LMP - Így csak álom az európai uniós bér

A jelenlegi gazdaságpolitika soha nem fogja a magyar béreket, jövedelmeket felzárkóztatni az európai uniós átlaghoz - jelentette ki Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnök-frakcióvezetője szombaton Budakeszin, Szél Bernadett társelnökkel tartott közös évértékelő sajtótájékoztatóján.

Schiffer András szerint emellett olyan hűbéri rendszer épül ki, amelynek gerince a közfoglalkoztatás. Kiemelte azt is: nagyon sok fiatalnak külföldön kell szerencsét próbálnia. "Ha valaki nem összeszerelő üzemben akarja leélni az életét, akkor a kivándorlás és a közmunka között választhat." Véleménye szerint Orbán Viktor miniszterelnök "a német nagytőke cselédjévé" teszi az országot, mesterségesen alacsonyan tartják a béreket.

Az ellenzéki politikus azt mondta: a hűbéri rendszer átalakulóban van, "kitört a bandaháború" a Fideszen belül, újraosztják a lapokat: újraosztják a földeket, az állami megrendeléseket. Az LMP-nek az a feladata - hangsúlyozta a frakcióvezető -, hogy 2018-ra világosan felmutassa egy megújuló Magyarország képét: a politikát az oligarchák kezéből vissza kell adni az embereknek, az új Országgyűlésnek pedig világos antikorrupciós szabályokat kell elfogadnia.

Azt mondta, ki kell seprűzni azokat az offshore-lovagokat - "Andy Vajnát és tettestársait" -, akik ma elszívják a magyar nemzetgazdaság életerejét, és olyan pályára kell állítani a magyar gazdaságot, ahol a hajtóerő a tudás, a kutatás-fejlesztés.
Schiffer András kitért arra is: az LMP úgy várja majd a következő választást, hogy "eltolja azt az üvegplafont, amelyet a szervezeti hiányosságok jelentettek 2014 előtt". A migráció kérdésével kapcsolatban újságírói kérdésre Schiffer András közölte: "arra mutatott rá a krízis, hogy amennyiben a globális nagyvállalatok átveszik az irányítást a demokratikus kormányok felett, egyre szörnyűbb globális válságokkal kell Európának is szembenéznie".

Szél Bernadett azt mondta: 2015 vesztesei a dolgozó emberek voltak, az adózók fele a létminimum alatt keres, a háztartások több mint harmada a létminimum alatti jövedelemből él. Az LMP szerint a kivándorlók a lábukkal üzennek Orbán Viktornak, és a demográfiai válság egyre súlyosabb lesz a következő időszakban. A társelnök az utóbbi hetek egyik legsúlyosabb eseményének nevezte, hogy az Orbán-kormány "bevallotta, mit gondol a magyar nőkről (...) , szakítottak a nemi esélyegyenlőségnek még a gondolatával is". Egyenlő munkáért egyenlő bér jár, és ki kell állni egy olyan vízió mellett, ahol a nemek közötti bérkülönbség nem nő, hanem csökken - hangoztatta.

Kijelentette, 2015-ben újabb és újabb korrupciós botrányok törtek ki, "ami nyilvánvalóan nem független attól, hogy az Orbán-kormány elvesztette korábbi oligarchabázisát". Szél Bernadett hozzátette: a paksi bővítés az év "egyik legsúlyosabb ügye", szerinte a 3 ezer milliárd forintot csekély kontroll mellett készül elkölteni a magyar kormány. Hozzátette: az LMP eddig is azon az állásponton volt, hogy a káros paksi bővítésre nincs szükség, most azonban már "teljes felelőtlenségről beszélhetünk". Úgy költik az adófizetők pénzét, hogy talán soha nem lesz erőmű, viszont a pénzt zavartalanul lehet "kilapátolni".

