Továbbra sem tudhatunk meg semmit arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) milyen adatokkal rendelkezik a roma-magyar diákok iskolai elkülönítésével és a felzárkóztató oktatással kapcsolatban, a minisztérium ugyanis semmilyen dokumentumot nem hajlandó nyilvánosságra hozni - állításuk szerint nem is rendelkeznek ilyenekkel.
A Mit bambulsz abban a bomberban ember? elnevezésű slam poetry csapat - Molnár Péter szólásszabadság-kutató és slammer (slam poetry költő és előadó) vezetésével - tavaly április óta próbál információt kapni az Emmi-től. A II. Országos Slam Poetry bajnokság döntőjében egy művészeti-jogi akció keretében levélben szólították fel Balog Zoltán emberi erőforrás minisztert, hogy tegyen nyilvánossá minden, a minisztérium birtokában lévő, a szegregációra és annak valamennyi burkolt formájára, így az úgynevezett felzárkóztató osztályok létrehozására vonatkozó adatot - hatástanulmányt, jelentést, elemzést, jogszabálytervezetet, szakértői anyagot.
Ez nem történt meg, így Molnár bírósághoz fordult; abban bízott, hogy a bíróság majd kötelezi a minisztériumot az igényelt adatok kiadására. Csalódnia kellett, a Fővárosi Törvényszék hat tárgyalás után, idén júliusban elutasította az adatigénylő keresetet. Mivel az Emmi jogi képviselője folyamatosan azt hangoztatta, nem rendelkeznek az igényelt dokumentumokkal, ők és a bíróság is a felperestől várta volna, hogy bizonyítsa az adatok létezését. Molnár szerint az, hogy ezt az adatigénylőnek kelljen bizonyítania, szinte megoldhatatlan bizonyítási teher, és igazolhatatlanul korlátozza a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogát.
A kutató szerint kell, hogy létezzenek ilyen dokumentumok, hiszen a 2011-es keltezésű, tíz évre szóló Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia is számos olyan megállapítást és feladatmegjelölést tartalmaz, amelyekből következően az adatigénylés körébe tartozó adatnak kellett keletkeznie. Ez azonban a bíróságot nem érdekelte: az indoklás szerint az adatigénylő keresetet azért utasították el, mert az igényelt adatok körét Molnár "nem pontosan, beazonosíthatóan jelölte meg" és nem is tudta igazolni az adatok létezését. "Úgy tűnik, a bíróság azt várta volna, hogy leemeljem a vonatkozó iratokat a minisztériumi polcokról" - kommentálta az ítéletet a kutató.
Molnár fellebbezett, az ügy tegnap folytatódott a Fővárosi Ítélőtáblán, ahol annak ellenére, hogy a bíró a fellebbezésben leírt több érvvel is egyetértett, mégis helybenhagyta a korábbi ítéletet. Molnár azonban továbbra sem hagyja annyiban: a hasonló perekben járatos Kegye Adéllal, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány jogászával együtt a Kúriától kérik az ítélet felülvizsgálatát. "Megtettük a második lépést is a strasbourgi emberi jogi bíróság felé, ám bízom abban, hogy a Kúria érvényt szerez az ilyen közérdekű adatokhoz való hozzáférési jognak" - mondta lapunknak Molnár.
Az Ítélőtábla döntése ellenére ugyanakkor szóbeli indoklásában jelentősen átértékelte a korábbi ítélet több pontját is. Míg a korábbi bíróság Molnárt kötelezte az adatok létezésének bizonyítására, az Ítélőtábla kimondta, hogy elegendő azok létezésének valószínűsítése. Megállapították azt is, hogy az Emmi nem hivatkozhat arra, hogy a jogelődök - mint az Oktatási Minisztérium - által korábban kezelt adatokkal nem rendelkeznek, mert mint felelős jogutód, azokat köteles megőrizni.
"Ezek jelentős előrelépések, de a bíróságnak sokkal messzebbre kellett volna mennie. Az adatigénylés elutasításának indokaként az Emmi-nek bizonyítania kellett volna, hogy nem rendelkeznek a szegregációra és az arról szóló közpolitikára vonatkozó dokumentumokkal. Ez nyilvánvalóan valótlan állítás, olyan, mintha bemennék egy pékségbe, és ott azt mondanák nekem, hogy nem tartanak péktermékeket" - mondta Molnár. A kutató rámutatott: azzal, hogy az Emmi-nél ezt hangoztatják, saját magukról állítanak ki elégtelen bizonyítványt. "Ezzel tulajdonképpen beismerik, hogy nem csinálnak semmit ebben a kiemelten fontos közpolitikai és emberi jogi kérdésben, az iskolai szegregáció felszámolásával kapcsolatban".