Vissza a történelem szemétdombjára

Az együttműködés, az európai értékek védelme a létalapja az uniónak, a korábbi értelemben véve nem igazán beszélhetünk nemzeti szuverenitásról. Ez a helyzet nem szabadságharcot, hanem nemzetközi együttműködést követelne meg - állítja Inotai András. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatóprofesszora szerint ha nem gyorsul fel az EU döntéshozatala, és tagállami külön érdekek tovább gyengítik az integrációt, Európa könnyen eltűnhet a XXI. század térképéről.

Fotó: Vajda József

- A "nemzeti nagytőkéseknek" elég vonzó hely Magyarország. Mit adhat egy protekcionista, versenykerülő, mesterségesen "felhizlalt" vállalkozói réteg a társadalomnak?

- Már említettem, hogy az unió társadalmi termékének 0,7 százalékát állítják elő Magyarországon, de ennek nagyjából 60 százalékát a multiknak köszönhetjük. Amit magyarnak nevezett vállalatok megtermelnek, az jó esetben 0,3 százaléka az uniós termelések. Amíg az unió tagjai vagyunk, az uniós piac itt is versenyt támaszt. A magyar áru akkor versenyképes, ha árban és minőségben legalább olyan jó, mint a vetélytársak termékei. Cserébe ott van nekünk az 500 milliós uniós piac. Ha versenyképesek vagyunk, ott a lehetőség. Ehhez azonban piacismeret, kapcsolatrendszer, tudatos technológiai fejlesztés, jól képzett munkaerő, nem utolsósorban pedig hosszú távú bizalom szükséges. Ha beruházok vagy újabb fejlesztésbe kezdek, tudnom kell, hogy a jogi-üzleti környezetét egy hónap múlva nem fogja az Országgyűlés egy 24 óra alatt átvert törvénymódosítással ellehetetleníteni. A felsoroltakból jelenleg szinte minden hiányzik. Ha holnap mindez meg is változna, a bizalom nagyon nehezen és csak hosszabb távon állítható helyre.

- Mindez kizárólag az Orbán kormány bűne?

- A 80-as években a meghatározó KGST piac és az egypártrendszer keretei között a hatalom némi szabadságot engedélyezett a vállalkozóknak. Az adott helyzetben ez óriási előny volt. A közgazdasági irodalom jól ismeri a "későn jövés előnyei" kifejezést. Erre épült az ázsiai kistigrisek sikertörténete. Magyarország azonban a 90-es évek végétől egyre inkább a "korán jövés hátrányaival" szembesült. A rendszerváltás előtti előnyök ugyanis nem piacgazdasági körülmények között alakultak ki. A meggazdagodás fő oka az adócsalás és az állami forrásokhoz való kedvezményezett hozzáférés volt, vagyis a mesterséges, nem igazi piaci körülmények között megszerzett "versenyképesség". Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében láttuk, ahogy a pénzügyminisztérium és ezek a vállalkozók harcoltak egymással. Az adócsalók átverték a pénzügyet, a pénzügy mindig szigorított. Ment a macska egér harc. A lényeg, az adófizetők állták a meggazdagodás számláját. Úgy látom, hogy - számos feltétel hiánya miatt - a mai magyar vállalkozói réteg jelentős része alkalmatlan valódi és egyre élesebb versenyben eredményesen dolgozni. A mesterségesen központosított "nemzeti" vállalatok, ha versenyképtelenek lesznek vagy azok maradnak, csak az adófizetők és a sikeres vállalkozások nyereségének terhére tarthatók fenn.

- A kormány büszkén hirdeti, a 2007-13 közötti pénzügyi ciklus több mint 8 ezer milliárd forintos forrását az utolsó fillérig felhasználta. Van okuk az elégedettségre?