Szerző

Kavicsbányától Kőbányáig

A Fidesz történetében visszatérő motívum a bánya. A párt első éveihez hozzátartoznak az Orbán-bányákról terjedő hírek, és lám, most ismét egy bánya: Kőbányán ülésezett a Fidesz kongresszusa. Orbán édesapjának bányavállalkozása kiugróan sikeres üzletnek bizonyult: addig-addig gyarapodott, terjeszkedett, míg mára egész cégcsoport fejlődött ki belőle, az először privatizált Dolomit Kft. mellett idetartozik a szép nevű „Nehéz Kő” Kft. is. És mivel a „nehéz kő” természetéhez tartozik, hogy „ki tudja, hol áll meg”, lehetetlen megjósolni a diadalmas szárnyalás végpontját. Tavalyi árbevételük 3,3 milliárd, a tulajdonosok 900 milliós osztalékot vehettek fel, 2010 óta kilencszeresére tudták növelni jövedelmüket. Az egyik lapban azt olvastam, hogy az apai család teljes vagyona 6.9 milliárd. Csak kicsi (rongyos 300 millió) hiányzott ahhoz, hogy bekerüljenek a 100 leggazdagabb magyar közé. Ha marad a jelenlegi tempó, jövőre ezt is behozzák – na, azt majd megnézem, hogyan bűvészkedik majd ki az „Orbán” nevet valahogy a száz közül.

Muszáj lesz megtenni, mert a kőbányai kongresszuson hallottam a kormányfőtől, hogy őket a „férfias szerénység” jellemzi. Orbán Győző a korábbi állami vállalatnál eltöltött évtizedes múltja miatt egyébként tényleg érthetett a bányaiparhoz, tudunk ennél rosszabb példákat is. Ezért esete minden hátsó gondolat nélkül csakis azt a tanulságot kínálja a magyar nemzet számára, hogy kaparj kurta, neked is lesz. Ha nem lett, nem kapartál eleget. Vagy nem jó helyen. Vagy nem jó Kft-ben.

A Fidesz kongresszusa jó helyen kapart. Olyan jelszavakat, eszméket bányásztak ki maguknak, amelyeket – éppen áldásos tevékenységük eredményeként - már betemetni látszott a föld. Sosem gondoltam volna, hogy a kormánypárt váratlanul kiássa és zászlójára tűzi a szabadság és a demokrácia gondolatát, és ezeket is sajátjaként mutatja be. Bányászati jogot szerzett rájuk, persze szokás szerint kizárólagosat. Immár nemcsak a „nemzet” egyedüli letéteményesének tünteti fel magát, hanem a szabadságénak és a demokráciáénak is. Csak tátom a számat.

De Kőbánya előtt még egy szó a valódi bányákról. Mivel nem akarok az Élet és Irodalom nyomdokain én is bíróságra járni, gyorsan hozzáteszem: a cég nem Orbán Viktoré, többségi tulajdonosa az édesapja, az ő nyugdíjba vonulása óta kisebbik fia vezeti. Amikor a Dolomit Kft. megszerzése kapcsán anno arról faggatták Orbán Győzőt: igaz-e, hogy a privatizációs vételár egy része pártpénzből , a pártszékház céljára kapott Tiszti Kaszinó eladásából származhatott, világosan megmondta: fia barátaitól, Simicskától, Schlecht Csabától csakis tanácsokat kapott. A cégek eltüntetésében jeleskedő Schlecht Csaba is csak további jó tanácsok reményében került be a bánya felügyelő bizottságába. Az újságolvasók legközelebb akkor kapták fel a fejüket, amikor az első Orbán-kormány idején egészen véletlenül a bánya a kizárólagos beszállítója lett a Dunaferrnek, kiszorítva onnan a politikai nyomásra panaszkodó régebbi üzleti partnert. A második Orbán-kormány idején meg egyesek azon háborogtak, hogy juthatott olyan olcsón a vállalat értékes tőzegbányákhoz. Borzasztó, hogy Magyarországon a sok irigy ember hepciáskodása miatt nem lehet nyugodtan vállalkozni!

