A mindennapos vásárlásaink egyik legfontosabb feltétele a pénztárcánk vastagsága. Egy hentesüzletben nagyon gusztusos szalonnát láttam. A hentes az éles késével könnyedén levágta a kívánt szalonnadarabokat, és mosolyogva mindig megjegyezte: "...tessék kérem. Mint a vaj." Természetesen én is vettem egy jókora darabot belőle. Elégedetten vittem haza a szalonnát, és eldöntöttem, hogy azonnal meg is kóstolom. Az én késemmel csak nyiszitelni tudtam, csaknem nyúztam azt a szalonnát. Nem voltam dühös az eladóra. Arra gondoltam, hogy ki minek a mestere, annak a huncutja. Persze nem kellene huncutkodnia az eladónak, ha a hús feldolgozók érett és ízletes szalonnát szállítanának az üzletekbe. A szalonna persze nem maradt meg, mert tojással sütve megettem. Megmaradt viszont az étvágyam olyan szalonnára, amit füstölés előtt 3-4 hétig érlelnek sóval, fateknőben. Az lenne a számnak megfelelő szabvány, azt enném meg jó étvággyal, paradicsommal, zöldpaprikával, télen lilahagymával vagy hordós káposztával...
