Már szeptemberben fel kellett volna figyelni arra, hogy Vlagyimir Putyin átvette a kormánytól a Hadiipari Bizottság feletti teljes ellenőrzést. Tette ezt arra hivatkozva, hogy így jobban tudja koordinálni az állami katonai megrendeléseket. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy mindent, amit a hadiipari komplexum használ, mindent, amire szüksége van, a saját területünkön gyártsuk le, s hogy senkitől ne függjünk a hadsereg és a flotta új fegyverrendszerekre való átállásának folyamatában – figyelmeztetett Putyin. Korábban sem volt kétséges, hogy az elnök megkerülhetetlen minden döntésben, amely a hadsereget érinti, azzal azonban, hogy saját kezébe vette az egész hadiipar feletti kontrollt, azt is jelezte, elégedetlen azzal, ami eddig történt.
Húszezermilliárd a fegyverkezési programra
A 2016-tól 2025-ig érvényes fegyverkezési program végrehajtását útjából igyekszik Putyin eltávolítani az akadályokat, ez pedig az eddiginél sokkal nagyobb összhangot követel meg az intézmények között. Túl sok pénz forog kockán ahhoz, hogy ne gazdálkodjanak jól vele. Míg 2001 és 2010 között az állami fegyverkezési programra 2,5 ezer milliárd rubelt fordítottak, addig a 2011-2020-s programra szánt összeg meghaladja a 20 ezer milliárdot. (S ez, nyilvánvalóan, nem a teljes összeg. A hadikiadások egy része nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban, hanem rejtve marad a nyilvánosság előtt.) A jelentősen növekvő ráfordításokat Putyin azzal magyarázza, hogy az egész hadsereget és flottát új fegyverekkel kell ellátni, modernizálni kell a hadiipart, behozni az elmúlt esztendők elmaradását. Ezekben az években a hadiipari vállalatok nemcsak sok szakembert, hanem megbízható termelési bázisukat is elvesztették.
Putyin gondoskodott arról, hogy szavai eljussanak minden felelős vezetőhöz: az elmúlt hetekben egymást érték az olyan tanácskozások, amelyeken kemény szavakkal követelte a szükséges változások véghezvitelét. „Nem készülünk valamiféle fegyverkezési versenybe bocsátkozni. Még kevésbé valakit utolérni vagy megelőzni. Egyszerűen csak be kell hoznunk, amit elmulasztottunk az 1990-es és a 2000-s években, amikor a fegyveres erők, de maguk a hadiipari komplexum vállalatai is huzamosan alulfinanszírozottak voltak” - nyomatékosította szeptemberi állásfoglalását azon a novemberi tanácskozáson, amelyet szintén a fegyveres erők fejlesztéséről rendeztek a hadiipar vezetőinek a részvételével.
Dmitrij Rogozin, miniszterelnök-helyettes gondoskodott arról, hogy konkrét példákkal illusztrálja az elmúlt évek lemaradását. Ennek okát nemcsak a technikai elmaradottságban látja, hanem a korrupcióban is. Az űrhajózásra szánt gigantikus pénzek jelentős részét például egyszerűen ellopták, elherdálták. Magáncégek összejátszva külföldi partnereikkel eltüntették a nyereséget, az saját széfjeikbe került. Tegyük hozzá, a sorozatos letartóztatások hatása egyelőre nem tűnik túlságosan eredményesnek. Erről Rogozin nem beszélt, arról azonban egyik interjújában igen, hogy az orosz hadiipari komplexum nemcsak a nemzetgazdaság motorja, de kompenzálja az ipari válságot is.
A Szovjetunió felbomlása utáni hosszú békés időszakban Moszkvában nyilvánvalóan úgy vélték, hogy berendezkedhetnek egy nyugalmasabb világra, amelytől nemcsak fenyegetés nem érheti őket, de amelytől megkaphatják mindazt a technikát, amelyre csak szükségük van. Különösen az ukrán konfliktus kirobbanása, a nyugat kemény szankciói, az Iszlám Állam fenyegetése, az egész Közel-Kelet kedvezőtlen átalakulása kijózanítóan hatott, és megnövelte a veszélyérzetet.
Állandó készültség a nukleáris erőknél
Mostanában az orosz fegyverektől, a harckészültségtől hangos az egész média. Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentette, hogy a nukleáris hadászati erők több mint 95 százaléka állandó készültségben van. Az „Alekszandr Nyevszkij” és a „Vlagyimir Monomah” rakétacirkálókat is állandó készültségbe helyezték. A stratégiai nukleáris légierők idén tíz új repülőgéppel gazdagodtak. Jövőre öt új hadászati rakétaezredet állítanak hadrendbe.
Szíriával kapcsolatban is mindig szolgálnak újabb meglepetésekkel. Sojgu kijelentette, hogy az orosz légierő mintegy négyezer bevetést hajtott végre Szíriában és a terroristák több mint nyolcezer katonai objektumát semmisítette meg. A hadsereg több mint 200 ezer tonna terhet szállított Szíriába a hadműveletek céljából. A legújabb szenzációk közé tartozik, hogy a Földközi-tengerre vezényelt Rosztov nevű tengeralattjáróról indítottak manőverező robotrepülőgépet az Iszlám Állam Rakkában lévő központjára. Nagy károkat okoztak ezzel fegyverraktárakban, hadiüzemben, olajipari létesítményekben.
Nagy a visszhangja annak is, hogy Sz-400 föld-levegő rakétarendszert telepítettek a török határ közelében lévő szíriai területen lévő hmeimimi orosz támaszpontra. A modern rakéták repülőgépek, cirkáló és ballisztikus rakéták ellen vethetők be. Ez nemcsak az Iszlám Államnak szól, hanem az orosz repülőgépet lelövő Törökországnak is. Hatósugarában van Dél-Törökországon kívül a Földközi-tenger keleti medencéje, a szíriai légtér háromnegyede, Izrael jelentős része, sőt még egy törökországi amerikai légitámaszpont is.
Az orosz média gondoskodik arról, hogy mindeközben Vlagyimir Putyint az események főszereplőjeként mutassa be. Feltették például az internetre a Kreml közelében két év alatt felépült 14 emelet magas hadászati központ képeit. Grandiózus irányítóterméből követheti nyomon az eseményeket az államfő. A Szíriában bevetett vadászgépeket és bombázókat is innen irányítják. A látvány lenyűgöző, csak amit egyetlen képen látunk abból is kiderül, hogy szakemberek hada követi nyomon a katonai akciókat.
Új, korszerű fegyverek arzenálja
Alig van olyan időszak, amikor ne tudósítanának olyan modern orosz fegyverekről, amelyek lázba hozzák a nyugati katonai szakértőket. Novemberben hajtották végre azt a műholdvadász rakéta-kísérletet, amellyel Moszkva beszállt a csillagháborús programba, amellyel az Egyesült Államok már felhagyott. Kína mellett Oroszország is képessé válhat olyan űrfegyver birtoklására, amellyel blokkolhatja az amerikai kommunikációt, navigációt és hírszerzési rendszert. Az orosz elnök az űrvédelmi programoknak különös figyelmet szentel.
Bejárta a világsajtót az a Szíriában is megjelenő, pusztító erejű, 3000 fokos tűzet generáló lángszóró, termobarikus fegyver, amely utcai harcokban éppen úgy bevethető, mint erődítmények ellen. Egyik változata tankokra szerelhető nehéz lángszóró rendszer: 24 rakéta egy sorozatával elképesztő pusztításra képes. Az oroszok állítólag elkészítették a legerősebb nem nukleáris fegyvert, a „minden bombák atyját” is. Csak úgy „mellékesen” idén két légi ezredet telepítettek az Északi-sarkra, amelyet SZ-400 Triumf rakétarendszerrel fegyvereztek fel. Vezérkari forrásokból tudható, hogy az Északi-sarkon gyakorlatilag hat katonai támaszpontot szereltek fel decemberig, ahova több száz katona érkezik év végéig. Azt tervezik, hogy a sarkvidéken 13 repülőteret és 10 radarállomást építenek fel.
Mindezek birtokában Vlagyimir Putyin rendkívül magabiztos vezetőként jelenik meg a nyilvánosság előtt, aki ma már egyre keményebb és fenyegetőbb stílust enged meg magának. Az ország katonai vezetőinek éves értekezletén az elnök megparancsolta a katonáknak, hogy cselekedjenek nagyon keményen. Semmisítsenek meg minden olyan célpontot Szíriában, amely az orosz erőket fenyegeti. Szavaiból azonban kiderült, hogy a veszéllyel nemcsak Szíriában kell szembenézni. Védelmi minisztere ennek adott nyomatékot, amikor az Európában állomásozó mintegy 200 amerikai nukleáris fegyverről beszélt. A NATO növekvő aktivitását Moszkva valós fenyegetésnek tekinti, s ennek megfelelő a válasza is.
A Global Firepower haditechnikai portál legutóbbi 2015-s listáján 126 állam sorakozik. Szigorú kritériumok alapján térképezték fel, hogy milyen katonai erőt képviselnek. Ötven tényezőt vettek figyelembe az elemzéskor, kivéve az atompotenciált. A legnagyobb katonai hatalomnak az Egyesült Államokat tekintik, a második a listán Oroszország, a harmadik Kína, a negyedik India, az ötödik Nagy Britannia, a hatodik Franciaország, a hetedik Dél-Korea, a nyolcadik Németország, a kilencedik Japán, a tizedik Törökország. Térségünkből Lengyelország (19.), Ukrajna (25.) Csehország (29.), Ausztria (34.), Románia (56.) említhető meg. Magyarország az 59. Mögöttünk van Szlovákia, Horvátország, Bulgária, Szerbia és Szlovénia.
