Jubileumra csupa új zene

Tizedik születésnapját ünnepli a jazz és a kortárszene műfajában is széles körben elismert big band, a trombitás Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra (MAO). Sokoldalúságuk bizonyítéka, hogy Eötvös Péter épp oly kiváló véleménnyel van tevékenységükről, mint Michel Legrand vagy Ennio Morricone.

A tizedik születésnapi koncertet december 18-án, pénteken este rendezik a Zeneakadémián. Vendégük lesz a fúziós jazz nemzetközi sztárja, Randy Brecker amerikai trombitás; valamint a 86 éves szaxofonos legenda, Benny Golson, aki több mint hat évtizedes pályafutása során a műfaj összes nagyságával (Benny Goodmannel, Count Basie-vel, Ella Fitzgeralddal és másokkal) együtt dolgozott. Golson nevét Steven Spielberg 2004-es filmjéből, a Tom Hanks főszereplésével bemutatott Terminálból még azok is ismerik, akik egyébként nem jazzrajongók.

A Modern Art Orchestra (MAO) harmadik vendége az énekes-showman, Hajós András lesz, akivel évek óta együtt játsszák a Zenehajó című, elsősorban gyerekeknek szóló interaktív ismeretterjesztő előadást. „A koncerten szeretnénk minden olyan stílust és műfajt bemutatni, ami reprezentálja az elmúlt tíz évünket, másrészt természetesen Benny Golson és Randy Brecker számára is lehetőséget teremteni, hogy saját zenéjüket, illetve számukra különösen kedves kompozíciókat játszhassunk együtt.” A jubileumra egy új CD-t is kiadnak, ami úgy foglalja össze az elmúlt évtizedet, hogy közben csupa olyan szám kap rajta helyet, ami még nem jelent meg lemezen.

A MAO a közelmúltban tért haza második amerikai turnéjáról, amely jelentős szakmai sikerrel zárult, több elismerő kritikát kaptak. Először 2014-ben, a The Hungary Initiatives Foundation nevű washingtoni magyar civilszervezet kezdeményezésére jutottak el az Egyesült Államokba: hat koncertet játszottak a nyugati parton – Los Angelesben, San Diegóban és kisebb városokban –, majd a Balassi Intézet szervezésében, a New York-i Symphony Space koncertteremben léptek fel. Ennek folytatása volt a mostani turné, három koncerttel, amelyek közül az elsőnek a patinás washigtoni Kennedy Center, a másik kettőnek újra a manhattani Symphony Space adott otthont. Washintonban három vendégszólistájuk volt.

Gőz László harsonaművész – a Budapest Music Center alapítója és máig igazgatója – Eötvös Péter: Paris-Dakar című, világszerte sikeres jazzes-kortárszenei darabját játszotta. Egy másik hazai kortárs darab, Melis László: Pepin bácsi meséi című alkotásának szólistája a New York-i Juilliard Schoolon tanuló, alig 19 éves trombitás, Szalóky Balázs volt. És nem utolsó sorban társult hozzájuk a középgeneráció világszerte elismert jazz-szaxofonosa, Chris Potter, aki – talán magyar feleségének köszönhetően is – gyakran és szívesen játszik együtt magyar muzsikusokkal. A New York-i koncertekre pedig már a helybéli jazzélet ikonikus szaxofonosa, David Liebman csatlakozott a MAO-hoz, akivel már rendszeresnek mondható az együttműködés.

„A 2014-es első koncertkörút előtt még felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e a Dunába vizet önteni? Azaz a műfaj őshazája, az Egyesült Államok fantasztikusan színes és pezsgő jazz-koncertéletébe a magunk sajátos eszközeivel bekapcsolódni” – mondja Fekete-Kovács Kornél. „Most, két turné után már úgy látom, hogy Amerikában is lehet valami újat létrehozni, de csak akkor, ha a jazz amerikai gyökereihez, a stílus anyanyelvi szintű ismeretéhez hozzá tudjuk tenni a saját klasszikus és népzenei kultúránkat. Ennek jegyében játszottuk most is Eötvös Péter és Melis László darabjait, a zenekar tagjainak jó néhány saját kompozícióját, illetve Bartók Béla Allegro barbarójának feldolgozását.”

A zenekarvezető számára – a saját koncertek mellett – hatalmas élményt jelentett, hogy több napot tölthetett a big band műfaj legjobbja, a Wynton Marsalis vezette Jazz at Lincoln Center Orchestra társaságában. Látta, ahogy egy Duke Ellingtonról szóló gyerekelőadáson dolgoznak, hallotta Marsalis hangszerelését a szaxofonos legenda, John Coltrane A Love Supreme-jéből, és egy teljes koncertjüket is meghallgatta a Lincoln Centerben. „Nemcsak tanulás volt ez, hanem felejthetetlen élmény is” – mondja.

A 2005 végén alakult MAO-nak kezdetben az volt a fő célkitűzése, hogy saját tagjainak új kompozícióit játssza. A 19 muzsikus többsége zeneszerző is, és – érthetően – nem akartak az asztalfióknak komponálni, az új zenekar pedig hamarosan viszonylag széles közönséghez jutott el. Aztán a paletta is színesedett: a hagyományosabb big band repertoárban is otthonosan érzik magukat, de egyre gyakrabban játszanak kortárszenét is. Eötvös Péter említett darabjával, a kifejezetten a MAO rendhagyó hangszerösszeállítására írt Paris-Dakarral már szinte egész Európát bejárták.

Sokat mondó adat, hogy egy évtized alatt több mint tizenöt órányi új zene született kifejezetten a MAO ösztönzésére. Egy másik vonulat a világsztárokkal való együttműködés: az amerikai jazz-legendák mellett 2014-ben Ennio Morricone vezényletével vettek részt a filmzene klasszikusának életművét összegző koncertsorozaton. Michel Legrand menedzsmentje is megkereste őket, hogy dolgozzanak együtt egy lemezfelvételen, ami – Legrand vezényletlével, Budapesten – meg is valósult.

„Sokat gondolkodtam rajta, de nem hiszem, hogy a következő időszakban változtatnunk kell az irányon” – értékeli az elmúlt tíz évet Fekete-Kovács Kornél. „Az a feladatunk, hogy miközben ápoljuk és megismertetjük a big band hagyományait, mindig frissek és kreatívak tudjunk maradni. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy Bartók Béla szülőföldjén mit jelent a modern jazz. És persze arra is figyelnünk kell, hogy a műfajnak húsz vagy ötven év múlva is legyen közönsége.”