- Aligha. A lehető legrosszabb hatékonysággal sikerült elkölteni. A második Orbán-kormány másfél évig befagyasztotta a pályázatokat, majd szétverték az intézményrendszert. A megkésve megnyíló forrásokat pedig igyekezett minél gyorsabban elkölteni, csak épp nem a fenntartható fejlődésre, a versenyképesség növelésére, oktatásra és képzésre, technikai, technológiai fejlesztésekre ment el sok ezermilliárd forint. Brüsszel egyébként nagyon szigorúan vizsgálni fogja a költést és 2016-ban számos esetben kiderülhet túlszámlázás, de az is, hogy a versenykiírás és a pályázati feltételek nem az uniós alapelvek szerint történtek. A pénzt pedig gyakran nem arra költötték, amire az előírások szerint kellett volna. Ezért jelentős visszafizetési kötelezettség keletkezhet, ami akár el is érheti jövőre az amúgy is csökkenő uniós éves támogatás összegét. Az pedig biztos, hogy a megváltozott pénzügyi rendszer miatt 2014-2020 között a korábbinál szigorúbb ellenőrzésekre lehet számítani. Jóval kevesebb lesz a vissza nem térítendő támogatás. Elvben támogatandó, hogy a kormány a források 60 százalékát a gazdaság ösztönzésére fordítaná, elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokra (kkv). Az alapvető probléma az, hogy én nem látom a versenyképes, vagy azzá tehető kkv-k tömegét, amely ennek a pénznek a hatékony felszívására alkalmas lenne. Jelentős részüknek fogalma sincs arról, milyen feltételei vannak a nemzetközi versenyképességnek. Leginkább a mutyizáshoz értenek, márpedig a mutyizás és a maffiakapcsolatok piacgazdasági körülmények között nem versenyképességi tényezők. A képzett munkaerő és a piaci ismeretek hiányoznak, a pénzügyi háttér gyenge, a technológiai háttér pedig általában hiányzik, nem is beszélve a piaci alapú kapcsolati tőkéről. Továbbá nemzetközi összehasonlításban is nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet, ami szintén korlátozhatja a piaci lehetőségeket. A pénzt persze igyekeznek elkölteni a szigorúbb ellenőrzés mellett is, a maffia pedig új hajszálgyökerek kiépítésére törekszik.

- A kormány integráció- és unióellenes "szabadságharca" mintha követőkre találna például Lengyelországban. Milyen következményekkel járhat, ha ez a "vírus" tovább terjed?

- A mélyebb integráció híve vagyok. Ha nem gyorsul fel az EU döntéshozatali folyamata, és tagállami külön érdekek tovább gyengítik az integrációt, akkor Európa könnyen eltűnhet a XXI. század térképéről. Persze Magyarország sokkal előbb, mint Németország.

- A gazdaságon nem segíthetnek a "keményen dolgozó kisemberek"?

- Rengeteg kárt okoz a miniszterelnök rögeszméje a keményen dolgozó kisemberről, aki kalapáccsal üti a vasat. Az '50-es évek elején kisgyerekként május 1-jén a felvonuláson láttam a keményen dolgozó kisembereket, amint ütik Truman fejét, ahogy kibukkan a mozdony kéményéből. Ez az idő lejárt. A kormányfő egyik fő ellensége a szolgáltató ágazat. Szerinte nemzeti vállalatok kellenek, mert különben kizsákmányolják a magyar embereket. A szolgáltató- és a feldolgozóipart nem lehet egymástól elválasztani. A feldolgozóipar versenyképességének ezernyi szolgáltatóipari eleme van. Aki szétszálazná a "keményen dolgozó kisembert" és a szolgáltató "spekulánsokat", az visszalép a történelem szemétdombjára. Olyan szemléletet éleszt föl, ami Magyarországon már a '60-as évek elején kiment a divatból.

- Sokan jósolták az Orbán-rezsim bedőlését. Van erre esély??

- Az eddigi gazdasági növekedés pillérei egyszeriek és mesterségesek voltak, nem fenntarthatóak. Minél később következik be a váltás, annál nagyobb károkkal és áldozatokkal fog járni, még akkor is, ha - reméljük - a váltás békésen fog megtörténni.