Aki hosszú időt megélt már hazánkban, annak a Fidesz kongresszusa felidézhette a múltszázad ötvenes éveinek kezdetétől rendszeresen ismétlődő rituálék emlékét - a Rákosi Mátyás vezette MDP (Magyar Dolgozók Pártja) és a kádári MSZMP kongresszusainak lidérces álmát. Az üres beszédet, a semmitmondást, a frázispufogtatást, a kifelé lelkes, befelé ásítozó, álünnepélyes hangulatot.
A napjainkban egyeduralkodó párt minapi kongresszusán az egyeduralkodó pártelnök és miniszterelnök mondatai rendre azzal kezdődtek: Mi. Mi, a nagyszerűek, szeretjük a nemzetet, a családot. Mi megvédjük… Mi nem engedjük… Mi fontosnak tartjuk… Mi arra törekszünk… Mi növeljük… Mi csökkentjük…"
Egyszóval minden jó a "mi" nevünkhöz fűződik, még az is, ami valójában nem is történt meg, vagy amit az ellenzék indított el. Ez nem egyszerűen öntömjénezés, lássunk tisztán, minden "mi" célja az, hogy felidéződjön a hallgatókban, hogy "bezzeg ők". Még akkor is, ha nem mondják ki, bár a gyengébbek kedvéért többnyire ki is mondják. Például, hogy "ők" még a rezsicsökkentésnek is ellenségei. Sőt a családnak, a nemzetnek is.
Ez egyszerű propagandatechnika. A tapasztalat, meg a kutatások is egyértelműen igazolják, hogy hatásos eszköz. Mást ez ellen nem lehet tenni , mint azt, hogy a saját fegyverüket fordítsák ellenük. Igaz, nem mindegy hogyan. A mai autokrácia megszüntetésére törekvőknek minden eszközt és minden fórumot megragadva azt kell sulykolniuk: ők is a nemzet egysége mellett állnak ki, mindenkivel együtt akarnak működni azokkal, akik jót akarnak, akik a tárgyalásos módszerek, a kölcsönös megegyezések hívei. Elítélik és fel kívánják számolni, hogy a nemzet széttöredezve, egymás ellen acsarkodjon. Nem a nemzet egy szűk részének, egy új elit felemelkedésén munkálkodnának a kormányzásban, hanem mindenkién ebben az országban, a jobb módúakén és a legszegényebbekén egyaránt.
Ha eljut a demokratikus ellenzéknek ez az üzenete a címzettekhez, és azok el is hiszik nekik, hogy nem a kormányon lévők politikáját folytatnák, hogy nem csak ígérik, de képesek is beváltani az ígéretüket, akkor esély lehet a jobb életre. Az orwelli "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" leváltására. Az önkényuralom helyett a demokratikus ellenzék pártjainak valóságos, teljes körű nemzeti együttműködést kell célként meghirdetniük. Ezt várja el tőlük az a ma mégis csendes és háttérbe vonultan hallgató többség, amely egyelőre nem látja, legközelebb kire adja a voksát.
De ez már egy másik történet.
