Több mint két hétig elhúzódó, maratoni tanácskozás után Laurent Fabius francia külügyminiszter, a 21. ENSZ klímakonferencia elnöke szombaton reggel meghatottan jelentette be, hogy végeztek a hatalmas munkával, elkészült az egyezmény végleges szövege, majd az esti záróülésen az elnöki kalapács leütésével szimbolikusan jelezte, hogy a résztvevő államok elfogadták a megállapodást. Hatalmas volt az ováció, sokan könnyeztek. Fabius évek óta ezért a pillanatért dolgozott. A francia házigazdák el akarták kerülni azt, ami 2009-ben, Koppenhágában történt, s mindent megtettek azért, hogy ne adjanak esélyt a kudarcnak. Az utolsó utáni pillanatban is voltak még viták (főként fordítási nehézségek adódtak). Többszöri halasztás után szombaton este 6-ra az ENSZ valamennyi hivatalos nyelvén online elérhetővé vált a végleges szöveg.
A párizsi csúcs, hivatalos nevén az ENSZ klímaváltozási keretegyezményében (UNFCCC) érdekelt felek 21. utókonferenciája (COP 21) állam- és kormányfői szinten nyílt meg, s külügyminiszteri szinten zárult. Az Egyesült Államokat John Kerry képviselte, a záró plenáris ülésen jelen volt Al Gore volt amerikai alelnök, akinek a klímaváltozás elleni harcban játszott szerepét Nobel-békedíjjal ismerték el. Ott volt Bill Gates, a világ leggazdagabb embere, a Microsoft alapítója, aki személyesen 1 milliárd dollárt ajánlott fel a globális felmelegedés elleni harcra, s csatlakozásra szólított fel más milliárdosokat is.
A klímatárgyalások jelentős szkepticizmus mellett, komoly üzleti érdekek szembenállása közepette, ellenszélben haladtak. Miguel Arias Canete, az Európai Unió klímaügyekben illetékes biztosa Twitteren tette közzé, hogy az EU támogatja a megállapodást, Kína, India és Szaúd-Arábia csak az utolsó pillanatban adta áldását az egyezményre, Ausztrália és Dél-Afrika is rábólintott. A G77-es csoporthoz tartozó fejlődő államok mind egyetértésüket hangoztatták. Nicaragua viszont már az ovációt követően jelentette be egyet nem értését.
A Párizsi Egyezmény a 2020-ban végleg lejáró Kiotói Jegyzőkönyvet váltja fel. Nagy a különbség a két dokumentum között, Kiotóban csak 37 fejlett ország vállalt kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, s a legnagyobb környezetszennyező országok nem csatlakoztak. A párizsi dokumentum jelentőségét az adja, hogy elfogadásával gyakorlatilag a világ valamennyi állama elismerte a klímaváltozás létezését, s azt is, hogy az emberi tevékenység okozta környezeti károk a bolygó túlélését fenyegetik.
Lehetőségeihez mérten a világ államai készek részt venni a közös csökkentési erőfeszítésekben. A klímacsúcs kezdetéig 186 ország nyújtotta be egyéni klímavállalását, Christina Figueres, az ENSZ fő klímailletékese a tanácskozás zárónapján közölte, hogy az utolsó utáni pillanatban, 187. államként Saint Kitts and Nevis is beadta felajánlását (nyolc résztvevő adós még ezzel).
A záródokumentum is utal rá, hogy ezek az országonkénti vállalások még nem elégségesek a közös cél eléréséhez. Kutatók számításai szerint az eddigi vállalásokkal a globális felmelegedés növekedését 2,7 és 3,7 Celsius fok között lehet tartani az iparosodás előtti időszakhoz képest. Az egyezmény előírja az öt évenkénti kötelező felülvizsgálatot, kidolgozták az ellenőrzési, mérési mechanizmusokat. Az államok arra vállaltak kötelezettséget, hogy öt évente aktualizálják, bővítik kibocsátáscsökkentési vállalásaikat. Párizsban ugyanakkor alapjában politikai jellegű megállapodás született, az egyezménynek csak egy része jogilag kötelező erejű. Amit a bírálók leginkább hiányolnak, hogy nem tartalmaz szankciókat azokkal az államokkal szemben, amelyek nem teljesítik vállalásaikat.
Az ENSZ-főtitkára a menetrend szerint 2016. április 22-én New Yorkban nyitja majd meg aláírásra a Párizsi Egyezményt, ünnepélyes ceremónia keretében, a legmagasabb szinten kezdődik meg az aláírási folyamat. A világszervezet tagállamainak egy évük lesz, hogy aláírásukkal lássák el a dokumentumot. Az egyezmény akkor lép hatályba, ha legalább 55 ország letétbe helyezi a ratifikációs okmányokat, feltéve, hogy ezek az államok a globális kibocsátás legalább 55 százalékáért felelnek.
Párizsban a találkozó megnyitása előtt a civil szervezetek nem tarthatták meg a tervezett nagy klímamenetet, a klímacsúcs zárónapján azonban ezrek vonultak az utcára. Noha a november 13-i terrortámadások óta a francia fővárosban rendkívüli állapot van érvényben, a kormány és a rendőrség engedélyezte a tömegmegmozdulást. A klímaaktivisták messze nem elégedettek a megállapodással. A felvonulók kézenfogva körülállták az Eiffel-tornyot, illetve két kilométer hosszú transzparenst feszítettek ki a Diadalívtől a La Defense negyedig.
Így látják az illetékesek
Francois Hollande francia kormányfő: „A párizsi klímamegállapodás esélyt ad a világ megváltoztatására.”
Laurent Fabius francia külügyminiszter: „Eljött az igazság pillanata, meggyőződésem, hogy ambiciózus, kiegyensúlyozott egyezményt tettünk le az asztalra. Párizs azonban csak az út kezdete.”
Barack Obama amerikai elnök: „Ez az egyezmény a legjobb esély, hogy megmentsük az egyetlen bolygót, amink van. A megállapodás megkötésével azonban nem oldódik meg minden probléma.”
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár: „A mai nap bekerül a történelembe, monumentális sikert értünk el. Ami egykor elképzelhetetlen volt, az most már megállíthatatlan.”
David Cameron brit kormányfő: „Az egyezmény különleges, mert minden országra felelősséget ró, hogy teljesítse, amit vállalt.”
Carole Dieschbourg, az EU soros elnökségét ellátó Luxembourg környezetvédelmi minisztere: „A klímaegyezmény egy jobb, igazságosabb, fenntarthatóbb világ felé jelöli ki az utat. Az EU küzdött azért, hogy a lehető legkeményebb megállapodás jöjjön létre.”
Kumi Naidoo, Greenpeace International: „Ma az emberiség összefogott egy közös ügy érdekében, de igazán az számít, mi történik a konferencia után. Ez az egyezmény nem ránt ki bennünket a szakadékból, de legalább már nem olyan meredekek az oldalai.”