálóutcát.

Idős hölgyek tapsolnak kesztyűs kézzel, mert szerintük is romokban van az egészségügy. Egyikük ezüstszürke, a másik hollófekete frizurája nemrég készült, elegáns kabátjuk, diszkrét sminkjük mutatja, nem kisnyugdíjasok. A bajban mégis egyenlők bárkivel. Egyiküknek augusztus 3-án adtak épp mára EKG időpontot, a másik a Vasgyári kórházban feküdt nemrég, szörnyű körülményekről, ápolóhiányról panaszkodik. Felépítettük az országot és ennyit ér az életünk? – kérdezik szokatlanul harciasan, s már jön is a válasz. Szerintük egyértelmű a kormány üzenete az egészségügy ellehetetlenítésével: az öregek „dögöljenek meg”, ne kelljen nekik nyugdíjat fizetni. Egy hasonlóan elkeseredett idős házaspár csak azért jött el otthonról, hogy meghallgassa Mária nővért, mert ők is azt tapasztalták, kibírhatatlan a hazai ellátás. A férfi már mozgásképtelen volt, amikor egy évvel későbbi csípőműtétre kapott időpontot, minden követ és pénzt megmozgatva kiharcolták a korábbi operációt, a felesége pedig szinte egész nap mellette volt a kórházban, hogy segítsen a nővéreknek, mert látta, hogy ketten futva sem képesek a hatvan magatehetetlen beteget kiszolgálni.

Bővül a csapat

A feliratos molinót közben már új emberek is szorongatják, harmadik társuk pedig faggatja őket: honnan lehetett volna tudni a miskolci akcióról, mert az ő osztályukon senki nem hallott róla. Mi is csak az interneten találtunk rá – válaszol a megyei kórház határozott hangú röntgenasszisztense, majd rögtön a lényegre tér: ha nem teszünk semmit, ne is várjunk változást. Halkabb szavú osztályos nővér áll mellette, fáradtan nézi az elforduló embereket. Bezzeg a folyosón, meg a kórtermekben az ápolókra zúdítják, hogy elfogadhatatlan a félnapos várakozás – idézi a panaszokat, majd hozzáteszi, hogy az orvosok szerint sem lehet ezt így csinálni, futószalagon, amikor nincs idő a személyes kapcsolatra. Közben kiderül, hogy a nővéreknek már itt is kötelezően be kell segíteni más osztályokon, olyan kevesen vannak, a korábbi öt műtősfiú helyett már csak kettő dolgozik, az orvosok más városban, más országban pótolják ki a hazai keresetüket, ha nem mennek el végleg. Egy Miskolchoz hasonló megyeszékhelyen azonban a nővérek nem találnak más munkát, hogy kiegészítsék a bérüket, például ő a 121 ezer forintjukat, amihez még jöhet 30, ha kifizetik neki a több mint egy heti plusz munkaidőt, a 68 túlórát.

Ismerősök

A közéletből ismert arc közeledik, Rózsa Edit egykori parlamenti képviselő nyomja a kezembe a civil mozgalom szórólapját: „olyan egészségügyet akarunk, amiben méltó módon lehet gyógyulni és méltó módon lehet gyógyítani”. Azt kívánom, ebből a prospektusból és ne az életből szerezz tapasztalatot! – mondja mindenkinek. Felbukkanásán csodálkozó arcomat látva magától sorolja, hogy ő is az egészségügyben kezdett dolgozni Szegeden, s a parlament egészségügyi bizottságában a '90-es években is rálátása volt az ágazatra. Ezek alapján is mondja, hogy ez az ellátás nem omlik össze kártyavárként, a leépülés lassú és folyamatos, de már közel áll a végállapothoz, mert a benne dolgozók nem terhelhetők tovább. Fizikailag és lelkileg sem.