Kőbányán most simábban ment a terjeszkedés. Bár az kissé lelombozhatta résztvevőket, hogy Széles Gábor egy újságírói kérdésre belemondta a kamerába, hogy akármilyen sajnálatos, de egyelőre „nem tudná kikapcsolni a gravitációt a teremben”. „Most még”.( Nem viccelek, ezt mondta, és attól tartok, ő se viccelt.) Nem baj, a miniszterelnöki beszéd azért új magasságokba emelkedett. Tett néhány rutin kört még a talaj felett, a szokásos „nemzeti” jelszavakat ismételve, de aztán! Aztán kiderült, hogy a Fidesz és ő maga a demokrácia élharcosa: „Többre tartom a vitát a parancsnál, a megegyezést az utasításnál.”

Szíve vágya, hogy megvédje a demokráciát, most épp Brüsszellel szemben, amelyik lábbal tiporja a népakaratot. Fricz Tamás később külön cikkben, gyengébbek kedvéért el is magyarázta: „Az Európai Bizottság velejéig centralizált, önkényes, antidemokratikus szervezet… Az európai demokrácia szempontjából veszélyes”.

Ha van valami, amit a kongresszus még a demokráciánál is jobban szeretett, az a szabadság. Ennek jegyében kell ledönteni „a politikai korrektség tiltótábláit”. Hát mi az, hogy már beszélni sem lehet szabadon? Egy jó kis zsidózásért, cigányozásért, buzizásért, nőgyalázásért már mindjárt leharapják a fejünket? Mi pedig közismerten „szabad és független nemzet” vagyunk, „amelyik soha nem kéri mások pénzét”. Ennél a pontnál komolyan elkezdtem aggódni az EU-támogatások miatt, de szerencsére a brüsszeli bürokraták nem csak a szabadság és demokrácia földbe döngölői, de még magyarul sem tudnak. A bunkók.

Kőbányán megtörtént a zászlóbontás. Stip-stop! – a Fidesz a „nemzet” után lestoppolja magának a „szabadságot” és a „demokráciát” is. Lopják a szavainkat, lopják a hitünket. Elvégre az Orbán-bánya honlapján is az áll: „Folyamatosan bővülő kínálat”.

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő

Kavicsbányától Kőbányáig

A Fidesz történetében visszatérő motívum a bánya. A párt első éveihez hozzátartoznak az Orbán-bányákról terjedő hírek, és lám, most ismét egy bánya: Kőbányán ülésezett a Fidesz kongresszusa. Orbán édesapjának bányavállalkozása kiugróan sikeres üzletnek bizonyult: addig-addig gyarapodott, terjeszkedett, míg mára egész cégcsoport fejlődött ki belőle, az először privatizált Dolomit Kft. mellett idetartozik a szép nevű „Nehéz Kő” Kft. is. És mivel a „nehéz kő” természetéhez tartozik, hogy „ki tudja, hol áll meg”, lehetetlen megjósolni a diadalmas szárnyalás végpontját. Tavalyi árbevételük 3,3 milliárd, a tulajdonosok 900 milliós osztalékot vehettek fel, 2010 óta kilencszeresére tudták növelni jövedelmüket. Az egyik lapban azt olvastam, hogy az apai család teljes vagyona 6.9 milliárd. Csak kicsi (rongyos 300 millió) hiányzott ahhoz, hogy bekerüljenek a 100 leggazdagabb magyar közé. Ha marad a jelenlegi tempó, jövőre ezt is behozzák – na, azt majd megnézem, hogyan bűvészkedik majd ki az „Orbán” nevet valahogy a száz közül.

Muszáj lesz megtenni, mert a kőbányai kongresszuson hallottam a kormányfőtől, hogy őket a „férfias szerénység” jellemzi. Orbán Győző a korábbi állami vállalatnál eltöltött évtizedes múltja miatt egyébként tényleg érthetett a bányaiparhoz, tudunk ennél rosszabb példákat is. Ezért esete minden hátsó gondolat nélkül csakis azt a tanulságot kínálja a magyar nemzet számára, hogy kaparj kurta, neked is lesz. Ha nem lett, nem kapartál eleget. Vagy nem jó helyen. Vagy nem jó Kft-ben.

