Mi gazdászok szomorúan látjuk, hogy szeretett mezőgazdaságunkat a regnáló hatalom hogyan teszi tönkre. Az "átkosban"a magyar mezőgazdaság világhírű volt. Ide jártak a gazdag nyugati farmerek tanulni és irigykedtek hatalmas tábláinkon, kiválóan termelő haszonállatainkon, szakértelmünkön. Csak néhány világhírű gazdaságot említek: Bábolnát, Bólyt, Mezőhegyest, Fajszt, Nádudvart, Kishantost... A rendszerváltás után a földek nevesítésével az új rendszer igazságot akart szolgáltatni azoknak, akiktől elvették azt annak idején. A szép gesztus mellet már akkor megjelentek a nyerészkedők, akik felvásárolt kárpótlási jegyeikkel földtulajdonhoz jutottak. A nevesített földeket, és a volt közös, osztott vagyont szinte "ingyen"megvették. Olyan nagy baj azonban akkor még nem történt, mert az új tulajdonosok között volt sok mezőgazdasági szakember, igazgató, téeszvezető, akik gazdálkodni akartak és értettek is hozzá, de megjelentek a földeken megint a Rába traktor mellett a lóval szántó gazdák is.
Nosztalgia volt ez, nem tartott sokáig. Kezdtek visszaalakulni az új rendszerben a nagy gazdaságok, amelyek békésen megfértek a kisebbekkel is. Az Unióba való belépésünk egyik nagy nyertese a mezőgazdaság lett, hatalmas fejlesztési pénzeket kaptunk, modern mezőgazdasági gépek, állattenyésztési technológiák vásárlására nyílott lehetőségük a kisebb gazdaságoknak is. Újra elindult a fejlődés, még csak közelítettünk régi dicsőségünkhöz, amit az Orbán rezsim most szétver. Megjelentek a postások, ügyvédek, gázszerelők, titkárnők a mezőgazdaságban. Ők nyilván nem a rengő búza táblára, malacait féltő kocákra, tejtől duzzadó tőgyű tehénre kíváncsiak, hanem a pénz szagára. Ennek vagyunk most szemtanúi az árveréseken, és annak, ahogyan a nagy nehezen felállt magyar mezőgazdaság elvész a pénz és a hatalomvágy tengerében.