Szavait a civil mozgalom aktivistáinak sorsa igazolja. Egyikük nővértársa telefonját idézi, aki sírógörcsben hívta fel, amikor egy éjszaka kiderült, három betegnek kellene oxigént adnia, de csak egy reduktor (nyomáscsökkentő) van az egész kórházban. Neki kellett dönteni, ki maradjon életben. Az eszközök hiánya miatt naponta halnak meg betegek – mondják egyöntetűen. Ahogy azért is – folytatják, mert ha egyetlen nővér van éjszaka 40, de van, ahol akár 70 betegre is, ott semmi garancia nincs rá, hogy öt percen belül odaér a váratlan vészhelyzetbe került ember ágyához.

Kevesen vagyunk, kevés a gyógyszer, az infúzió, és a hozzátartozó szerelék, a fecskendő, a kötszer – sorolják a bajokat a kisbuszban, amíg Miskolcra tartunk. A havi keret többnyire a hónap közepére elfogy ezekből, meg a pelenkákból is, utána a hozzátartozóktól kérik, amit lehet, vagy egymás között „boltolnak” a nővérek. Akik 30-40 éve a pályán vannak, nosztalgiával emlegetik azt az időt, amikor büszkék lehettek a hivatásukra, megbecsülték őket, pedig akkor sem volt sok pénz ezen a területen. Ma a fiatalok nem egyszer a három hónapos próbaidő végét sem várják ki, elmenekülnek. Nem jobb a helyzet a műszakiak vagy a takarítók közt sem, érvel a Semmelweis Egyetem egyik műszakisa, aki minimálbéren próbálja működtetni az egyetemi berendezéseket. Egyáltalán nem ritka, hogy a túlórapénzekkel úgy akarnak spórolni az intézmények, hogy a nővérek tudta nélkül kiírnak nekik szabadságos napokat, amikor pedig az ÁNTSZ munkatársai előre bejelentik az ellenőrzést, eltakarják a hibákat. A nővérek szerint, ha váratlanul kapnának alapos ellenőrzést, majdnem minden kórházi osztályt be kellene zárni az országban. Ma még hivatalosan titkolják, de ők úgy tudják, osztályokat szüntetnek meg vagy vonnak össze nővérhiány miatt.

Ki, kinek a partnere?

Azt még rosszabbul viselik, hogy az orvosok nem tekintik partnernek a nővéreket, még az ő korosztályukat sem. Naponta küldenek el bennünket a fenébe, ki is mondják, az ápolónő nem azért van, hogy gondolkodjon – panaszkodik egyikük. Csakhogy, amikor reggel 9-kor bemegy a műtőbe és délután 4-ig ki sem jön onnan, vagy amikor éjszaka három emeleten ügyel egyetlen doki, akkor sokszor kell önálló döntéseket hoznia a nővérnek. A hibázás lehetősége minden pillanatban benne van a pakliban. Attól pedig végképp kikészülnek, hogy a kórházak vezetői kozmetikázzák az adatokat és az derül ki a nyilatkozatokból is, hogy nincs is itt nagy baj. Egyikük kérte is a politikusokat, csináljanak vele végig egy éjszakai műszakot, segítsenek ellátni a 39 betegét, kössék be az infúziókat, hajnalban fürösszék meg az ágyban fekvőket, vagy keressenek legalább egy kémcsövet, hogy le tudja venni a vért, akitől kellene, mert tegnap már az sem volt az osztályon.