A Fidesz kongresszusa jó helyen kapart. Olyan jelszavakat, eszméket bányásztak ki maguknak, amelyeket – éppen áldásos tevékenységük eredményeként - már betemetni látszott a föld. Sosem gondoltam volna, hogy a kormánypárt váratlanul kiássa és zászlójára tűzi a szabadság és a demokrácia gondolatát, és ezeket is sajátjaként mutatja be. Bányászati jogot szerzett rájuk, persze szokás szerint kizárólagosat. Immár nemcsak a „nemzet” egyedüli letéteményesének tünteti fel magát, hanem a szabadságénak és a demokráciáénak is. Csak tátom a számat.

De Kőbánya előtt még egy szó a valódi bányákról. Mivel nem akarok az Élet és Irodalom nyomdokain én is bíróságra járni, gyorsan hozzáteszem: a cég nem Orbán Viktoré, többségi tulajdonosa az édesapja, az ő nyugdíjba vonulása óta kisebbik fia vezeti. Amikor a Dolomit Kft. megszerzése kapcsán anno arról faggatták Orbán Győzőt: igaz-e, hogy a privatizációs vételár egy része pártpénzből , a pártszékház céljára kapott Tiszti Kaszinó eladásából származhatott, világosan megmondta: fia barátaitól, Simicskától, Schlecht Csabától csakis tanácsokat kapott. A cégek eltüntetésében jeleskedő Schlecht Csaba is csak további jó tanácsok reményében került be a bánya felügyelő bizottságába. Az újságolvasók legközelebb akkor kapták fel a fejüket, amikor az első Orbán-kormány idején egészen véletlenül a bánya a kizárólagos beszállítója lett a Dunaferrnek, kiszorítva onnan a politikai nyomásra panaszkodó régebbi üzleti partnert. A második Orbán-kormány idején meg egyesek azon háborogtak, hogy juthatott olyan olcsón a vállalat értékes tőzegbányákhoz. Borzasztó, hogy Magyarországon a sok irigy ember hepciáskodása miatt nem lehet nyugodtan vállalkozni!

Kőbányán most simábban ment a terjeszkedés. Bár az kissé lelombozhatta résztvevőket, hogy Széles Gábor egy újságírói kérdésre belemondta a kamerába, hogy akármilyen sajnálatos, de egyelőre „nem tudná kikapcsolni a gravitációt a teremben”. „Most még”.( Nem viccelek, ezt mondta, és attól tartok, ő se viccelt.) Nem baj, a miniszterelnöki beszéd azért új magasságokba emelkedett. Tett néhány rutin kört még a talaj felett, a szokásos „nemzeti” jelszavakat ismételve, de aztán! Aztán kiderült, hogy a Fidesz és ő maga a demokrácia élharcosa: „Többre tartom a vitát a parancsnál, a megegyezést az utasításnál.”

Szíve vágya, hogy megvédje a demokráciát, most épp Brüsszellel szemben, amelyik lábbal tiporja a népakaratot. Fricz Tamás később külön cikkben, gyengébbek kedvéért el is magyarázta: „Az Európai Bizottság velejéig centralizált, önkényes, antidemokratikus szervezet… Az európai demokrácia szempontjából veszélyes”.

Ha van valami, amit a kongresszus még a demokráciánál is jobban szeretett, az a szabadság. Ennek jegyében kell ledönteni „a politikai korrektség tiltótábláit”. Hát mi az, hogy már beszélni sem lehet szabadon? Egy jó kis zsidózásért, cigányozásért, buzizásért, nőgyalázásért már mindjárt leharapják a fejünket? Mi pedig közismerten „szabad és független nemzet” vagyunk, „amelyik soha nem kéri mások pénzét”. Ennél a pontnál komolyan elkezdtem aggódni az EU-támogatások miatt, de szerencsére a brüsszeli bürokraták nem csak a szabadság és demokrácia földbe döngölői, de még magyarul sem tudnak. A bunkók.

Kőbányán megtörtént a zászlóbontás. Stip-stop! – a Fidesz a „nemzet” után lestoppolja magának a „szabadságot” és a „demokráciát” is. Lopják a szavainkat, lopják a hitünket. Elvégre az Orbán-bánya honlapján is az áll: „Folyamatosan bővülő kínálat”.

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő