A sportvezető élete

Nem könnyű a sportvezető élete. Bizony nem. Példaként ott van Kocsis Máté, a Fidesz sikerembere, akit saját életrajza szerint soha semmi sem kötött a sporthoz: 2010 novemberében ugyan minden sportmúlt nélkül egyszer csak a Ferencvárosi Torna Club alelnökének választották, majd nagy hirtelen 2011. január 13-án a FTC női kézilabda-szakosztály elnökségi tagjának.

De ugyanakkor meg mindenhez ért. Szinte felsorolni is hosszú a megbízatásainak, tisztségeinek listáját. 2011. február 14-től az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának a tagja, 2011 februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán önkormányzati jogot oktat. 2011. június 7-től az Tisztelt Ház az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottságának elnökévé választotta. 2011. szeptember 5-től a Fidesz budapesti alelnöke, majd az idén már őt választották meg a szervezet elnökének.

2012 decemberében nevezte ki Orbán Viktor a Fidesz kommunikációs igazgatójának. Viharos gyorsasággal, 2013 decemberétől, egy újabb országgyűlési tisztséget kapott: ő lett az Európa több országát érintő lehallgatási botrány magyarországi szálainak, valamint a külföldi befolyásszerzési törekvéseknek a feltárására irányuló vizsgálóbizottság elnöke is.

Mindeközben - 2015 tavaszától - a Magyar Kézilabda Szövetséget is vezeti. És itt kezdődtek a bajok. Mert ez a fiatal titán nem fogta fel, hogy milyen súlyos feladat egy sportág vezetése. Hiszen eddig minden akadályt olyan könnyen vett.

Egyszer csak beütött a "nagy csalódás", a kínos vereség, a kénytelen szembenézés azzal, hogy az egykori sikersportág most nem lehet ott az olimpián. Volt néhány hónapja arra, hogy beleszóljon, ki vezesse a női válogatottat a világbajnokságon. Mondhatta volna, hogy ez a vezetés nem alkalmas. Mondhatott volna sok mindent, de nem mondott semmit. Egyszerűen azért, mert nem ért hozzá. Ahogyan nyilván nem ért a gyöngyöspatai eseményekhez sem, és máshoz sem, csak azok az események – szerencséjére - nem foglalkoztatják a közvéleményt.

Most, hogy itt a nagy fiaskó, azonnal a szövetségi kapitány menesztését követeli (megtörtént), azonban nem érdekli saját felelőssége, de ez már megszokott a kormányzópártban. Ahogy írtam, beleszólhatott volna, mondhatta volna, hogy Németh nem alkalmas, de hát neki a sportszövetség is csak egy újabb politikai lépcső volt.

Nem is értem, miért. Feltehetően nem fogta fel, hogy sportvezetőnek lenni nagy felelősség. Beszélhetett volna a régi, eredményes sportvezetőkkel, Gyárfás Tamással vagy akár Baráth Etelével, a két legsikeresebb magyar sportág vezetőivel, hogy mégis hogyan és merre? De így sincs semmi baj. Megússza a felelősségre vonást.

Mi mást vártunk?