Nem véletlen, hogy keresik a kapcsolatokat, kivel lehet összefogni, és közösen megmozdítani a passzív magyar társadalmat. Pontosabban nagyon sokan keresik meg őket és Sándor Mária mindenkinek azt mondja, amit a miskolciaknak a Centrum Áruház előtt: álljatok be mögénk, harcoljunk együtt a magyar egészségügyért. A pártok közeledését azért fogadják, mert mindegyiknek megvan a maga civil bázisa, amelyik segíthet átvinni az üzenetet, de civil szervezetek és magánszemélyek is csatlakoznak. A két kisbuszt, amelyik a Magyarország a Magyar Egészségügyért mozgalom aktivistáit hordja a vidéki városokba, ingyen adják oda nekik, csak a benzint kell kifizeti, a nyomdában ráfér a lapok szélére a szóróanyaguk, a semmiből működnek. Az Erzsébet Fürdő üvegkupolájában például a Zöld Terasz, a Megújuló Magyarországért mozgalma látja vendégül őket és a fórum iránt érdeklődő miskolciakat, a szervezésben az Autonóm Területi Szakszervezet segített. Mindannyian hisznek benne, ha az emberek látják, hogy nem adják fel, harcolnak a tisztességes ellátásért, akkor maguk is megmozdulnak, ha nem lesz más megoldás. A csoport tagjai és az őket támogatók is azt gondolják, sem a szakszervezetek, sem az egészségügyben működő szakmai kamarák nem értek el eredményt az utóbbi években és a most tartó tárgyalásoktól sem várnak átütő sikert. A fekete ruhás nővér pedig mindenkiben tartja a lelket, akkor is, ha vidéki városokban a félelmet látják kollégáikban. Ők lesznek azok, akik az utcán kiharcolják a változásokat, amit aztán az ágazat nevében a minisztériumban tárgyalgató szervezetek vezetői aláírhatnak – Mária biztos ebben. Ahogy abban is, hogy az emberekben feltámad az élni akarás, mert ma szerinte a magyar egészségügyben esélytelen életben maradni.

Segítik egymást

A Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért, vagyis a KARD Egyesület alelnöke is velünk utazik a buszon, osztja a szórólapokat. Katona Andrea saját tapasztalataik alapján is mondja, hogy ma nagyon nehéz utcára vinni az embereket, vagy akár nyilvános szereplésre bírni valakit, a kormánypárti média pedig egysíkúan próbálja elkenni a bajokat. Szerinte a kormány célja egyértelműen az, hogy leszoktassa az embereket a gondolkodásról, mert így csendben haladhatunk a totalitárius diktatúra felé. Azért csatlakozott Sándor Mária csapatához, mert az egészségügyi ellátás lehet az a közös pont, ami egységes fellépést eredményezhet, és megint felrázhatja az embereket – magyarázza, majd szinte szó szerint megismétli az írásunk elején megszólaló idős hölgyek véleményét: jó a kormánynak, ha nem működik az egészségügy, mert nem kell nyugdíjat fizetni az időseknek. A mondat kissé demagóg, de legalább olyan egyszerű, mint a kormány üzenetei.

A KARD alelnöke azért is tart az egészségügy „rabszolgáival”, mert azt látja, a vidéki embereknek nincs sem pénzük, sem idejük fővárosi demonstrációkra járni, márpedig valahogy túl kell lépni az egész országnak azon, hogy a politikusokra bízzuk az ügyeink elintézését, hisz ez a politikusi kör bebizonyította az alkalmatlanságát – érvel.

Ugyanezt mondja el Varga Andrea is az esti fórum résztvevőinek. Az Autonóm Területi Szakszervezet elnöke azt tapasztalja, hogy az állami ellátórendszer gondjai már a magánegészségügyben is megjelentek, hiszen a dialízist végző nővérek között is megindult az elvándorlás.

Barátunk, az államtitkár

Az István Kórház parkolójában, ahonnan Miskolcra indulnak a kisbuszok, mindenki megöleli Gyula bácsit, aki ősz szakálla alatt a civil mozgalom fekete pólóját viseli. Pedig a sors már adott neki magasabb polcot is: Kincses Gyula volt már parlamenti képviselő, minisztériumi tanácsadó nemegyszer, sőt államtitkár is. Meglepetésemet látva elneveti magát: „húsz évig voltam szakpolitikus, de 2010 óta már csak magánemberként figyelem az egészségügyet, így segítem Sándor Máriáékat is, ahogy tudom”. A harcias nővért színfoltnak tartja, aki valóban az egészségügyért harcol, és nem keveri ezt össze a pártpolitikával. Amikor pedig a jövőről faggatom, azt mondja, ha az új államtitkár kap politikai felhatalmazást és pénzt is, akkor az ország megjegyzi a nevét, de ha nem, akkor névtelenségbe bukott elődeihez hasonlóan jár ő is. Az elszánt nővéreket türelemre inti és kitartásra biztatja egyszerre, mert szerinte csak ez hozhat eredményt.

Sándor Mária a jelek szerint megfogadja a tanácsot, keresi a szövetségeseket és folytatja az országjárást: Hatvan, Eger, Pécs, Gyöngyös és Győr várja a mozgalom tagjait a következő hetekben. Tavaszig folytatják, de ha addig sem mozdul semmi az ágazat helyzetének javítására, akkor továbblépnek – hangzik az ígéret az üvegkupola alatt és hazafelé a sötét autópályán, egymás közt is.

Mi hiányzik?
A Policy Agenda tegnap megjelent felmérése arra keresi a választ, miért nem történik érdemi változás az egészségügyben, holott az év első felétől folyamatosan a közeli összeomlásról szólnak a hírek. Az elemzés szerint az elégedetlenség ellenére nem látszik olyan társadalmi erő, amely ténylegesen megoldandó feladatnak tekintené a kérdés rendezését, bár az állami alkalmazottak közül a terület dolgozói voltak a legbátrabbak utcai akcióik megszervezésével. A menekültkérdés kezelése miatt azonban menet közben nőtt a kormány népszerűsége, ami visszafogta a hatalom lépéskényszerét, ráadásul úgy értékelik, hogy a tiltakozók csak a problémák felmutatására képesek, egységes megoldási javaslattal még nem tudtak előállni. Amíg az érintettek érdekei ellentétesek, a dolgozók és a betegek a lehető legközelebb akarják elérni az ellátórendszert és amíg a betegek hajlandóak zsebből kipótolni a csökkenő állami finanszírozást, addig nem is lesz érdemi változás az egészségügyben – hangzik a Policy Agenda nem túl optimista elemzése.



Újabb uniós eljárás - Gond van a "jogi határzárral"

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:06
Készül a NATO-kerítés Márianosztrán FOTÓ: MTI/SZIGETVÁRY ZSOLT
A magyar kormányzat nem áll le a "népvándorlás okozta terrorveszély" propagandájával. A menekültek és a bevándorlók alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására és a nemzetközi kötelezettségvállalásaik betartására intette Európa országait az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az Európa Tanács szerdán, miközben kötelezettségszegési eljárást indított menekültügyben az Európai Bizottság Magyarország ellen.

A magyar kormányzat nem áll le a "népvándorlás okozta terrorveszély" propagandájával. Az illegális bevándorlás és a terrorizmus kéz a kézben jár, közöttük nagyon szoros összefüggés mutatható ki - jelentette ki az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szerdai ülését követő sajtótájékoztatóján Németh Szilárd, a testület fideszes alelnöke a tanácskozáson kapott szakmai tájékoztatásra hivatkozva. Több mint egymillió illegális bevándorló rohanta le Európát 2015-ben, és a szolgálatok véleménye és adatai szerint körülbelül 90 százalékuk minden ellenőrzés nélkül, a felelős szervekkel nem együttműködve került be az Európai Unióba, ezért nem tudjuk, kik ők, miért jöttek, mit akarnak, és azt sem tudjuk ezek szerint, hogy hányan lehetnek közülük álcázott terroristák - jelentette ki a politikus.

Az egyik titkosszolgálati vezetőt idézve Németh kijelentette, mindezen okokból ideológiai felhang nélkül kijelenthető, hogy nőtt Európában és Magyarországon a terrorkockázat; a politikus ugyanakkor hozzátette: eddig nem merült fel adat arról, hogy Magyarországon közvetlen terrorveszély lenne. A bevándorlás kezelésére kialakított francia-német modell a szolgálatok vezetői szerint egyértelműen megbukott, amit az érintett államok is elismernek, hiszen a terrorcselekmények elkövetői között másod- és harmadgenerációs bevándorlók is vannak, akik európai életmódot élnek, majd azt kárhoztatva követnek el merényletet.

Németh Szilárd utalt arra: a Fidesz az első perctől kezdve következetesen azt képviselte ebben a kérdésben, hogy Magyarországra bevándorlókat se beengedni, se betelepíteni, se visszatoloncolni nem lehet, a legfontosabb feladat pedig az ország, az Európai Unió és a schengeni övezet határainak megvédése, valamint vissza kell utasítani a betelepítési kvótát és az alaptalan, jogtalan visszatoloncolási kezdeményezéseket. A politikus a Terrorelhárítási Központ néhány héttel ezelőtti akciói kapcsán (amelyről még mindig nem közöltek újabb részleteket) arról beszélt: bocsánatot kellene kérniük a magyar emberektől és a TEK állományától azoknak, akik politikai haszonszerzésért kisstílű, rendkívül felelőtlen és veszélyes politikai támadást hajtottak végre az általuk hosszabb ideje támadott testülettel szemben.

Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke lapunknak kiemelte: az uniós országok önálló titkosszolgálatra építő struktúrája megbukott, mert az tagállamok közötti együttműködés esetleges, és a hiányosságok nem toldozhatók-foltozhatók tovább. Amerikai mintára létrehozott európai FBI-ra és CIA-ra van szükség, hogy a terrorelhárítás és a hírszerzés hatékonyabb legyen. Más kérdés, tette hozzá, hogy a nemzeti jogrendszerek alkalmasak-e a kérdés megfelelő kezelésére, ami a magyar Btk.-t illeti, ezzel kapcsolatban már beadtak a Háznak egy törvénymódosító javaslatot. Molnár szerint nincs Magyarországon nincs közvetlen terrorveszély, de valamennyi európai és NATO-tagállam "rajta van a listán". Arra a kérdésre, hogy a szigorítások nem veszélyeztetik-e a szükségesnél nagyobb mértékben az egyéni szabadságjogokat Molnár azt felelte: meg kell találni a helyes arányokat, mert ma nem küzdhetünk ugyanazokkal az eszközökkel a terrorveszély ellen, mint amikor ez a jelenség még csak periferikus volt. Ami pedig a közelmúltbeli TEK-akciókat illeti, Molnár csak annyit kért: a Belügyminisztérium és a TEK is szigorúan a tényekről tájékoztassa a közvéleményt.

A menekültek és a bevándorlók alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására és a nemzetközi kötelezettségvállalásaik betartására intette Európa országait az emberi jogok világnapját megelőzően Strasbourgban kiadott nyilatkozatában az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az Európa Tanács szerdán. A közös nyilatkozat arra kéri a kormányokat, a civil szervezeteket és a média képviselőit, hogy szálljanak szembe a menekültek védelmét célzó intézkedéseket aláásó rasszizmussal és az idegengyűlölettel. Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára az emberi jogok világnapja alkalmából kiadott nyilatkozatában hangsúlyozta: amint valaki beteszi a lábát a kontinensre, az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint ugyanazok az alapvető jogok illetik meg, mint bárki mást Európában. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy több mint 900 ezer ember érkezett idén Európába, négyszer annyi, mint az előző évben. Ezért az UNHCR továbbra is elkötelezett a közös megoldás mellett, hogy Európa fokozni tudja befogadóképességét a védelemre szorulók érdekében.

Amerikai vízumszigorítás
A vízummentes beutazási rend szigorításáról szóló törvényt fogadott el kedden az amerikai képviselőház a terrorveszélyre adott válaszként. A jogszabály vonatkozik az amerikai vízummentességi program által kedvezményezett 38 ország, köztük Magyarország állampolgáraira is. A törvényt elsöprő többséggel fogadták el a képviselők, és biztosra vehető, hogy a szenátus is jóváhagyja, Barack Obama elnök is aláírja. Akkor pedig a kedvezményezett országok állampolgárai közül is vízumért kell folyamodniuk azoknak, akik az elmúlt öt évben Szíriában, Irakban, Iránban vagy Szudánban jártak. A törvény megköveteli a kedvezményezett országoktól, hogy osszák meg információikat az Egyesült Államokkal a terroristagyanús személyekről. A jogszabály szerint kizárhatók a programból azok az országok, amelyek nem működnek együtt kellőképpen az amerikai kormányzattal a nemzetközi terrorizmus elleni harcban.

Közben kötelezettségszegési eljárást indított menekültügyben az Európai Bizottság Magyarország ellen – tudta meg az MNO. Az EU az elutasított menedékkérelmek hatékony jogorvoslatának hiánya miatt döntött így. Ugyanis szeptember 15-től, mikortól a jogi határzár is életbe lépett, a menedékkérelmeket gyorsított eljárásban kezdték elutasítani a magyar hatóságok, a végzések a küldő ország biztonságos státuszára hivatkoztak. Akkor jogvédők jelezték, nincs mód a fellebbezésre, mert a végzéssel egyben a menedékkérő kiutasításáról is döntöttek. Brüsszel még októberben kért felvilágosítást a szeptemberi jogszabály-módosításokkal kapcsolatban.

Tárgyalnak arról, hogy a V4-ek határőrizeti alakulatokkal részt vehetnének a macedón külső schengeni határ megfelelő kiépítésében - mondta a Simicskó István honvédelmi miniszter szerdán Hódmezővásárhelyen. Döntés még nincs, a visegrádi országok kormányfőinek kell megállapodniuk erről. A védelmi miniszterek jövő csütörtökön, Prágában mindenesetre tárgyalnak róla. A védelemhez kerítésanyag már biztosan lesz: fogvatartottak megkezdték az ideiglenes biztonsági határzár építéséhez szükséges NATO-dróthenger gyártását a márianosztrai fegyház és börtönben.

Frontex: a kiszolgáltatott határvédelem?
Kizárólag a tagállami felajánlásoktól függ, s rendkívül szerény körülmények között működik az Európai Unió határvédelmi szervezete, a Frontex. Az ügynökségnek mindössze 300 dolgozója, és 12 - a tagállamok által felajánlott - hajója van, valamint ezidáig évi 90 millió eurós költségvetése volt - mondta el Ewa Moncure. A Frontex szóvivője Brüsszelben egy sajtószemináriumon beszélt arról, a Frontexet tíz éve alapították, méghozzá azzal a céllal, hogy a határrendészeti krízisekben segítséget nyújthasson a tagállamoknak. Igen ám, de amikor a tagállamok létrehozták, még nem gondolták, hogy 2015-re ilyen rendkívüli helyzettel kell majd megbirkózniuk. A Frontex a menekültválság kulcsszereplője lett, hiszen az emberáradattal megküzdeni képtelen államok segítségére siet. Az ügynökség jelenleg két nagy műveletben vesz részt, az egyik Olaszországban, a másik Görögországban zajlik, ahol az idén már mintegy egymillió ember ért partot. Annak ellenére, hogy hatalmas partszakaszt kell felügyelnie, hiszen az EU határának döntő része tengeren van, a Frontex tökéletesen ki van szolgáltatva a tagállami felajánlásoknak. Ugyanakkor, mint Moncure elmondta, a jövő évi költségvetésük - épp a menekültkrízis nyomán - jelentősen emelkedik, 2016-ban már 250 millió eurót fordíthatnak munkájukra. Hiába emelik azonban az összeget, az önmagában nem fogja megoldani a legégetőbb problémákat: a Frontex ugyanis nem képes újabb műveletekre mindaddig, amíg a tagállamok nem ajánlanak fel több embert, s több katonai eszközt. További 775 határőrre lenne szükség, de egyelőre csak 450-et kaptak a tagállamoktól, miután már októberben jelezték; segítségre van szükségük. (B.I.M.)

 

Szerző

Tanársztrájk: összefogás kell

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:06
A rossz döntések legnagyobb vesztese a gyerek - Illusztráció/Thinkstock
Újból tárgyalásokat kezdeményez a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a kormánnyal a közoktatásban kialakult tarthatatlan állapotokról - egyebek mellett erről határozott a szakszervezet kongresszusa múlt szombati ülésén. Jelezték: ha a tárgyalások eredménytelenül zárulnak vagy - fogadókészség híján - azokra nem is kerülne sor, utcai demonstrációtól, sőt munkabeszüntetéssel járó sztrájktól sem riadnak vissza.

A PSZ bejelentése vegyes érzelmeket generált, a visszajelzésekből ugyanis kiderült, a közoktatásban dolgozók egy része úgy véli, a tárgyalások ideje lejárt, azonnali és kemény lépésekre lenne szükség. Ám a munkabeszüntetés - bár a Hívatlanul Hálózat sztrájkfelmérése szerint arra egyre több pedagógus hajlandó lenne - a végső eszköz, amihez a szakszervezet nyúlna.

Galló Istvánné, a PSZ elnöke lapunknak elmondta: megérti, hogy a tanárok türelmetlenek, ám a megmozdulásokhoz vezető úton a fokozatosságot be kell tartani, előbb tárgyalni kell. "Három év tapasztalatai alapján készítettünk jelentést a közoktatás helyzetéről, emellett a káosz megszüntetésére tett megoldási javaslatainkat is elküldtük a szaktárcának" - mondta a szakszervezeti vezető, aki szerint a kormány számára a decemberi hónap elegendő kell legyen álláspontjuk kialakítására, a tárgyalásokra pedig január elején kerülhetne sor. Kudarc esetén pedig jöhet az utcai demonstráció vagy a sztrájk. Utóbbihoz viszont széleskörű összefogásra lenne szükség, egy ilyen megmozdulás ugyanis akkor lehet sikeres, ha nagy társadalmi támogatottsággal bír. Galló Istvánné szerint nem kizárt, hogy a közszféra egyéb ágazatai is csatlakoznának.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) készen áll az összefogásra. Mendrey László elnök ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egy esetleges sztrájk feltételei még ma sem ismertek, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) ugyanis már másfél éve nem hajlandó közölni, munkabeszüntetés esetén milyen elégséges szolgáltatásokat kell biztosítani az iskolákban - s Mendrey szerint ezt nem is fogja megtenni, hiszen a Klik mögött álló hatalomnak ez nem áll érdekében. "Pedig jobban járna az állam, ha egy erőteljes szakszervezeti nyomásnak enged, minthogy egy kontrollálatlan sztrájkhelyzettel kelljen szembenéznie, hiszen akár ez utóbbira is sor kerülhet" - véli Mendrey, hangsúlyozva: a sikerhez más szakmai szervezetek, és nem utolsó sorban a szülők bevonására is szükség lenne. Mendrey szerint azok a szülők, akikkel az iskolákban tartják a kapcsolatot, kiállnak mellettük, ám a szülőket tömörítő szervezettel, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületével (MSZOE) nem felhőtlen a viszony, a szakszervezet viszont velük is együtt szeretne működni.

"Rengeteg panasz érkezik hozzánk, ám alig van jogorvoslati lehetőség a tankerületeknél, a szülők nincsenek is felkészülve" - mondta lapunknak Keszei Sándor. A MSZOE elnöke szerint a szülők is elégedetlenek, ám egyre többen vannak, akik ki mernek állni gyermekeikért. Keszei is úgy véli, hogy azonnali összefogásra lenne szükség, s a MSZOE hajlandó lenne együttműködni a szakszervezetekkel, ha sikerülne közös célokat megfogalmazni. Keszei szerint a közoktatásban kialakult helyzetért a tanárok is felelősek, s azt is sérelmezi, hogy több iskolában tömegesen buktatnak meg és rúgnak ki diákokat, a tanárok viszont nem tesznek semmit. Jelezte: bárkivel összefognának, ám semmiféle munkaidőben szervezett sztrájkot nem támogatnak.

Galló Istvánné ugyanakkor hangsúlyozta: mindez nem a tanárokról, hanem a gyerekekről szól, az ő érdekükben kell összefogni, megmozdulni. "A társadalomnak fel kell ismernie, hogy a közoktatásban hozott rossz döntések legnagyobb vesztese a gyerek, azok hatását hosszútávon az egész társadalom viseli. Ezt kell megértenie a kormánynak és a szülőknek is".

Szerző